Érdekes érzés, amikor olvasás közben egyszer csak megjelenik előttünk egy jól ismert épület vagy egy ezerszer végigjárt utca, és még különösebb, amikor a történetben szabadságharc, világháború vagy forradalom zajlik. Andrássy (Sztálin) út, Bródy Sándor utca, József körút, Keleti pályaudvar vagy épp a Hősök tere, a Rádió – helyek, melyek mindennapjaink részei, de egészen más időben egészen más eseményeknek adnak teret.
Milyenek voltak akkor az épületek? Mi zajlott az utcákon? Fegyverek és tankok voltak mindenhol, vagy zavart és boldog emberek? Mindenki máshogy meséli el a történetet, a személyesség mindent átsző és életre kelt – ha a papíron valamiért nem működik, archív felvételeket nézve elég hamar egy másik, zajos, ijesztő, mégis felszabadító világban találjuk magunkat. Többször ajánlottuk már a Fortepan kincsesbányáját, ha kíváncsiak vagyunk a város történetére, most is ehhez nyúltunk. Kíváncsiak voltunk arra, hogy néztek ki 1956-ban azok a helyszínek, melyek megjelennek a Békés Pál, Spiró György, Szécsi Noémi, Vámos Miklós által írt regényekben.
Vámos Miklós Zenga Zének regénye egy hatéves kisfiú szemszögéből dolgozza fel 56 eseményeit, ami a nyelvezetét tekintve is gyermeki, értetlenkedése néhol a humorforrása, mégis élesen hat ránk minden mondata.
„Hátilyena forradalom?!
A történelemneka gőzmozdonya?!?
Aminálunka szocializmusba nincsis?!?!” – Vámos Miklós: Zenga Zének
„Hátilyena forradalom?!
A történelemneka gőzmozdonya?!?
Aminálunka szocializmusba nincsis?!?!” – Vámos Miklós: Zenga Zének
„Szerdán mégsem tudott hazamenni, mert előző délután kitört a balhé. Mindenkit a pincébe evakuáltak, az utcáról behozott sebesülteket egyenest oda vitték. Nem szerencsés harcászati szempontból a Rókus Kórház fekvése. Korábban épült, mint az öt-hat emeletes bérházak, belóg a Rákóczi útra. A lebontását többször is tervbe vették, aztán maradt, ahol volt. Nem gondolták a XVIII. század végén, hogy Pest hadszíntér lehet, pedig a tervezők éppen olyan emberek voltak, mint előttük és utánuk. Buda visszafoglalása nem volt vértelen csetepaté, igazán emlékezhettek volna rá száz évvel később. Ötven évvel a kórház átadása után forradalom tört ki és szabadságharc. A Gellérthegy tetejéről egész Pestet, így az akkori belváros peremén lévő Rókus Kórházat is pompásan lehetett lőni.” – Spiró György: Tavaszi Tárlat
„Szerdán mégsem tudott hazamenni, mert előző délután kitört a balhé. Mindenkit a pincébe evakuáltak, az utcáról behozott sebesülteket egyenest oda vitték. Nem szerencsés harcászati szempontból a Rókus Kórház fekvése. Korábban épült, mint az öt-hat emeletes bérházak, belóg a Rákóczi útra. A lebontását többször is tervbe vették, aztán maradt, ahol volt. Nem gondolták a XVIII. század végén, hogy Pest hadszíntér lehet, pedig a tervezők éppen olyan emberek voltak, mint előttük és utánuk. Buda visszafoglalása nem volt vértelen csetepaté, igazán emlékezhettek volna rá száz évvel később. Ötven évvel a kórház átadása után forradalom tört ki és szabadságharc. A Gellérthegy tetejéről egész Pestet, így az akkori belváros peremén lévő Rókus Kórházat is pompásan lehetett lőni.” – Spiró György: Tavaszi Tárlat
„Tőlünk harminc méterre, a Nemzeti Színház előtt darabolják a Sztálin-szobrot! Na ne! Hogy került volna oda a Dózsa György útról, odarepült?! Odarepítették, igen! Kisebb-nagyobb bronzdarabokat hoztak be, hogy a bálvány kezéből, füléből, orrából valók. Hihetetlen! ” – Spiró György: Tavaszi Tárlat
„Tőlünk harminc méterre, a Nemzeti Színház előtt darabolják a Sztálin-szobrot! Na ne! Hogy került volna oda a Dózsa György útról, odarepült?! Odarepítették, igen! Kisebb-nagyobb bronzdarabokat hoztak be, hogy a bálvány kezéből, füléből, orrából valók. Hihetetlen! ” – Spiró György: Tavaszi Tárlat
Megbabonázó nézni, ahogy ütik, fűrészelik és döntik a Sztálin-szobrot, de az embereken megjelenő különös mosoly, elszánt tekintet és a szabadság mámorában fürdő arc még inkább megigéz. A Keleti, a Hősök tere, a Rákóczi út – ezek a helyszínek a mindennapjaink részei, de egészen más úgy tekinteni rájuk, hogy közben sebesülteket, halottakat, zászlót lengető vagy géppisztolyos fiatalokat vagy épp felborult villamosokat látunk.
„Laját az utóbbi két hétben gyakran ragadta magával a szabadság mámora, elsőként is a leggyönyörűbb pillanatban, egy ugrásra ide, a Ligetnél, amikor segített felhurkolni a drótkötelet a Sztálin-szobor lábára, és Vicziánnal együtt tapsolva, ordibálva, hórukkolva követte, ahogy a kolosszus ellenáll, majd megadja magát, és a térre zuhan.” – Békés Pál: Csikágó
„Laját az utóbbi két hétben gyakran ragadta magával a szabadság mámora, elsőként is a leggyönyörűbb pillanatban, egy ugrásra ide, a Ligetnél, amikor segített felhurkolni a drótkötelet a Sztálin-szobor lábára, és Vicziánnal együtt tapsolva, ordibálva, hórukkolva követte, ahogy a kolosszus ellenáll, majd megadja magát, és a térre zuhan.” – Békés Pál: Csikágó
„Balgaság lenne itthon maradni. Mert ki tudja, mikor lesz legközelebb forradalom? Talán soha. Vagy másképpen: a forradalom meglehet nélküled, de te nem lehetsz meg a forradalom nélkül. Jutott idő a dilemmára, míg a dédnagyapám beleerőszakolta a lábát az összeszáradt cserkészbakancsba.
[…]
Dédnagyapám egyszerűen nem bírt magával. Hallotta odakintről a csattogást, és egyszerre, maga sem tudta miért, az a gondolata támadt, hogy neki ki kell menni az éleslövészetbe, soha nem volt még olyan, hogy ő ilyenkor ne menjen ki.” – Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
„Balgaság lenne itthon maradni. Mert ki tudja, mikor lesz legközelebb forradalom? Talán soha. Vagy másképpen: a forradalom meglehet nélküled, de te nem lehetsz meg a forradalom nélkül. Jutott idő a dilemmára, míg a dédnagyapám beleerőszakolta a lábát az összeszáradt cserkészbakancsba.
[…]
Dédnagyapám egyszerűen nem bírt magával. Hallotta odakintről a csattogást, és egyszerre, maga sem tudta miért, az a gondolata támadt, hogy neki ki kell menni az éleslövészetbe, soha nem volt még olyan, hogy ő ilyenkor ne menjen ki.” – Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
„Ha egyszer a szovjetek úgy döntenek, hogy valahová bevonulnak, onnét többé sem ember, sem isten nem űzi ki őket. Budapestre ismét bevonultak, és most már fel sem merül, hogy kimenjenek. Amikor egy éve kivonultak Ausztriából, sokan reménykedtek abban, hogy Magyarországról is hazamennek. Ennek az illúziónak vége, a forradalmat le kellett verniük, innét már nem fognak kimenni.” – Spiró György: Tavaszi Tárlat
„Ha egyszer a szovjetek úgy döntenek, hogy valahová bevonulnak, onnét többé sem ember, sem isten nem űzi ki őket. Budapestre ismét bevonultak, és most már fel sem merül, hogy kimenjenek. Amikor egy éve kivonultak Ausztriából, sokan reménykedtek abban, hogy Magyarországról is hazamennek. Ennek az illúziónak vége, a forradalmat le kellett verniük, innét már nem fognak kimenni.” – Spiró György: Tavaszi Tárlat
