Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Ha utoljára a gimis éveink alatt találkoztunk Kosztolányival, a kötelező Nyugat-osok között, akkor most itt az idő újra leemelni a polcról (de ingyen olvasható a neten is, a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában.) Az 1933-ban megjelent novelláskötet 18 fejezetében némi leegyszerűsítéssel, de Kosztolányi alteregójának életét követhetjük végig. Van benne itáliai utazás, fantasztikus kalandok, a pesti kávéházi éjszakák zavaros alakjai, a fővárosi irodalmi és művészélet századfordulós és két világháború közötti világa – mindez Kosztolányi kissé fanyar, néhol cinikus stílusában, de gyönyörű nyelvezettel megírva. Még ha utólag romanticizált is az a világ, amit ő tár elénk, most jólesik olvasni ennyi nyüzsgő, áradó történetet, mindennapi csip-csup apróságokat és villamosútba rejetett létöszegző példázatokat.
„A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jólesett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire se gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, s tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefőzi, együvé kotyvasztja, egyetlen zsibongó korhelylevessé. Elszórva a különböző asztaloknál, bársonypamlagokon, székeken mindennapos ismerőseiket látták. Mind-mind megérkeztek.”
„A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt, hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jólesett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire se gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, s tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefőzi, együvé kotyvasztja, egyetlen zsibongó korhelylevessé. Elszórva a különböző asztaloknál, bársonypamlagokon, székeken mindennapos ismerőseiket látták. Mind-mind megérkeztek.”
Mándy Iván: Lélegzetvétel nélkül
Aki halhatatlanná tette a hétköznapi budapesti tájakat címmel írtunk már Mándy munkásságáról és a fővároshoz kötődő viszonyáról, így nem is volt kérdés, hogy ha olyan novelláskötetet keresünk, amely kicsit visszahozza nekünk a falakon kívül rekedt város apró pillanatait és mindennapjait, akkor Mándy egyik kötete után nyúlunk. Ha valakinek nem sorakozik ez a polcon a könyvei között, semmi gond, hiszen a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémia oldalán Mándy összes művét megtaláljuk, többek közt ezt a novellagyűjteményt is, amely az író első három novellás kötetének anyagát (Vendégek a Palackban, 1949, Idegen szobák, 1957, Az ördög konyhája, 1965) gyűjti egybe.
„Mezítlábas, klottnadrágos fiú futott végig a Nagyfuvaros utcán.
– Itt a verklis!
Barnára sült bőrén olajosan ragyogott a nap, fekete talpa csattogott a kövezeten. Lehajolt, a járda széléről felkapott egy szalmaszálat, és a szájába dugta. – A verklis! Itt a verklis!
Fekete hajú cigánylányok jöttek a tér felől összefogózva, súlyos hajuk összeborult, mint a fák koronája. Sámlik, hokedlik a kapuk előtt, egy tetovált karú, kék trikós férfi újságot olvasott. Fölnézett, ölébe eresztette a lapot, és azt mondta: – Akkor hát táncolunk.”
„Mezítlábas, klottnadrágos fiú futott végig a Nagyfuvaros utcán.
– Itt a verklis!
Barnára sült bőrén olajosan ragyogott a nap, fekete talpa csattogott a kövezeten. Lehajolt, a járda széléről felkapott egy szalmaszálat, és a szájába dugta. – A verklis! Itt a verklis!
Fekete hajú cigánylányok jöttek a tér felől összefogózva, súlyos hajuk összeborult, mint a fák koronája. Sámlik, hokedlik a kapuk előtt, egy tetovált karú, kék trikós férfi újságot olvasott. Fölnézett, ölébe eresztette a lapot, és azt mondta: – Akkor hát táncolunk.”
Háy János: Házasságon innen és túl
Nem szép dolog az olvasó „elrettentésével” kezdeni egy ajánlót, de ha valaki valami vidám, súlytalan olvasmányra vágyik, ne ezt a kötetet vegye elő: Háy nem fest túl boldog és biztató képet az emberi kapcsolatokról, legyen az anya-lánya, férfi-nő viszonya – tűpontosságú mondataival kegyetlenül ábrázolja minden gyengeségünket. Viszont ha valami olyan kortárs könyvet olvasnánk, amelynek történetei akár évek múltán is eszünkbe jutnak, mondjuk a Lánchídon átsétálva (ha majd újra lehet), akkor ennél jobbat nem is tudunk ajánlani. Személyes tapasztalaból beszélünk, a híd-novellákat már több, mint egy évtizede olvastuk először, és azóta is fel-felbukkannak az életünkben. De a séta az Andrássy úton, egy diákjegy elcsípése a Müpa karzatára – most ezek is nagyon hiányoznak az életünkből, jó olvasni ezekről az amúgy mindennapi, apró mozzanatokról is.
„Budáról Pestre alig lehet átjutni, de ha sikerült, akkor meg vissza tiszta kínszenvedés. Aki ebben a városban a felújításokat tervezi az, bazmeg, mondta erőltetett felháborodással, az nem itt él, az e-mailen küldi a terveit egy Tolna megyei zsákfaluból.”
„Budáról Pestre alig lehet átjutni, de ha sikerült, akkor meg vissza tiszta kínszenvedés. Aki ebben a városban a felújításokat tervezi az, bazmeg, mondta erőltetett felháborodással, az nem itt él, az e-mailen küldi a terveit egy Tolna megyei zsákfaluból.”
Budapest OFF
A kötetben 13 kortárs író novellája a város egy-egy szegletét villantja fel: a pörgős bulinegyedtől Wekerlén át Budafokig mászkálnak, álmodoznak, küzdenek a kamasz főhősök. Az első szerelmek, családi drámák, céltalan bolyongások, hátborzongató utópiák és nagyratörő álmok át- meg átszövik a kötetben felbukkanó ismerős és ismeretlen tereket, amit Kárpáti Tibor pixeles rajzai tesznek még izgalmasabbá. Bár a kötet alapvetően a kamaszoknak íródott, és az írók egy része is a Tilos az Á szerzői holdudvarából kerültek ki, de Kemény Zsófi, Totth Benedek vagy a Terápiát és Aranyéletet is jegyző Tasnádi István neve másoknak is ismerősen csenghet, ráadásul egy minden korosztály számára élvezetes kötet született.
„Kálvin tér. Szép házak szigorúan csukott ablakokkal. Itt a kánikula magánügy. Nálunk ilyenkor mindenki az ablakpárkányon ül és sasol. Átordítjuk egymásnak a nyári boldogságot." (Gévai Csilla: Buddha-fok)
„Kálvin tér. Szép házak szigorúan csukott ablakokkal. Itt a kánikula magánügy. Nálunk ilyenkor mindenki az ablakpárkányon ül és sasol. Átordítjuk egymásnak a nyári boldogságot." (Gévai Csilla: Buddha-fok)
