A Nagy-Szénás a Budai-hegység egyik legkedveltebb, ámde kicsit körülményesen megközelíthető kirándulóhelye. A titka talán abban rejlik, hogy kevés az olyan hegytető Budapest környékén, ahol semmi nem zavarja a zavartalan, 360 fokos kilátást, élővilága pedig különösen értékes.
Nagykovácsi egy zsákfalu Budapest határától 6 kilométerre. Pest megye egyik legmagasabban fekvő települése, amelyet mindenhonnan a Budai Tájvédelmi Körzet és hegyek határolnak. Köztük a két legkedveltebb a Nagy-Kopasz hegy a Csergezán Pál-kilátóval és a Nagy-Szénás, amely egyedülálló élővilága miatt kiérdemelte az Európa Diplomát, a védett területek számára adható legmagasabb európai díjat. Gyeptársulásai ritka és értékes növényeket rejtenek, de ne legyenek illúzióink, a táj emberi kéznek köszönheti létrejöttét, a csupasz lankák komoly erdőirtások következtében jöttek létre. A hegytető elgyepesedett, és a talajeróziónak se nagyon vetett gátat semmi.
A védtelen, vékony réteken, gyepeken fás szárú növények nem, ellenben részben az ő hiányuknak köszönhetően a ritka, értékes lágyszárúak képesek megmaradni: a világon egyedül ezeken a dolomitsziklagyepeken él például az apró, sárga pilisi len, hazánk egyik legkülönlegesebb és legunikálisabb növénye. A területen fellelhető védett növények közé tartozik még a fehér madársisak, a magyar gurgolya, a vitézkosbor és a Szent István király szegfűje is.
Az északi oldalon vannak persze erdők is, és megél itt a piros bogyókkal megörvendeztető, a Budai-hegységben és a Pilisben elterjedt budai berkenye is. Erre felhívja a figyelmet egy külön tábla is a Nagy-Szénás tanösvény kezdetén, ami elvileg végigvezet a területen. Azért írom, hogy elvileg, mert a kitáblázása a továbbiakban elég hézagos, ahogy az egyértelmű turistajelzéseknek is híján van a környék, zavarba ejtve a környéken nem ismerős kirándulót, de erre a későbbiekben még visszatérek.
A tömegközlekedőknek Hűvösvölgyig kell elvillamosozni, onnan a 63-as busszal juthatnak el a hat kilométerre fekvő Nagykovácsiba, amire a BKV-bérleten túl kiegészítő jegyet kell venni. A buszról „a Nagykovácsi, községháza” megállónál szálljunk le, és az Antónia utcára rátérve, a temető mellett elhaladva folyamatosan haladjunk észak felé a Bánya, Zsíroshegyi, Gémeskút utcán át, egyre szebb és nagyobb villák mellett. Egyszer csak felbukkan az erdő széle és a Természetvédelmi terület tábla, azon túl pedig a kis, kidőlt fákkal ellepett hurok a tanösvény kezdetét jelző táblával.
Részben lakott terület mellett vezet az út kezdetben, majd ahogy meredekebben kezdünk kaptatni a murvával beszórt fehér úton, fokozatosan uralkodik el a fenyőillat a levegőn, és teszi mediterrán szirtek benyomását a táj: a földön tobozok, tűlevelek, a fenyvesekben kopár foltok, fehér sziklák (a nyílt dolomitgyep ismertetői), melyeken túl ízelítőt kapunk a panorámából. Mindenütt nyugalom és susogás. Aztán egyre sűrűbb lesz a cserjés, és erdős részeken visz az utunk a kék jelzés mentén. Egyszer csak felbukkan egy irányjelző farönk „Tanösvény” felirattal, ez ne tévesszen meg senkit, a kiugró részen csak a panorámát lehet megcsodálni, véletlenül se induljon tovább ebbe az irányba senki.
Körülbelül félóra alatt elérkezünk a lényeghez, a látványos, kopasz csúcsokhoz, az 550 méteres Nagy-Szénás tetején egy kereszttel. Mielőtt a kék jelzésen balra felkapaszkodnánk, vessünk egy pillantást az egykori Nagy-szénási turistaház helyét jelző emlékfalra, melyet társadalmi munkában épített fel a Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztálya 1926-ban, és ironikus módon a 70-es években maga a budapesti pártbizottság dózeroltatta el a romjait, feltehetően paranoiából.
A Nagy-Szénás kicsit a teve púpjaihoz hasonlít, vagy gyeppel fedett homokdűnékhez, de semmiképp sem a magyarországi hegyekben megszokott a látvány. A Budai-hegységben ritkaságnak számító, zavartalan, 360 fokos körpanoráma tárul elénk a csupasz hegytetőről, bármerre is nézünk, a kirándulás ezen a ponton felejthetetlen pillanatokat biztosít. Kis pihenőpad is akad lejjebb, ahonnan békésen üldögélve gyönyörködhetünk a kilátásban.
A kék jelzés tovább indul a hegytetőn át a Kutya-hegy felé, de nekünk a piros jelzést kell követnünk, ha csak másfél, két órát szánunk az egészre, és visszatérnénk Nagykovácsiba. Fontos, hogy semmiképp se a turistaház emlékhelye melletti piros jelzésre térjünk rá, mert az Pilisszentiván felé visz, hosszú és nagyon egyhangú – e sorok szerzője tudja, miről beszél, mert elkövette a hibát, hogy terepismeret hiányában arra ereszkedett le a hegyről, és órákba telt visszakeverednie.
A helyes piros jelzés a hegytetőn, a nyílt sziklagyepen található egy facölöpre festve, éles kanyarral bezárva a hurkot, amin elindultunk, visszavezetve egy meglehetősen meredek és köves ösvényen le, a faluba, a Szeles utcába. Ezen végigsétálva a temetőnél találjuk magunkat, és innentől ismerős lesz a terep. Ha van idő a busz indulásáig, és megéheznénk/szomjaznánk, telepedjünk le a községházával majdnem szemben található Tandem kávézóban, ami könyvesbolt is egyben, és hangulatos közösségi hely a faluban.
