Hónapok, sőt évek óta egyre jobban elharapózni látszik a belső VII. kerület helyzete, 2017 nyarán pedig mindez kulminálódott is: a lakók nem bírják tovább a zajt, az utcákon hömpölygő szemetet, nem akarnak úgynevezett bulituristák „szerenádjaira” kelni és legfőképpen nem szeretnének elköltözni innen. Két alkalommal is utcára vonult már egy civil szerveződés, okolják a kerületi önkormányzatot, a féktelen bulizókat és természetesen a vendéglátósokat is, akik a közelmúltban szintén demonstráltak, saját nézőpontjuk mellett.
Lehet "nyuggerezni" és konzervatívnak nevezni minden érintett VII. kerületi lakost – de mi igyekeztünk egy nagyobb merítésből (különböző életkor, lakhely, státusz) kiválasztani és megszólaltatni az itt lakókat, fókuszálva a helyzet komplexitására. Sokan csendben, beletörődve várják a megoldást, egyesek pedig legalább az utcai demonstrációkkal teszik le a voksukat amellett, hogy megálljt kell parancsolni a bulinegyed féktelen működésének.
Petra és Dániel külföldi példákat említve szeretne tisztább utcákat, nagyobb közbiztonságot és kulturáltabban szórakozó embereket, akik nem köpőcsészének vagy bordélyháznak használják Erzsébetvárost:
- Petra (34)
- Dániel (47)
Mindegy, hogy Károly körút vagy Király utca, Regina és Imre is azon az állásponton vannak, hogy a jelenlegi magatartás, amit a VII. kerületi utcákon a "bulizók" tanúsítanak, elfogadhatatlan. Nem a szórakozással van baj, hanem annak a milyenségével, azzal, hogy "itt mindent lehet".
- Imre (42)
- Regina (41)
Különösen nehéz helyzetben vannak a kisgyermekes családok és az idősek. Amellett, hogy szintén sokat panaszkodnak az utcák állapotára, a tisztaság hiányára, nekik legfőképpen a zajjal gyűlik meg a bajuk, ami ellehetetleníti a pihenést, az otthon nyugalmának megőrzését. Ezért sokan radikálisabb változtatások mellett vannak. Vagy a csendrendelet visszaállítását, vagy az egész VII. kerületi bulinegyed "felszámolását" tartanák megoldásnak.
- Eszter (36)
- István (80)
- József (65)
- Georgina (40)
Krisztián még mindig egy Holló utcai albérletben él, de már fontolgatja a költözést, mert ez már neki is kezd sok lenni, míg András 2017 elején döntött úgy, hogy saját lakását inkább kiadja és a külvárosban, nyugodtabb körülmények között éljen, albérletben. A költözés azonban sokaknak nem opció és nem is szeretnék elhagyni a kerületet, rajtuk kívül eső körülmények miatt.
- András (33)
- Krisztián (34)
A szuper nyílászárók, amik tökéletesek voltak pár éve a sima zsibongás meg a Happy Birthday ellen, ma már semmit nem érnek a telibe nyomott basszus, meg a vonuló legénybúcsús kórusok ellen. Ja, és amíg 3-4 éve a péntek-szombaton volt tarkón pörgés, ma már csak a hétfő-kedd az, amikor nincs(!). Egyre inkább gondolkozom a költözésen. Egyszerűen ár-érték arányban kezdi nem megérni. A lakásárak és a bérleti díjak olyanok, mint egy központi, de sokkal nyugisabb környéken (Lipótváros, Palotanegyed stb), hiába a zaj, a tömeg, meg a rohadásszag. Az árakon nem látszik, hogy mennyire elvesztette a lakónegyed-jellegét a környék, és ez egyértelműen a turisták miatt van.”
Kell-e csendrendelet?
Az elmondottakból is látszik, hogy sokak számára a helyzet tarthatatlan. Idén nyáron létrejött az Élhető Erzsébetváros csoport, amelynek célja hogy az önkormányzat visszavonja a 9/2013-as „csendrendeletet”, a városban ugyanis utolsóként Belső-Erzsébetvárosban engedélyezett a szórakozóhelyek reggel 6-ig tartó nyitvatartása. Szerintük azzal, hogy éjfélkor törvény rendelné el a szórakozóhelyek, kocsmák bezárását, nem eltűnne, hanem átalakulhatna a kerület turisztikai profilja. Szeretnék, hogy növeljék a rendőri jelenlétet, a bűnözés visszaszorítását, a köztisztaság radikális javítását, a szálláshelyek piacának kifehérítését, a lakosság számára fontos üzletek, vállalkozások visszacsábítását, ezt pedig a „hajnalig tartó őrület” megszüntetésével érnék el.
Élhető Erzsébetvárost akarnak, ahol 00:00-kor az összes kocsma és szórakozóhely lehúzza a rolót. A csoport alapítói aláírást gyűjtöttek, hogy a polgármester válaszoljon a lakosság kérdéseire, ám mivel erre nem került sor, civil csoportot alakítottak, nagyobb nyilvánossággal. Demonstráltak már két alkalommal is az önkormányzat épülete előtt, szombat reggeli szemétszedést szerveztek, lakossági fórumot tartottak, közel 300 lakos részvételével. Folyamatban van egy panaszbeadásuk az ombudsmanhoz is. Úgy vélik, elérték a kritikus tömeget, a médiafigyelmet, tud róluk a kerületi vezetés, s tovább folytatják tevékenységüket.
A csoport tevékenysége nem maradt következmény nélküli. Ahogy arról a vendéglátósok, szolgáltatók szemszögét és az ő augusztusi demonstrációjukat bemutató cikkünkben is említettük, Vattamány Zsolt VII. kerületi polgármester szeptember 26-án rendkívüli testületi ülést tart, melynek témája a bulinegyeddel kapcsolatos rendeletmódosítás lesz. Többféle opciót vetnek fel, melyek között szerepel például az Élhető Erzsébetváros civil szervezet által követelt éjféli zárás, a csendrendelet visszaállítása Erzsébetvárosban. Ez az, amit a szolgáltatói szektor semmiképpen sem szeretne.
Megoldási minták külföldről
Hogyan közelítsen egymás felé a besokallt lakosság és a több mint impulzív erzsébetvárosi buliturizmus, s ennek résztvevői? A legújabb szerveződés a Night Mayor BUD Egyesület, mely elsődleges célkitűzése, hogy 2018-ban már Budapestnek is legyen úgynevezett „éjszakai polgármestere” bécsi, londoni, vagy éppen párizsi külföldi példák mellett. Nyílt online szavazás és szakmai kuratórium választaná meg az erre legalkalmasabb személyt, aki a mediátori szerepet tölti majd be az érintettek között. Bevált külföldi gyakorlat szerint működnének, nonprofit egyesületként, hidat képezve a városi szórakozó és szórakoztató negyedek lakosai, a vállalkozások, sőt, a hatóságok között is. A 2018-as éjszakai polgármester választásig szeretnék megkezdeni a mediációt, mely szeptember 16-17-én startol, a Kazinczy utcában. Ekkor az utca sétálóövezetté alakul egy hétvégére, és azt szeretnék bemutatni, hogyan működhetne egy „Szalonképes bulinegyed”, workshopokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel. Bemutatnák, hogy hogyan lehetne a leghatékonyabban informálni a turistákat arról, hogy mi a felelős, normák között zajló szórakozás, a lakók nyugalmának és életterének tiszteletben tartása.
Lesz-e csendrendelet? Tudja-e egy nonprofit szervezet külföldi példára mediálni hatóságok, lakók, szolgáltatók között? Mi lesz a megoldás az egyre szorítóbb és égetőbb kérdésre? Bár egyre több alternatíva merül fel, a képviselőtestület döntéséig ezek a kérdések egészen biztosan megválaszolatlanok maradnak.
Következő anyagunkban a "másik oldalt", vagyis a szolgáltatói szektort szólaltatjuk meg.