Ha a budapesti éjszakáról van szó, van pár téma, amit szinte kötelezően elvárunk a fotókon. Termálfürdők, bulizók, romkocsmák, megvilágított látványosságok, extrém szemszögek. Nos, ezeket hiába keressük Fekete Gábor fotóin.
A művész 1971-ben, 17 évesen költözött ki Svájcba, és jelenleg is ott él és alkot egyszerre több műfajban, foglalkozik grafikával, animációval, fotózással és festészettel egyaránt, a Luzerni Főiskola docenseként pedig vizuális kommunikációt tanít. Rendszeresen hazajár Budapestre, ugyanakkor mintha a képeken egy kívülálló szemszöge tükröződne. Egy „kortárs detektív kalandjaként” élte meg azt a kétéves munkát, amely során az éjszaka leple alatt „lopózott” be a városba fotózni.
A kiállítás néhány képén erre rá is játszott Zeiss optikai lencsékkel, amelyek apró részletekre hívják fel a figyelmet: a borbélynál hátradőlő vendég arckifejezésére, a városligeti korcsolyázók közt beszélgető párra, a Sarki Fűszeresnél felszerelt kültéri melegítőlámpára. Nem akar megfelelni az éjszakai Budapesttel kapcsolatos elvárásoknak, de a dokumentarista, szociofotós igényeknek sem; csendes szemlélődése során olyan pillanatokat mutat meg, amelyekbe belebotolhatunk mi is az éjszakát járva, ugyanakkor nem figyelünk fel rájuk az urbánus lét harsánysága miatt.
Szabálytalan képek ezek, a söröshordót cipelő vendéglátóst hátulról látjuk, a presszó üres, a budai rakpart fényei túlexponáltak.
A pubban elmosódnak az alakok, ahogy elmosódnak a jazz-zenészek is, és a Fészek Művészklub kubai éttermében a táncoslány. Fekete Gábor saját gyerekkori emlékeinek is a nyomába ered, és a képeket áthatja egy nosztalgia, aminek köszönhetően 2017-ből visszarepülünk jó pár évtizeddel korábbra.
A NextArt Galéria kicsike kiállítása július 29-ig látogatható az Aulich utca 4-6. alatt. A helyszínen megvásárolható a tavaly novemberben bemutatott, Budapest, ha leszáll az est című album is további fotókkal, az azóta elhunyt Dés Mihály író szövegével.
