A többnapos esemény egy nagyon fontos kezdeményezés volt, hiszen olyan kérdéseket vetett fel, hogy miért ne lehetne beleszólásunk abba, ha valamit kicsit máshogy szeretnénk a városban, ha valamin változtatni szeretnénk? És miért ne tehetnék érte? Szerencsére már Budapesten is egyre több olyan civil szervezet és kezdeményezés van, amelyek főként alulról szerveződve, de szakemberekkel összefogva hangot adnak a lakók véleményének, az ő tapasztalataikra és igényeikre építenek. Eleinte talán apró lépéseknek tűnnek, mégis ezek azok az események és megmozdulások, amelyek a környék lakosságát összekovácsolhatják, és közösségi érzést adhatnak.

Elég akár a 2011-ben indult Budapest 100-ra gondolnunk, amely anno azzal a szándékkal indult az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ szervezésében, hogy tavasszal legyen egy olyan hétvége, amikor mindenki megismerheti és megszeretheti a várost, épületeivel és lakóival együtt, mára pedig az egyik legnagyobb közösségi civil “ünneppé” vált. Most pedig a nagy múltú, és egykor pezsgő századfordulós Rákóczi tér, és az itt álló vásárcsarnok körül forgott minden az elmúlt napokban. 

A Mindspace és a Smart City Budapest szervezésében megvalósuló négynapos eseménysorozat saját magát is térworkshop, térkonferencia és csarnokhappeningként nevezte el. Az eseményt megelőzte egy hosszabb, augusztus óta tartó folyamat, amelynek keretében felmérték a helyi igényeket, beszéltek őstermelőkkel, árusokkal, a csarnok igazgatóságával, és nem utolsósorban a vevőkkel és környékbeli lakókkal is. A cél az volt, hogy felmérjék, mi a vásárlószám visszaesésének az oka, miért nem működik olyan jól a csarnok, mint 15 éve. Valamint cél volt, hogy összegyűjtsék, és lehetőség szerint meg is valósítsák azokat az eleinte kisebb léptékű változtatási igényeket, amelyek által élhetőbbé, és a helyiek számára is ismerőssé válhat az eltakart és elfeledett tér, illetve a csarnok. A projekt keretében készültek el Déri Miklós különleges hangulatú képei is a csarnokról és dolgozóiról.

A legnagyobb problémának a kevés vásárlót, az elidegenítő környezetet, a sok üres üzlethelyiséget és a betonba fullasztott teret találták. A 2006-ban indult metróépítkezésnek kettős hatása volt a térre, egyrészt az elhúzódó építkezések miatt hosszú évekig munkaterület volt a környék, ezzel rengeteget vesztett korábbi élhetőségéből, a csarnok forgalma is megcsappant, majd kiderült, hogy a metrófeljáró a körút felől szinte teljesen kitakarja a csarnok századfordulós épületét. Másrészt, amikor a metróvonal átadása után lassan kezdett magához térni a környék, az már sokban különbözött az addigi Rákóczi tértől. Az idősebb generáció talán még emlékszik rá, hogy nagyon sokáig egyetlen dologgal azonosították a teret, az pedig a prostitúció volt. Ma pedig a város egyik legizgalmasabb elegyét adja a környék, a dzsentrifikáció szelétől megérintve van már itt elegáns borbár, de kockás abroszos étkezde is, afrikai fodrászok és büfék, kreatív kisvállalkozások, galériák, boltok, underground kávézók és tősgyökeres barkácsboltok is.

Három napig a csarnokban alkotott és várta a lelkes kísérletezőket a  Verkstaden csapata szitaműhellyel, a BPZines és a Hurrikan Press pop-up nyomdával, de lehetett barkácsolni is.

A különleges helyszín számos kihívást is adott az alkotóknak. A Verkstaden projekt alapítója, Pálma, aki a workshopokat is vezette a helyszínen, azt monda, ugyan egy szitanyomó műhely felállítása a halaspultban járt némi bonyodalommal, de végül működött a koncepció, és hatalmas élmény volt az egész. Az ideiglenes “műhelyben” mindennap más-más meghívott grafikus dolgozott, ők a csarnokot felhasználva készítettek egyedi mintákat pár óra alatt, délután pedig ezeket felhasználva nyomhatta meg mindenki a saját hozott pólóit, terítőit, táskáit, és még egy autentikus cekker is készült.

Thury Lili elkészítette a környék és a csarnok informatív térképét is, hogy mit hol találunk: tejeseket, henteseket, zöldségeseket, savanyúságot, a pultok és árusok, boltok nevének pontos feltüntetésével.

A csütörtöki nemzetközi konferencián a magyar szereplők és városi projektek (Placcc, VaLyo, Mindspace, KÉK) mellett külföldi szervezetek és példák is bemutatkoztak, Kolozsvár, Katowice, Pozsony, Prága és Barcelona városainak civil kezdeményezésein és problémáin keresztül a hosszútávon is működőképes városi ötletekről volt szó, és az alulról jövő kezdeményezések találkozásáról a gazdasági és döntéshozói szektorral.

A Visegrádi Alap pályázata által támogatta rendezvény a lezárulása után sem merül feledésbe. A Shared Cities: Creative Momentum projekt részeként a jövőbeli tervek között szerepel a tartós együttműködés kialakítása a csarnok üzemeltetőjével, illetve a közösségi tervezés a csarnok jövőképének kialakításában, valamint további együttműködő partnerek és intézmények, és a Rákóczi tér további szereplőinek bevonása a fejlesztésekbe. Valamint szeretnének egy újabb eseményt is szervezni a jövő évben.

Az utolsó estén pedig egy különleges hangulatú zenés Csarnokest zárta az elmúlt napokat, ahol az elkészült Rákóczi termékek mellett a zöldségesek és hentesek pultjaiban Somló Dávid helyspecifikus koncepciója mentén több kisebb zenekar előadása szólt. A projekt indulása több, mint ígéretes volt, a több napos "rákócziterezés" után megvalósult problématérkép és csarnoktérkép, valamint a rákóczis bevásárlószatyrok, kötények, abroszok mellett talán a ami a legfontosabb volt, hogy elindult egy párbeszéd a tér használói, a szakemberek és a döntéshozók között is.