Idén 16. alkalommal rendezik meg a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálét, melynek hívószava 2018-ban a “szabad-tér” volt. A magyar pavilonban a Szabadság híd – Új horizontok a városban című projektet valósították meg, amely a híd 2016-os lezárása során kialakult spontán térfoglalás eseményét járja körbe.
A „Szabihíd” nagyon rövid idő alatt mintaprojektté vált – mikor fenntarthatóságról, városfejlesztésről esik szó, szinte minden szakértő felhozza követendő példaként. Nem csoda, hogy a kétévente megrendezett, az építészeti világ egyik legnagyobb seregszemléjének tartott Velencei Biennálén ezt a várostörténeti epizódot mutatjuk meg a nagyvilágnak. A “freespace – szabad-tér” koncepció keretében Yvonne Farrell és Shelley McNamara főkurátorok olyan projekteket vártak, amelyek újfajta megközelítésekre, megoldásokra és gondolkodásra sarkallja az embereket, és amelyek globális és helyi kontextusban is jól értelmezhetőek. Az összesen 71 résztvevővel zajló esemény május 26-án nyit meg a nagyközönség számára, jelenleg épp a sajtónak és a szakmának tartanak nyílt napokat.
A magyar pavilonban pedig ma délelőtt meg is nyitott a kiállítás, amelynek kurátorai a Kultúrgorilla tagjai, Oravecz Júlia, Göttler Anna és Tornyánszki Éva voltak. A magyar pavilon fölé a projekt idejére felépített tízméteres kilátót a Studio Nomad (Pásztor Bence, Pongor Soma és Tarcali Dávid) tervezte. Pongor Soma elmondása szerint a pavilon átriumában létrehozott építészeti installációval átélhetővé kívánták tenni a kiállítás fő üzenetét: a szabad tér élményét. „A felhasznált anyagok jelzik az ideiglenességet, valamint azt, hogy a kilátó elvileg bárhol bármikor felépíthető, az építmény felső szintje pedig színével, formájával is megidézi a Szabadság hídon létrejött téri helyzetet” - fűzte hozzá.
Helyszínen tartózkodó kollégánk szerint szuperre sikeredett az installáció, 10 méterrel a Giardini kert felé magasodik, kellemesen fújdogál a szél rajta, és még sirályok is köröznek a fejünk felett, majdnem, mint a Szabadság hídon. Érdekes kiszakadni a Biennálé nyüzsgéséből, és abszolút elmondható, hogy a magyar pavilon idén egészen más élményt kínál a látogatóknak, mint a többi ország. Akik egyébként nagyon vegyesen értelmezték a „szabad-tér” koncepciót: a románok játszótérrel érkeztek, a skandináv országok a fenntarthatóságra helyezték a hangsúlyt, míg a németek a berlini falra emlékeznek.
A magyar pavilon első termében egy teljes teret betöltő video- és hanginstalláció látható, amely azt mutatja be, hogyan változott meg a budapestiek gondolkodása a várossal kapcsolatban; felidézve korábbi, más jellegű hídfoglalásokat is: 1990-ben a taxisblokád zárta le, 2004-ben pedig az EU-csatlakozást ünneplendő borították két napra fűvel a Szabadság hidat.
A kiállításhoz személyes hangú rövidfilmek is tartoznak, melyekben nyolc riportalany - részben szakmabeliek, részben civilek - beszélnek arról, mit gondolnak a "szabadsághíd-jelenségről". (Részletes beszámolónkat az idei biennáléról és a magyar részvételről később olvashatjátok.)
Idén egyébként ismét lehetőség nyílik a lezárt hídon piknikezni, július 14-e és augusztus 5-e között négy egymást követő hétvégén zárják le a forgalomtól a Szabadság hidat.
