Hűvösvölgy és a Gyermekvasút környékének kevésbé ismert „látványossága” az a világháborús bunker, amit a vasút végállomásától 1 kilométerre, körülbelül 20 percre találunk. Bár a vasút vonalán, illetve Hűvösvölgyből indulva jóval szebb kirándulóhelyeket is felfedezhetünk, a kis bunker és a kilátás is megér egy sétát, főleg, ha nincs sok időnk a természetjárásra.
A hűvösvölgyi
Nagy-rét és Remetekertváros között magasodó, 281 méteres Fazekas-hegy dachsteini
mészkőből épült fel, aminek
felszínre került részei a sárgásfehér
színezetű sziklakibúvásokban mutatkoznak meg. Ezt a mészkövet, illetve dolomitot
kezdték el bányászni a 19. század végétől a hegyen és vitték el budapesti középületek
építőanyagának. A kőfejtő
egyben páratlan lelőhelye is volt a geológiai ritkaságoknak, ásványoknak és
őslénymaradványoknak –
ki is fosztották rendesen, ezért 1982 óta fővárosi
védelem alatt áll.
Védett állat- és növényfajoknak sincs híján a terület, de most, decemberben egy jóval szerényebb változatát élvezhetjük a természeti értékeknek. Ahogy megérkezünk a hűvösvölgyi villamos- és buszmegállóba, kicsit visszafelé kell gyalogolni, és feltűnik a kék és sárga kör turistajelzéssel ellátott lépcső, amin felsétálunk a Gyermekvasúthoz. Itt jobbra indulunk el, a kék és a sárga kör mentén, az út átvezet egy alagúton.
Beérünk az erdőbe, ahol kis ideig egy szélesebb úton, villanyoszlopok alatt vezet az út, majd jobbra fordulunk az erdő mélyébe vezető sárga kör jelzésen. Mellette felbukkan a kék háromszög jelzés is, ami a kilátópontokat jelöli.
A levegő már harapni valóan friss, de annyira azért nem vagyunk távol a civilizációtól, hogy ne hallatszódjon fel a hűvösvölgyi villamosok kerekeinek csikorgása. Egyszerű, jól járható a nedves tölgyfalevelekkel borított ösvény, de azért vigyázzuk a lépteinket, az avarból ki-kikandikál egy-egy csúszósabb szikladarab. Egy idő után jobb kéz felé egy emelkedő ösvényt találunk a kék háromszög jelzéssel, bonyolult sziklaképződményekbe ütközünk, és a kopasz fák közt átviláglik a bunker szürke kúpja.
A telegraffitizett lőállás a II. világháborúból maradt itt, pár golyónyom emlékeztet is a cudar időkre. Különös élmény felkapaszkodni a sziklák tetejére: az az érzésünk, a budai hegyek legmagányosabb kilátóján állunk, ahol még a madár se jár – bár ez pont nem igaz, érkezésünkkor madarak sokasága röppen szerteszét a lábunk alatt fekvő erdőből.
A bunker még csak rendes kilátóstátuszt sem kapott, kedvező tájolásának köszönhetően mégis szuper érzés körbenézni: dél felé a Nagy-Hárs-hegy erdővel borított vonulata a Kaán Károly-kilátóval, kelet felé a város széle az Apáthy-szikla aprónak látszó tömbjével, észak felé Máriaremete és Remetekertváros házai, valamint a Hármashatár-hegy ködbe burkolózó ormai vesznek körül.
Ha hűvösvölgyi kamasz fiú lennék, ide hoznám szívem hölgyét az első randevúra – de ha csak egyedül akarunk lenni és elmélázni az élet értelmén, kevés jobb helyet találunk a Budai-hegység turistaösvényein. Az jól látszik, hogy „szabadidős” célokra az elszeparáltsága ellenére is megtalálják a helyszínt, a bunker belsejébe pillantva üdítőspalackok szemétdombja tárul elénk, nem szép látvány – de legalább be lehet húzódni a tető alá eső elől.
A sárga kör jelzésen továbbhaladva elérkezünk a hűvösvölgyi Nagy-réthez, majd visszatérve a kék jelzésre a Kéktúra Piliscsaba felé vezető szakaszán folytathatjuk utunkat, akár a Remete-szurdokba, bevállalva egy nagyobb kirándulást.
