Már a fejlesztési tervekhez kapcsolódó első látványtervek kapcsán hatalmas vita bontakozott ki, mind a szakma képviselői, mind a laikusok körében, hogy szükség van-e Budapesten egy ilyen magas felhőkarcolóra, ennyire közel a történelmi városnegyedhez.
Az ellenzők fő érvként azt hozták fel, hogy rengeteg elegendő beépítési terület van a városban, semmi szükség a felfelé való terjeszkedésre. A tervek kapcsán, ahogy már arról írtunk, az UNESCO Világörökségi Bizottsága is megszólalt, kritizálva a főváros azon döntését, hogy engedélyezte ezt a magasságot, mivel a tervezett torony – amely 10 méterrel alacsonyabb csak, mint a tőle alig 1 kilométerre található Gellért-hegy – jelentősen átalakítaná a védett világörökségi látképet.
A terv támogatói pedig amellett érvelnek, hogy a régió szinte összes nagyvárosában található már ilyen léptékű épület, ez a természetes fejlődés része, nem lehet az idő kerekét sem megállítani, sem visszaforgatni. A tervek bemutatása kapcsán Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója úgy fogalmazott, hogy a székháznak fontos szimbolikus szerepe is lenne, egyrészt a cégcsoport gazdasági erejét jelképezné, és Budapest számára egy korszak fontos jelképe is lehetne.
A látványtervek kapcsán pozitívumként elmondható, hogy ha már tényleg megvalósul a toronyház, annak megtervezésére egy olyan nemzetközi építészirodát kértek fel a Foster + Partners személyében, amelynek nem ez lesz az első és egyetlen történeti városnegyedben felhúzott épülete. A 28 emeletes, 120 méter magas székház összfejlesztési területe 83 ezer négyzetméter lesz, ebből a tényleges talajszint feletti irodaház terület 54 ezer négyzetméter.
Az épület alatt háromszintes mélygarázs is épülne, 800 gépkocsi férőhellyel és 300 kerékpártárolóval, az irodákban pedig 2500 fő dolgozik majd. A modern követelményeknek megfelelően, amely szem előtt tartja a dolgozók fizikai és mentális egészségi állapotát is, a tényleges irodákon kívül helyet kap az épületben étterem, kávézó, edzőterem, kert, közösségi tér, ezek a 30 méter magas – a toronyhoz kapcsolódó – épületben lesznek, illetve az épület alsó szintjét agóraszerűen megnyitnák a nagyközönség számára, és a torony tetején is mindenki számára látogatható kilátó kapna helyet.
A toronyház, és az aljában elterülő pódiumépületvonalvezetése a jelenlegi trend szerint lágy vonalú, hullámzó kialakítású, és hatalmas üvegfelületek burkolják. A tervező szerint fontos szempont volt a városi tájképbe való integrálása is – ami egy 120 méteres toronyról beszélve kicsit paradoxonnak hangzik – de ennek jegyében a Duna felé forduló homlokzata osztott, és mögötte függőleges zöldfelület kapna helyet, illetve a felső szintek áttörtsége csökkentené a magasságérzetünket. A fákkal beültetett részleg biztosítaná az épület levegőjének jó minőségét is, de a fenntarthatósági és környezettudatos kritériumok is fontosak az épület esetében, úgy mint a LEED és BREEAM minősítések minél magasabb fokának megszerzése.
Az alapkőletételt 2018-ra tervezik, az épületbe való beköltözés pedig 2020 vagy 2021-ben esedékes. Arra a kérdésre, hogy mindez mennyibe fog kerülni, és ki finanszírozza, még nem tudtak pontos választ adni, mert a tervezés számos eleme még hiányzik és pontos végösszeget nehéz megmondani. Az egész ide tervezett új városrész kapcsán természetes aggodalomként merül fel, hogy a környék tömegközlekedését és úthálózatát is fejleszteni fogják-e kellő mértékben. Erre jelenleg olyan válasz érkezett, hogy tervben van a fonódó villamoshálózat meghosszabbítása a Duna-parton, valamint a közlekedési fejlesztési tervek is elkészültek.
Az első látványterveket látva az épület a maga nemében elegáns, és igyekszik kevésbé hivalkodó lenni, ám jelenlegi helyén és magasságával létjogosultsága megkérdőjelezhető. Bár a bemutatón elhangzott, hogy kompromisszumok nélkül a régió legjobb irodaházát szándékoznak felépíteni itt, a közelmúltban is számos esetben előfordult már, hogy az ígéretes látványtervekből a végén egy teljesen más épület született meg, nélkülözve az első változat miden újítását és könnyedségét.
