Óriási a "zaj" akár pékségek, street foodosok és fagylaltozók tekintetében is. A silány produktum és tömegtermelés a leszorított árak mellett is nagy profittal jár, a vendégek pedig a kedvező árazás miatt inkább megveszik a rosszat, minthogy egy kicsit mélyebben zsebbe nyúljanak a minőségiért. Nem erre van igény, erre van keret sajnos, a vendéglátóknak pedig annyira nem nevezhető üzletemberek ezt hasznáják ki. Órákig lehetne fejtegetni a témát, de mi inkább csak annyit mondanánk, hogy prémium minőséget is lehet adni tisztességes áron, ha megvan az elhatározás, a stabil szakmai háttér és az elhivatottság.
A Fazekas fagyizók története egy évtizedek óta sikeresen működő családi pékség-csemegénél kezdődött. Fazekas Ádám úgy döntött, szülei nyomdokaiba lép, már ami a gasztronómiát illeti, viszont a családi vállalkozás mellé ő egy fagyizót álmodott meg, kicsit eltávolodva a pék szakmától, a cukrász felé. Az itthoni tanulmányok némileg elszomorították – azt tapasztalta, hogy a fagylaltkészítés technikájánál fontosabb a beszállítókkal, alapanyagosokkal való kapcsolattartás milyensége. Ebből köszöni nem kért, inkább Olaszországba ment, a fagyi hazájába, hogy szert tegyen az alaptudásra. Ádámot azért itt is érték meglepő dolgok, már ami a hátteret jelenti, de szakmailag sokat fejlődhetett a képzéseken.
Az első fagyizót Kisnémediben nyitották meg, mintegy próbaműhely jelleggel. Aztán következett fővárosi és egy hónappal később a rétsági, ahol a manufaktúra üzemel a mai napig. Vagyis a fagyik és sütemények Rétságról érkeznek a XVI.-ba, mindennap. Nem kis energiát igényel mindez, pláne, hogy Ádám sokszor maga áll a pultban is és figyeli a reakciókat, a vendégek arcát, mikor kóstoltatja a fagyikat, a békebeli cintányéros hűtőpultból. Persze csak a forma a retró, ezzel a technológiával kapunk igazán jó fagylaltokat. Állandó, fix hőmérsékletet garantál, sokkal megbízhatóbb, mint a látványpultos, szokásos fagyikínálók. És eleve nem a látványra megy: ha szeretnénk egy ízt "meglátni" és megkóstolni, csak jelezzük, és már érkezik is egy kis kanálban.
A Fazekas Fagylaltozó most 88 lehetséges ízzel dolgozik. Ezek között sok a gyümölcsfagyi, illetve a tejes/tejszínes is. Sokan inkább a tejes vonalat szeretik, szívesen esznek gyümölcsöset is, csak nagyobb a csalódás lehetősége. A XVI. kerületi fagyizóban is sokan megfordulnak, akik a tejes alapra esküsznek, mégis van olyan törzsvendég, aki 20-30 éves gyümölcsfagyistop után paradigmát váltott. Igen, a Fazekas fagyik hatására. A gyümölcsökkel olyannyira nem viccelnek, hogy még a jégkását is valódi alapanyagokból készítik. A jégoldószín Curaçao és az UV-zöld kivi helyett epret, citromot, narancsot, vérnarancsot készítenek. Színben és ízben is természetesek.
Ahogy a fagyik is. Képzeljük el azt, hogy a puncs náluk fehér rum néven fut, mert nem látott színezéket és hófehér színű – mégis puncs ízvilágú. A fekete arany névre keresztelt, 70% fölötti feketecsokoládéból készült kreáció tejmentes és mélybarna színű. Nagyon erősek magvakból készített fagyik terén: a pekándió abszolút kedvenc lett, és a pisztáciában és sós mogyoróban sem csalódtunk. A vásárolt paszta helyett Ádámék saját maguk őrlik a magvakat, ami nem kis munka. A teljesen krémes állag miatt még egy kis fejlesztést megkívánnak a magvas fagyik, de úton a megoldás.
Az egyik legklasszabb íz a pekán, a mangó, a vilmoskörte és a Philadelphia sajtkrémmel készülő sajttorta mellett a málna. Üvöltő színe, selymes textúrája és magmentessége csak egy dolog, de tényleg a gyerekkori bokorról való málnaevést juttatta eszünkbe. Nem dominált a cukor, a málna győzött. Ádám elmondta, hogy Püspökszilágyból, egy termelőtől szerzi nagy mennyiségben a mézédes, békebeli málnát, és ha nem lenne ez a forrása, biztos nem sikerülne ennyire bombára a fagyi.
Beszélgettünk még gyümölcsökről, és azt is megosztotta velünk, hogy sosem készül két ugyanolyan fagyi, ha a termés más. Kétszer csináltak csak például zöld alma fagyit, mert nem kapott olyan gyümölcsöt, amit annyira minőséginek talált volna. Ha pedig csak közepes, akkor hozzá sem lát. Itt nem nagyon van kompromisszum, ami a minőséget illeti.
Nem szóltunk még a csavaros fagyiról, ami az összes ismerttel ellentétben, akár a többi termék, szintén főzött fagyiból kerül a tölcsérbe, nem a szokáros műfagylaltot értik ez alatt. Érdemes megkóstolni, hogy ilyen is lehet egy úgynevezet "soft ice". Persze süteményeket is kínának, amik közül mi kiemelnénk a francia desszerteket: új formában érkező Rákóczi-túróst vagy a szuperkrémes sós karamellt, melyeket Ádám testvére, Attila készít a rétsági műhelyben. Azért aki a klasszikus krémesre vágyna, szintén nem kell továbbállnia: ugyanúgy megtaláljuk a hűtőpultban. Úgy gondoljuk, hogy ritka az ilyen hozzáállás, üzletpolitika és kiváló termék.
Egy gombóc sztenderd fagyi 250 forintba kerül, az extrább ízek és a cukormentes verziók 300 forintos áron futnak. A csavart kicsi fagyi 280 forint, közepes 560 forint, a nagy pedig 840 forintba kerül.
