Micsoda romantikája volt az egykori pesti piacoknak! Ma az intézményesített, modern piacok a jellemzők, és Budapest tereiről eltűntek a vásárok – ehhez a fajta hangulathoz Olaszországba, Franciaországba kell utaznunk. Pedig nekünk is volt kisebb Marché d'Aligre-nk, voltak hangosak a tereink kofáktól, árupakolástól és később takarítástól. Négy egykori piactérről szólunk, a pesti oldalról.

A Hal téri piac

Az Erzsébet híd építésével a mai Belgrád rakpart-Irányi utca sarkára tehető Hal tér is megszűnt, pedig nem akármilyen árusok kínálták itt a tér nevéhez hűen leginkább friss halaikat. Singhoffer Mátyás, a kor leghíresebb pesti halászmestere vagy a Fanda család. Klösz György képe az 1890-es években készült az állítólag bűzös térről, ahol a pavilonok fölé magasodik a Haláruslány szobra. A klasszicista ivókút 1862-től őrizte a Hal teret, ám 1899-ben a Népligetbe szállították. Most, a Kristóf téren járhatjuk körbe a restaurált kutat, mely Fischer Rézi néven is ismert volt, és sokan a korabeli Pest legtisztább vízű kútjának tartották.

A Duna-parti piac

A pesti alsó rakpart kiváló piachelyszín volt, a képen a századforduló utáni állapotot látni egy dinnyevásáros napról. A Dunán felsorakoznak az árukat szállító sajkák, melyekből kora hajnalban hordták ki az élelmiszert. Gyümölcsöt, zöldséget és malomkerék nagyságú kenyereket is. Tejtermékben is kiemelkedett a dunaparti vásártér: zsíros túrók és tejfelek sorakoztak egyes bódéknál. Délelőttig tartott a vásár, maguk a kofák pedig a piac végén vásárolhattak csak.

Városház téri piac

Szépen mutatja az urbanizációt a mai Március 15. tér (egykor Eskü tér) története. A Piarista tömb helyén egykor maga a Városháza állt, nem is véletlenül: ez volt a város legközpontibb helye. Az Eskü téri híd, vagyis Erzsébet-híd építésének kezdetekor kellett lebontani, s ezzel a kedvelt piac is megszűnt létezni. Nemcsak földről vagy asztalról áruló kofák töltötték meg a teret, hanem mozgó, külföldi árusok is. Oláh dézsaárus, tót játékárus, talján fagylaltosember (!). A vásáron kívül a plébániatemplom előtt felhúzott sátrakban főzőnők készítették nagy fazekakban a csuszát, a káposztát – ezek voltak az úgynevezett lacikonyhák, melyek Jókai szerint Dobzse Lászlóról kapták nevüket, és még ma is előszeretettel használjuk az alsóbb kategóriás bódés kifőzdékre.

Új Vásártér

A mostani II. János Pál pápa téren óriási kiterjedésű vásárteret találtunk egykor. A kép körülbelül az 1890-es években készülhetett a szinte beláthatatlanul nagy Új Vásártérről, mely előtte Gabona vásártér és Lóvásártér néven is futott, utalván az éppen aktuális funkciójára. A negyvennégy további pesti utcai piactér felszámolásakor és a vásárcsarnoki intézményrendszer bevezetésekor ez a vásártér is eltűnt.