Molnár István Gábor, az Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, a roma helytörténet kutatója és a városi séta vezetője Újpesten hátrányos helyzetű gyerekeket felzárkóztató tanodát is működtet. Pedagógiai tevékenysége során is észlelte, mennyire fontos lehet a fiataloknak, ha pozitív hősöket mutatnak fel nekik saját közösségükből.

Saját családja is érintett volt az eseményekben, nagyszülei a Ferenc körút-Üllői út sarkán álló (ma: Lottó-ház) épületben laktak. Nagyapja a Duna Művészegyüttes Cigány Zenekarának csellósa volt, a fellépőruhája pedig szinte a megtévesztésig hasonlított az ÁVH egyenruhájához, annyi különbséggel, hogy a rangjelzés csillagai helyett a hajtókán violinkulcs volt. 1956 októberében hazafelé úton el is kapták a nemzetőr fiatalok, és csak a kilétét igazoló szomszédoknak köszönhette, hogy nem lett komolyabb baja.

Bár a muzsikus nagypapa története nem a hősi halált halt forradalmároké közé tartozik, a túlélők, tanúk, veterán forradalmárok szerint elvétve volt csak olyan felkelő csoport, amelyben ne harcolt volna cigány szabadságharcos. A forradalom leverését követő perekről, így a börtönbüntetésekről és halálos ítéletekről fennmaradt iratok is ezt támasztják alá. A történetek egyrészt Eörsi László és az 1956-os Intézet kutatásaira, másrészt a Terror Háza által kezelt népbírósági aktákban folytatott kutatásokra épülnek, melyet Bernáth Gábor szociológus, médiakutató, a Roma Sajtóközpont alapítója szerkesztett meg.

A séta első állomása a Corvin köz, amelynek oldalában emléktábla őrzi Szabó Ilona alakját. A 17 éves újpesti cigánylány a Kócoska becenevet viselte, és a Corvin köz legendás, szintén roma származású alakjának, Dilinkó Gábor őrnagynak és későbbi festőművésznek volt a barátnője. Igen hamar elsajátította a fegyverhasználatot, parancsnokká is kinevezték. Harc közben, 1956. október 28-án a Práter utca végén lőtték le, négy hónapos terhesen. Dilinkó Gábort súlyosan megsebesítették és elfogták, az államrend megdöntéséért bíróság elé állították és halálbüntetésre ítélték. Bár 1966-ban kiszabadult, '56-os múltja miatt nehezen talált munkát, a '70- évekre rendeződött az élete. 1975-ben elütötte egy autóbusz, és betegállomány alatt kezdett festeni.

A sétán szó esett Kóté Sörös Józsefről, a Vajdahunyad utcai felkelőcsoport 32 éves harcosáról is, akit 1959. február 26-án kivégeztek, miután megtagadták, hogy elbúcsúzzon három gyermekétől és feleségétől, ami bevett büntetőmódszer volt akkoriban.

Az ‘56-os várostörténeti sétát elsőként október 28-án VIII. kerületi érdeklődőknek, családoknak, fiataloknak fogja megtartani a Goethe IntézetRikárdó kifőzött valamit… - konyha, divat, kultúra a nyolckerben című egész napos fesztiválján. A rendezvény a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány RomArchive projektjéhez is kapcsolódik, melynek célja a cigány/roma kultúra digitális dokumentálása.