A Budapest Katalógus
Facebook-oldala bő három éve élesedett, egy szimbolikus dátumon, egészen pontosan 2013. november 17-én, Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 140. évfordulóján, de már jóval előtte elkezdték gyűjteni a fotókat és a történeteket. Mátyás az első két évben főleg idegeneket szólított le az utcán, később egyre gyakoribbak lettek az előre leszervezett interjúk. Bár ma a fotózásból él, író is, így nem véletlen, hogy igen sok művész, költő és kulturális körökben forgolódó személy van a megszólalók között.
A körülbelül 600 beszélgetésből 150 kel életre a könyv lapjain, amely pont olyan, amilyennek egy katalógusnak lennie kell: nagy, olvasókönyv méretű, súlyos és tartalmas. Valamint praktikus: az egyszerűség kedvéért kettéválasztották a budai és pesti oldalt, laza betűrendben haladnak előre a portrék és az életutak, angol fordítás is megtalálható az összes nagy képes szösszenethez.
Cseles módon még a leghíresebb interjúalanyok is csak keresztnévvel szerepelnek benne, például Farkas Bertalan, Saly Noémi,
Vitáris Iván, az Ivan and the Parazol frontembere, Szarka Tamás a Ghymes zenekarból és Tahi Tóth László színész is. De nem is a hírességek bemutatása volt a cél, hiszen ők kapnak elég felületet a megszólalásra amúgy is. Számunkra például a legizgalmasabb portré Lászlóé volt, aki a képen fürdőnadrágban ejtőzik a Dunában a Műegyetemrakparton. Hét évet ült börtönben „elég kemény dolgok miatt”, drogozott is, a rács mögött viszont továbbtanult, szakmát szerzett, most pedig tetoválóként keresi kenyerét.
Az alanyok a legváltozatosabb dolgokról mesélnek, lakóhelyük furcsaságairól, napi rutinjukról és őrült hobbijaikról, az élettörténetüket színesítő megdöbbentő vagy csodaszerű eseményekről, vagy sokszor arról, milyen volt vidékiként gyökeret verni Budapesten. Az '56-os események és a holokauszt is visszaköszön, főleg az idősebbek elbeszéléseiben.
Megszólal a Várnegyedben muzsikáló utcazenész, az utcaseprő, a takarító, eredetileg erdész végzettségű bartender, szellemes és stílusos idős hölgyek, több hajléktalan, az Attila úton autók között tébláboló virágárus, ipari alpinista, vendéglátásban utazó keresztény arab, szórólapos fiú, egy madárrajongó férfi, aki huszonhárom szárnyassal osztja meg az otthonát. Megtudhatjuk, hogyan éli meg egy fiatal fiú a tradicionális zsidó életformát Budapesten, milyen az élet mozgássérültként, állami gondozottként vagy látássérültként, miért lesz egy bölcsészlányból muszlim, és hogy festett a jelenet, amikor Som Lajos, a Piramis basszerosa odament egy utcán zenélő egykori elítélthez, és odaadta neki a képen is látható bőrkabátját.
Gyakran a legalapabb infók nem derülnek ki a portréalanyról, ebben valószínűleg az alul látható úriember jár élen, aki így nyilatkozott:
"Fotómodell vagyok. 20 évet éltem külföldön, de most itthon vagyok. Budapest nagyon szép, de amint lehet, indulok tovább. A nevem? Most változtatom meg, az új még nem létezik, a régire nem emlékszem."
Végül következzen kedvenc bejegyzésünk Imolától (Szabó Imola Julianna író, borítóképünkön), aki az alábbi hasonlattal írja le
Budapestet:
"Budapest egy idős nő. Pállott szájjal és vattacukor konttyal. Büdös a lába, de rendkívül izmos és csinos a vádlija. Szoknyát hord, de csoszog a gangon. Reggel idegesen ébred, aztán szürkére lassul. Éjjel már kopott és ráncos, mégis fénylik a fülbevalója. Télen melege van, nyáron fázik. Mindig elvágyódik, de sohasem utazik sehova. Maradi. Az emlékeit a lomtalanításkor mosatja az esővel, és minden egyes kátyújában benne van az az égi jel, ami megkésett időkből költözött a földre. Tocsolyás. Élő és mulandó. Szép. Én pedig minden idegesítő szokása, és egyre vibrálóbb együttérzés-hiánya mellett is szeretem. (…)"
Szöllősi Mátyás: Budapest Katalógus Európa Kiadó, 2017 Fotók: Szöllősi Mátyás, Honfi Anna, Mohai Balázs Felelős szerkesztő: Magyarósi Gizella 318 oldal, 4990 Ft
