Egyéves renoválási munkálatokat követően június 20-án átadták Victor Vasarely budapesti múzeumát. Az állandó kiállítást is újragondolták, és olyan műveket is kiállítottak, amelyeket a hatvanas évek óta nem láthatott a magyar közönség.

A pécsi, valamint a vele egy évben alapított Aix-en-Provence-i saját alapítványi múzeum mellett Budapesten található a harmadik Vasarely-múzeum. A neki otthont adó, 18. században épült, barokk stílusú egykori Zichy-kastélyt a hetvenes évek óta hasznosítják kulturális célokra, a Vasarely Múzeum mellett itt működik a Kassák Múzeum és az Óbudai Múzeum is. Bár az épületegyüttes kiesik a belváros pezsgéséből, akár egy mini múzeumi negyedként is felfoghatjuk; az évszázados épületekkel büszkélkedő Fő térrel együtt a macskaköves környék Óbuda kellemes központjává vált, ráadásul egy friss önkormányzati döntésnek köszönhetően a helyiek ingyen látogathatják a múzeumokat.

A budapesti VasarelyMúzeum megnyitása óta 30 év telt el, és alaposan megérett a felújításra: falait újraszigetelték, megújult az épület homlokzata, a tetőszerkezet egy része, a világítástechnika, a műtárgyraktár, és a látogatói terek is korszerűbbé váltak. A kertben jegy megváltása nélkül is időzhetünk. Reméljük, hogy nemcsak a turisták, hanem a budapestiek is felfedezik majd maguknak, mert sajnos az op-art (optikai művészet) és kinetikus művészet magyar úttörőjét külföldön nagyobb rajongás övezi, mint itthon, és korábban a múzeumot is főleg külföldiek látogatták.

Az újrarendezett állandó kiállítás bemutatja a Magyarországon készült akadémikus rajzokat, reklámgrafikákat, a hatvanas-hetvenes évekből származó op-art műveket és plasztikai munkákat, de a korábbihoz képes részletesebben foglalkozik Vasarely legelső alkotói korszakával. A pécsi születésű Vásárhelyi Győző (Vasarely eredeti neve) rövid, de meghatározó ideig Bortnyik Sándor festő-grafikus Bauhaus eszmevilágához formailag közelálló műhelyében tanult grafikusnak Budapesten, és ez az időszak alapozta meg a későbbi párizsi éveket, a világhírnevet hozó op-art és kinetikus műalkotásokat. Nem mellesleg itt találkozott későbbi feleségével, a szintén grafikus Spinner Klárával.

1930-ban Franciaországba emigrált, és első párizsi korszakában a Budapesten megismert mintákat követte. Visszaemlékezésében írta is, hogy a Bauhaus iskolát, a modern betűformálást és reklámgrafikát egyáltalán nem ismerték odakinn. Reklámgrafikai műhelye nagyon is jól ment, kiadóknak és nyomdáknak dolgozott, de mikor 1944-ben találkozott Denise Renével, nagyon erős fordulat állt be művészetében – elhatározta, hogy festő lesz. Szürrealisztikus és gesztusfestészet által meghatározott grafikákat, festményeket készített, a tárlaton láthatjuk is ennek eredményeit – annak a korszaknak a műveit, amelyet ő Tévutaknak hívott.

1947-től optikai vizsgálódásai a geometrikus absztrakt művészet és az op-art felé terelték, aminek korszakos, világhírű zsenijévé vált. Feltehetően optikai lencsékkel, prizmákkal, sokszögtükrökkel végzett kísérleteket, ezekre támaszkodva készítette el első kinetikus mélyreliefjeit. Hazájával jó viszonyt ápolt továbbra is: 1976-ban Pécsett nyílt meg a Vasarely Múzeum, az Aix-en-Provence-ban saját kezűleg tervezett építészeti kutatóközponttal, a Fondation Vasarelyvel egy időben. A budapesti gyűjteményt valamivel később, 1982-ben adományozta a fővárosnak, a múzeum maga pedig 1987-ben nyílt meg.

A kiállított műtárgyaknak közel a felét lecserélte Imre Györgyi kurátor, sok minden látható, ami korábban nem. A megújult kiállítás szenzációja például, hogy 13 sokszorosított grafikát is találunk abból a 118 darabos kollekcióból, amelyet Vasarely 1968-ban adományozott a Szépművészeti Múzeumnak – ezeket 1969-ben láthatta utoljára kiállításon a közönség. A második emeleten csodálhatjuk meg a látványos és színpompás műveket, az elméletben lehetetlen, mégis látható formákat, az utolsó teremben pedig azokat az építészeti terveket, amelyek a valóságban is létrejöttek.

A tárlatot egy virtuálisvalóság-élményen alapuló múzeumpedagógiai program is kiegészíti: 3D-s szemüvegeken keresztül lehet „bebarangolni” Vasarely műveit a londoni székhelyű Hack the Senses csapat interaktív élményállomásain. Az állandó kiállítás mellett a múzeum helyet ad majd  kinetikus, geometrikus, színelméleti és médiaművészeti problémákra reflektáló kortárs időszaki tárlatoknak, ma nyílik meg például az OSAS COME BACK című tárlat, melynek kurátora Maurer Dóra, ez a tagok 2016-ban készült műveiből mutat be válogatást.