Egykor a temető legdrágább sírhelyei voltak a Gerle Lajos tervezte impozáns árkádsorok alatt, melyek a sírkert főútját szimmetrikusan szegélyezik. Itt nyugszik Görgei Artúr, de a Gundel és a Jungfer család tagjai is. A jelentős síremlékek mellett a csodálatos – Róth Miksa műhelyében a korszak nagy művészei által tervezett – mozaikok már önmagukban hatalmas művészeti értéket képviselnek. Az igencsak leromlott állapotú műemléket, annak is északi szárnyát 2,5 év alatt állították helyre. Mutatjuk, milyen lett.
AZ 1885 óta dísztemetőként nyilvántartott Fiumei Úti Sírkertben nyugszik a hazai történelem nem egy kiemelkedő alakja: művészek, államférfiak, katonák, nagyiparosok, feltalálók, jelentős polgárcsaládok. A 2016 óta a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) kezelésében álló sírkert kiemelkedő értékeit folyamatosan újítják fel, és jelentős munkát végeznek, hogy a nemzeti emlékhely bekapcsolódjon a város vérkeringésébe és mintegy a „budapesti Père-Lachaise”-zé válhasson, ahogy Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója fogalmazott. A sírkert számos sétáján már mi is jártunk – hol a híres hazafiak nagy mauzóleumait járhattuk be, vagy éppen biciklivel a temető eldugottabb sarkait fedezhettük fel, de a szomszédos Salgótarjáni utcai zsidó temető felújításakor is a NÖRI sétája keretében voltunk jelen.
Árkádsor – de mikor és kiknek?
A temetőkben a legértékesebb sírhelyek – a mauzóleumokon túl – mindig is azok voltak, amelyek a temető fala mellett húzódtak. Amikor a múlt század fordulóján ezek a helyek elfogytak a Fiumei úton, akkor született meg az Árkádsor terve, mintegy megoldásként, hogy hasonló presztízsű helyeket biztosítsanak a korszak nagy családi kriptáinak.
A Gerle Lajos tervei alapján 1904 és 1908 között szimmetrikusan megépült Árkádsor átformálta a temető arculatát is – az itt elhaladó út vált a központi főúttá, szemben a korábbi, fasorral szegélyezett és Deák mauzóleuma felé futó úttal. A majd 90 méter hosszú árkádokat mindkét végükön egy-egy kupola zárja le, ezeket díszítik belülről az egyenként ötven négyzetméteres üvegmozaikok (Körösfői-Kriesch Aladár: Krisztus feltámadása, Stein János Gábor: Az utolsó ítélet, Dudits Andor: Krisztus siratása és ismeretlen alkotó: A Szentlélek eljövetele).
Mivel, mint már említettük, ezek voltak a legdrágább sírhelyek a temetőben, az árkádok alatt főként vagyonos polgárcsaládok temetkezési helye látható. A most felújított északi árkádok alatt található a legendás vendéglátós, a Gundel család kriptája: itt nyugszik a dinasztiát alapító Gundel János, valamint fia, Károly is. Ha a Jungfer Gyula név nem is ismerős mindenkinek, a műlakatos alkotásaival mindenki találkozott már Budapesten járva – nemcsak meseszép szecessziós kapuk kötődnek a nevéhez, de műhelye dolgozott a Nyugati pályaudvar, a Vámház, a Bazilika épületének és berendezésének kovácsolt vas elkészítésében. Itt található családi kriptájukat is a műlakatos műhelyéből kikerült elemek díszítik. Szintén itt található a Beliczay család kriptája: Beliczay Imre a magyarországi ipari mézeskalács-készítés megalapítója, melynek hagyományait családja öt generáción keresztül ápolta és vitte tovább.
A restaurálás kihívásai
Az Árkádsoron 1970-ben és 2000-ben ugyan végeztek restaurálási munkálatokat, de az átfogó felújítás mostanáig váratott magára. Főként az északi Árkádsor volt rossz állapotban, annak is a nyugati, Dudits Aladárról elnevezett Dudits-kupolája, ahol a festőművész Krisztus siratása című mozaikkompozíciója található, és amely egy II. világháború alatti aknatámadás következtében megsérült.
A 2,5 évig tartó restaurálás során a legnagyobb szakmai kihívás ennek megmentése és helyreállítása volt, mivel itt a belső téglaszerkezetre ragasztott mozaikfelületet hordozó kupola több helyen darabokra tört. A felújítás során el kellett távolítani a kőszerkezetek fugáiba nőtt lombos facsemetéket – ehhez a sarkok több száz kilós mészkő elemeit darabjaira kellett szedni, a gyökereket kiszedni, majd a sérült elemek újragyártását követően a sarkokat helyre kellett állítani. Utána jöhetett a statikai megerősítése a kupolának, majd a mozaikok restaurálása.
Az elképesztően felvizesedett falak kiszárítása is kritikus pont volt – a számos műemléki felújtásnál már sikeresen alkalmazott módszerrel itt is a falszerkezetbe készített furatokba fűtőpatronokat helyeztek el, így lényegesen felgyorsították a folyamatot. A műemléki munkálatok ezen felül magukban foglalták a vörösréz lemezzel fedett tetőszerkezet, a keménymészkő homlokzatok, kupolák, kripták, teraszok és mellvédek, a gipszmennyezetek, a kriptaemelők felújítását is.
