Fischer József
Nevéhez a két világháború közötti hazai modern építészet több kiemelkedő példája is kötődik, például az 1943-ban elkészült Járitz-villa a Baba utca 14. alatt. A villa 1943-ra készült el, másfél évre rá pedig a lángok martaléka lett – Budapest ostroma alatt bombatalálat érte és kiégett. A család még újjáépítette, de öt év múlva már költözhettek is, az államosításkor elvették tőlük a villát.
Az épület nagy átalakítása, a hozzáépítés és a tetőterasz lefedése akkor történt, amikor az 50-es évek elején tomboló poliovírus, azaz járványos gyermekbénulás alatt kórházzá alakították át. Sokáig a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztálya működött benne, légzésbénult betegek laktak benne, most úgy tűnik, mintha már használaton kívül lenne.
Dúl Dezső
Dúl Dezső már ahhoz a nemzedékhez tartozik, akik a háború alatt, majd a konszolidáció éveiben végezték el a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karát 1943-48 között. Ő tervezte az ország első atomreaktorának épületét Csillebércen, de lakó- és középületek tervezésében egyaránt jeleskedett.
Talán legismertebb munkája a Mechwart ligetnél a Bimbó út-Margit körút torkolatának két oldalán álló, 1955-59 között Fenyves István, Hont Róbert és Hegyi Lajossal tervezett, a szocreálból a modernizmusba vezető házak. A környéken amúgy több zseniális épületet is tervezett, többek között a szintén Margit körúti első Lottóházat. Kedvencünk tőle mégis a szokatlan külsejű, rozsdabarna alumíniumburkolatos volt Vízügyi Hivatal a Fő utcában a 70-es évek elejéről, amely izgalmasan illeszkedik a környező Víziváros barokkos városképébe. Az épület bővítése az Iskola utca felőli oldalon 1982-ben készült el Rádai György tervei alapján.
Pázmándi Margit
Pázmándi Margit, az egyetlen kétszeres Ybl-díjas építésznőnk megannyi remek épület tervezője, mégis a férfiak uralta építészeti szcénában néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, legalábbis a szakmai berkeken túl egyre halványodik az emléke sajnos. Legismertebb épülete talán a Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjának, az „Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása” projektjébe is beválogatott 13. kerületi Váci úti egykori MSZMP-pártszékház. De ő tervezte a mára már elbontott Ifi-park belső teraszait is.
Mi most az 1985-ben a Munkásőrség Országos Parancsnokságának tervezett, a Gellérthegy lejtőin (Somlói út 51.) álló tömböt választottuk, amely több szempontból is különleges. Azon kevés modernista-brutalista épületek egyike, amelyek valahogy sikeresen megérkeztek a 21. századba egy kis ráncfelvarró felújítás után, és némi nehézség után (Országos Rendőr-főkapitányság is működött itt egy ideig, nem túl praktikus módon) sikerült megfelelő funkciót találni neki. Külön szeretjük a betonépület piros-zöld festését és a hátsó front színes kis részleteit.
Vadász György
Pályája a 70-es években indult, építészeti munkássága mellett kiemelkedő szobrászati öröksége is van; kedvenceink azok az épületei, ahol ez a két vonal találkozik. Egyes munkáit igazi kultusz övezi, például a Gellérthegyi víztározót, mely 1975-81 között készült el, vagy a Jókai téren álló egykori MEDOSZ-vendégházat, amely most hotelként működik.
Kedvencünk mégis egy korai munkája Perczel Annával: a budai hegyek között megbújó Árnyas utcai kék tömbök. A lábazat vibráló kék csempéje, az erkélykorlátok plasztikus kiképzése a kor építészetének igazán különleges darabjává teszik ezt mini lakóparkot.
Finta József
A kortárs magyar építészet mai napig aktív nagyöregje. Országos ismertséget a pesti korzón álló, 1969-ben emelt Duna Intercontinental szálló hozott számára – az épületet mai napig viták övezik, hogy mennyire uralja látványa a pesti látképet.
Finta később is jeleskedett a hotelépítészetben, több nagy lánc budapesti szállodáját tervezte ő. Ezek közül a legizgalmasabb talán az Krisztina körúton álló egykori Hotel Buda Penta, melyet 1982-ben adtak át.