A hangulatos Gül baba utca régi burkolatának felszedése kapcsán kicsit elméláztunk, hogyan és miért tűnnek el lassacskán Budapestről a városképet oly sokáig meghatározó macskaköves utak és terek. Ami még megmaradt, az is megosztja az embereket: sokan kárhoztatják az elavult, rázós, autógyilkos utakat, mások viszont ragaszkodnak a hangulatához. De vajon mi a kapcsolat a macskakő és a vesekő között? Honnan ered a név, miért volt ilyen népszerű és holt találunk még ilyen burkolatú utcákat ma?

A régi festményeket és korai fényképeket nézegetve szembeötlő, hogy bizony volt időszak, amikor az utak  “burkolata” csupán a letaposott föld volt, ahol – ha egy fürge lovas, fiáker vagy hintó felverte – száraz időben esztelenül szállt a por, vagy esőzések és olvadás után mocsárrá változott a fél város. Az utak burkolását a 19. században kezdték meg,  előtte egyedül a mai Kiskörút vonalán belül volt silány minőségű terméskő burkolat az utakon.

Miből is volt a macskakő, és hogyan esett éppen erre a választása a városatyáknak, amikor elindult az utak nagymértékű burkolása? Eleinte az útmérnökök elég bizonytalanok voltak, hogy mégis milyen burkolati anyag állja ki az idő, az időjárás és a terhelés próbáját. Úgyhogy kísérletezésbe kezdtek, az Akácfa utca majd százméteres szakaszán tizenkilenc féle burkolatot helyeztek el, ráadásul kétféle fektetésben, a menetirányra merőlegesen, és 45 fokkal elforgatva. 

A legerősebb láncszem, vagyis az egyik győztes a somoskői bazaltkő lett, ami egy vulkáni kőzet és amint a képeken is látszik, 45 fokos forgatásban kerültek az utakra. A forma és a szín talán ismerős lehet azoknak, akik jártak a somoskői bazaltorgonánál, ám a tulajdonképpeni bánya nem itt működött, úgyhogy szerencsére ezt a természeti látványosságot nem tették tönkre, hanem pár kilométerrel odébb, a Macskalyuk-bányából származtak a kövek. Itt már felmerülhet bennünk a gyanú, hogy hoppá, akkor innen a rejtélyes név.

És hogy miért volt praktikus választás a macskakő, vagy hivatalos nevén nagykockakő? Egyrészt a már említett kopásállósága miatt, másrészt viszont a köveket akár forgatni is lehetett, ha az egyik felülete elkopott, de a hibás darabok pótlása is gyors és egyszerű volt, valamint ha bármilyen útfelszín alatti munkát kellett végezni, szépen felszedték a köveket, elvégezték a munkát, majd visszatették őket. Semmi feltört beton, szétszaggatott asztaltdarabok és rosszul befoltozott lyukak.

Hátránya, hogy esőben csúszós, valamint a még régi macskaköves utak mára már elöregedtek. Karbantartás nélkül a bazalt sem bírja az örökkévalóságig, illetve nem a mai autóforgalomra és technológiára lettek tervezve. Aki ilyen utcában lakik, tudja, hogy bizony elég hangos is, amikor egy-egy autó végigdübörög rajta és magassarkúban, babakocsival vagy biciklivel sem egy leányálom közlekedni rajtuk.

Burkoltak vele meredek kis utcácskákat, mint a Tabánban, a budai hegyoldalakban vagy akár a várban. A Tabánból csak egy-két ház maradt hírmondónak, az utakat is mind elbontották. A Gül baba utca egészen mostanáig őrizte szinte érintetlen hangulatát, ám a szakértői vélemény szerint annyira elöregedett a burkolat, hogy muszáj volt cserélni. Szerencsére nem aszfalttal kenik le az utcát, hanem igyekeztek karakterében hasonló kövezetet találni. A vár tövében, a Ponty utcában is éppen most cserélik korszerűbb kövezetre az eredeti burkolatot. Ez a stílusú burkolat illik a történelmi környezetbe és városképbe, és remélhetőleg nem töredezik fel fél év alatt, és ha az áthaladó forgalom nem jelentős, ideális lehet még ma is. 

Az 1960-es évekig burkoltak macskakővel forgalmas körutakat, tereket, sugárutakat is. Az 1956-ban készült fotókon sok helyen látszik, hogy a könnyen felszedhető bazaltkockákból építettek barikádokat, úttorlaszokat a forradalmárok. Ám hamarosan az aszfalt átvette az uralmat az utak fölött, ami legtöbbe esetben azt jelentette, hogy csak rákenték egy rétegben a bazaltkockákra. Ma is még sok helyen, ha benézünk a nagyobb kátyúkba, vagy az út széle felé, láthatjuk a kibukkanó kockaköveket. De egy-két utca még megmaradt teljes egészében is, az Almássy tér környékén, vagy a Kürt utcában, de aki szeretné még rázkódni, megteheti a Nemzeti Múzeum mögött is, vagy a Eötvös utca végén, egy viszonylag hosszabb szakaszon. Persze vannak felújított részek is, a Várban és a Várbazár előtt például már alváz- és magassarkúbarát kövekkel találkozunk.

És végül a nagy talány, honnan is ered a név? Nagy csalódásunkra nem a Macskalyuk bányát jelölték meg az etimológusok, hanem a német Katzenkopfstein, azaz macskafejkő tükörfordítása. Hogy vajon ezzel a kövek méretére utaltak, vagy a formai hasonlóságra, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. De érdekes, hogy a magyar változatban macskakő lett belőle, míg a németek inkább Kopfstein, azaz fejkő mellett tették le a voksukat.