Nem egy legendás és ismert budapesti épületben megfordultunk már. Jártunk Casanova egykori szálláshelyén a város egyetlen rokokó házában, Liza, a rókatündér nyomában a Mátyás téren vagy a Hofstätter Béla és Domány Ferenci páros tervezte újlipótvárosi lélegzetelállító bauhaust idéző lépcsőházakban is tekeregtünk, hogy a Hajós utca szecessziós csodáiról már ne is beszéljünk, a Fodor Gyula-féle Napóleon udvarral és Málnai Béla korai remekművével.
Ám volt egy épület, amit kívülről már annyiszor megcsodáltunk, a homlokzat illusztris feliratának tipográfiájával: a Gutenberg-otthon mindig hívogatóan hatott, és az impozáns, de mértékkel díszített, Zsolnay majolikával dekorált homlokzat is már felkeltette a kíváncsiságunkat.
Az idei Kulturális Örökség Napjai alatt pedig végre belülről is megnézhettük a Vágó testvérek, József és László által a századfordulón tervezett bérházat, amely a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyesülete számára épült. Így talán már az elnevezés is érthető, hiszen ha a földi halandók is a Gutenberg-galaxisban éltek a német nyomdász 15. századi forradalma óta, akkor ez hatványozottan igaz a saját pályatársaira, akik még 500 évvel később is igencsak hasonló technikákkal dolgoztak a tömegsajtó megjelenésének hajnalán. A kapun belépve az ókori római villákból is ismerős SALVE feliraton átlépve indult a kaland.
Az egyesületi szék- és bérház igénye 1905-ben realizálódott, ekkor hoztak létre egy bizottságot a megvalósítására. Az első lezajlott tervpályázaton is már Vágó József és László tervei nyertek, ám a helyszín módosulás után újra kellett tervezniük a komplexumot, melyet végül nem kisebb szaktekintélyek, mint Lechner Ödön, Korb Flóris és Pecz Samu hagytak jóvá.
Az 1907-ben ünnepélyesen felavatott épület messze túlmutatott a sima bérház fogalmán, a lakások mellett kávéházat, éttermet, színháztermet, könyvtárat és az építtető egylet irodahelységeit is el kellett helyezni, mindezt úgy, hogy közben reprezentatív funkciót is betöltsön. Az épület különlegessége, hogy tervezésekor már bátran és magabiztosan használták a kor újszerű anyagait, mint a vasbeton, a homlokzaton pedig harmonikusan keveredik a geometrikus, Otto Wagner ihlette bécsi, és a Lechner Ödön féle magyaros szecesszió formavilága. A felső, utcafront felé néző tetőtéri szint beépítése is eredeti, 1907 után itt működött a tervező Vágó testvérek és Lechner irodája is, később bál- és vívóteremmé is átalakították, ma pedig lakások vannak itt.
Az épület magán viseli a 20. század történetének minden nehezebb időszakát is, a kommunizmus alatt államosították, majd a társbérletekkel az eredetileg 38 lakás feldarabolódott, ma már szinte a duplájára, 64-re. Az IKV felújítások az 1970-es évek elején okozták szinte a legnagyobb pusztítást, pedig a ház a második világháborút és az 1956-os ostromot is viszonylag épségben átvészelte.
Az eredeti, Róth Miksa ablaküvegek jelentős részét ekkor verték ki, a rézkorlátokat lefestették feketére és az egyik emeleti gang eredeti Zsolnay csempéit is leverték. Az oromzatot díszítő munkások szobrai és a Kerstock-féle frízek is ekkor semmisültek meg, ezeket az itt lakók visszaemlékezése alapján – amiket a ház történetét is feldolgozó Damjanovics-Baán Fruzsina gyűjtött össze – levakolták. Valamint a munkálatok során feltörték a földszint öntött terazzó padlózatát is. Ezeknek egy részét az 1990-es, 2000-es években rekonstruálták, az ablaküvegeket például az eredeti tervek, színminták és a földszinten megmaradt példányok alapján állították helyre.
Lakói közül mindenképpen említésre érdemes Négyesy László, irodalomtörténész, akinek híres szemináriumára nem kisebb művészek, mint Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád jártak. Mándy Iván író is fiatalkorának egy részét itt töltötte, és Heller Ágnes filozófus is csak pár éve költözött el innen.
A házat nemcsak építészeti értéke, de kultúrtörténeti jelentősége is különlegessé teszi, kezdve a létrejöttét lehetővé tevő nyomdászcéh összefogásától a máig benne rejlő lehetőségekig. A homlokzatot egyszer már felújították, ám egy újabb renovlás lassan megint időszerű lenne, de saját erőből a ház számára ez szinte lehetetlen, mindenképpen az önkormányzati támogatás lenne szükséges, hogy a város egyik legszebb szecessziós bérpalotája végre homlokzatában is megújulhasson.
