AZ 1885 óta dísztemetőként nyilvántartott Fiumei Úti Sírkertben nyugszik a hazai történelem nem egy kiemelkedő alakja: művészek, államférfiak, katonák, nagyiparosok, feltalálók, jelentős polgárcsaládok. A 2016 óta a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) kezelésében álló sírkert kiemelkedő értékeit folyamatosan újítják fel, és jelentős munkát végeznek, hogy a nemzeti emlékhely bekapcsolódjon a város vérkeringésébe és mintegy a „budapesti Père-Lachaise”-zé válhasson, ahogy Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója fogalmazott. A sírkert számos sétáján már mi is jártunk – hol a híres hazafiak nagy mauzóleumait járhattuk be, vagy éppen biciklivel a temető eldugottabb sarkait fedezhettük fel, de a szomszédos Salgótarjáni utcai zsidó temető felújításakor is a NÖRI sétája keretében voltunk jelen.
Árkádsor – de mikor és kiknek?
A temetőkben a legértékesebb sírhelyek – a mauzóleumokon túl – mindig is azok voltak, amelyek a temető fala mellett húzódtak. Amikor a múlt század fordulóján ezek a helyek elfogytak a Fiumei úton, akkor született meg az Árkádsor terve, mintegy megoldásként, hogy hasonló presztízsű helyeket biztosítsanak a korszak nagy családi kriptáinak.
A Gerle Lajos tervei alapján 1904 és 1908 között szimmetrikusan megépült Árkádsor átformálta a temető arculatát is – az itt elhaladó út vált a központi főúttá, szemben a korábbi, fasorral szegélyezett és Deák mauzóleuma felé futó úttal. A majd 90 méter hosszú árkádokat mindkét végükön egy-egy kupola zárja le, ezeket díszítik belülről az egyenként ötven négyzetméteres üvegmozaikok (Körösfői-Kriesch Aladár: Krisztus feltámadása, Stein János Gábor: Az utolsó ítélet, Dudits Andor: Krisztus siratása és ismeretlen alkotó: A Szentlélek eljövetele).
Mivel, mint már említettük, ezek voltak a legdrágább sírhelyek a temetőben, az árkádok alatt főként vagyonos polgárcsaládok temetkezési helye látható. A most felújított északi árkádok alatt található a legendás vendéglátós, a Gundel család kriptája: itt nyugszik a dinasztiát alapító Gundel János, valamint fia, Károly is. Ha a Jungfer Gyula név nem is ismerős mindenkinek, a műlakatos alkotásaival mindenki találkozott már Budapesten járva – nemcsak meseszép szecessziós kapuk kötődnek a nevéhez, de műhelye dolgozott a Nyugati pályaudvar, a Vámház, a Bazilika épületének és berendezésének kovácsolt vas elkészítésében. Itt található családi kriptájukat is a műlakatos műhelyéből kikerült elemek díszítik. Szintén itt található a Beliczay család kriptája: Beliczay Imre a magyarországi ipari mézeskalács-készítés megalapítója, melynek hagyományait családja öt generáción keresztül ápolta és vitte tovább.
A restaurálás kihívásai
Az Árkádsoron 1970-ben és 2000-ben ugyan végeztek restaurálási munkálatokat, de az átfogó felújítás mostanáig váratott magára. Főként az északi Árkádsor volt rossz állapotban, annak is a nyugati, Dudits Aladárról elnevezett Dudits-kupolája, ahol a festőművész Krisztus siratása című mozaikkompozíciója található, és amely egy II. világháború alatti aknatámadás következtében megsérült.
A 2,5 évig tartó restaurálás során a legnagyobb szakmai kihívás ennek megmentése és helyreállítása volt, mivel itt a belső téglaszerkezetre ragasztott mozaikfelületet hordozó kupola több helyen darabokra tört. A felújítás során el kellett távolítani a kőszerkezetek fugáiba nőtt lombos facsemetéket – ehhez a sarkok több száz kilós mészkő elemeit darabjaira kellett szedni, a gyökereket kiszedni, majd a sérült elemek újragyártását követően a sarkokat helyre kellett állítani. Utána jöhetett a statikai megerősítése a kupolának, majd a mozaikok restaurálása.
Az elképesztően felvizesedett falak kiszárítása is kritikus pont volt – a számos műemléki felújtásnál már sikeresen alkalmazott módszerrel itt is a falszerkezetbe készített furatokba fűtőpatronokat helyeztek el, így lényegesen felgyorsították a folyamatot. A műemléki munkálatok ezen felül magukban foglalták a vörösréz lemezzel fedett tetőszerkezet, a keménymészkő homlokzatok, kupolák, kripták, teraszok és mellvédek, a gipszmennyezetek, a kriptaemelők felújítását is.
