WLB: Megnéztük az Anyahegy animációdat, és mintha csak egy mesekönyvbe lapoztunk volna bele...
Bogyó Péter: Igen, ez nem véletlen. Amikor először olvastam a történetet, hogy a régi városi legendák szerint a Gellért-hegyen boszorkányok tartottak gyűléseket, vagy hogy a tabáni prostituáltakra mondták rá, hogy boszorkányok, az nekem nagyon furcsán hangzott. Az első asszociációm az volt, hogy ez ilyen szülői hazugság, amit a jó szándékú anyuka mond a gyerekének, hogy ne menjen arra.
WLB: És ebből az alapötletből hogyan jött a forma?
B.P.: Ez egyfajta kísérletezés is a részemről, nagyon érdekelt a műfaj, hogy milyen az, amikor meg kell osztania a nézőnek a figyelmét, hogy egyszerre tudja olvasni a szöveget, és nézni is a képeket, mint egy mesekönyvnél.
WLB: Ráadásul a képekre tényleg nagyon kell figyelni, mert jó pár easter-egg is van benne.
B.P.: Inkább kis morzsákat rejtettem el benne, többféle jó szándékú szülői hazugság is megjelenik, amiket szerintem mindenki ismer. Nem lövöm le mindet, de például ki ne hallotta volna kicsiként, hogy kihullik a hajad, ha nem hordasz sapkát vagy pici maradsz ha nem eszel elég zöldséget – ahogy a táblákkal masírozó törpök. A boszorkányok is számomra ilyen szülői lódításoknak tűntek, keveredve a gyermeki fantázia világával.
WLB: És miután ez az alapötlet megvolt, hogyan álltál neki a filmnek, honnan inspirálódtál?
B.P.: Egy esős napon felzarándokoltam a Gellért-hegyre, sétálgattam, nézelődtem a környéken, csináltam sok-sok fotót arról, hogy milyen a hegyoldal, milyenek a sétautak, a lámpák, a padok, a korlátok. Amikor nagyjából már tudtam, hogy egy kisgyerek történetét mesélem el, akkor leültem a játszótérre is, és ott alakult ki bennem a végleges sztori és karakter is. Végül digitális technikával megrajzoltam, a papíralapú kísérletezésre nem volt időm – pedig az is nagyon érdekel, a felvételi előtt még majdnem tervezőgrafikára adtam be, festeni meg a mai napig szoktam.
WLB: De ha jól tudom, nem is ez volt a hivatalos vizsgafilmed?
B.P.: Igen, ezt a filmet csak azért csináltam meg mert érdekelt, mondhatni önszorgalomból, mert közben Ivády Tamással az Ady Endrés történeten dolgoztunk együtt, mint hivatalos vizsgafilmen, ami nagyon összetett munka volt, a színeszéssel, hátterekkel és komplex karakterekkel. Ezért ennél a Gellért-hegyes animációnál nagyon le kellett minimalizálnom a sztorit, a fölösleges dolgokat lenyesni, de közben meg megtartani a csavart a történetben.
WLB: Ha már szóba került az Ady-legenda is, ismertél korábbról budapesti hasonló történeteket?
B.P.: Nem igazán, négy éve költöztem fel Budapestre, amikor a MOME-t elkezdtem, de eddig még nem hallottam ilyesmi sztorikat. De szerintem viccesek, meg az is jó, hogy például a Lánchídon az ezerszer látott oroszlánokat – Bálint filmje után – már máshogyan látom.
WLB: És hol láthatjuk más, korábbi munkáidat?
B.P.: A Corvin mozi cicás spotjának az elkészítésében én is benne voltam, és a We Love Budapesttel közös animáción kívül a vimeón is fent van több munkám is, illetve van egy Edőcs Zsófival közösen készített, a görög mitológiai Ikarosz és Daidalosz történetét feldolgozó videóklipes krétaanimációnk is, ahol a zene szerzői jogaira vártunk eddig , de végül egyszerűbbnek tűnt, ha Buttinger Gergővel mi írunk rá egy új zenét.
