A Magyar Építőművészek Szövetsége és a MOME Építészeti Intézet kortárs építészeti arcképcsarnokot alkotnak meg, ennek most az egyik révbe ért központi projektje a Ház+Mesterek címet viselő interjúsorozat. A tízperces miniepizódokban a korunkra '70-es, '80-as életéveibe lépő nagy építészgeneráció egy-egy jeles tagjával "találkozhatunk", megismerhetjük szakmai és emberi hitvallásukat, beleláthatunk személyiségükbe, és megtudhatjuk, milyen érzelmi és tudományos szálak fűzik őket művészetük tárgyához, a házakhoz. A beszélgetéseket megörökítő minimalista, az építész személyére koncentráló videofelvételek május 9-től nézhetőek meg online. A megjelenés alkalmából a FUGA Építészeti Központ kerekasztal-diskurzusra hívta az építész doyeneket a debütálás estéjén, amely jó esélyt kínált a fiatal tanítvány nemzedéknek a találkozásra az idős mesterekkel. Mi is beültünk a hallgatóság köreibe.
A nagy építészgenerációt Csomai Zsófia, Arnóth Lajos, Kuba Gellért, Török Ferenc, Vadász György és Vámossy Ferenc képviselte a rendezvényen, de a filmekben szerepel még Callmeyer Ferenc, Finta József, Kévés György és Sylvester Ádám is. A párbeszéd, Somogyi Krisztina, vizuális intelligencia kutató moderálásában első körben a mesterek mestereiről szólt, azaz híres építészeink neves tanárairól a Budapesti Műszaki Egyetemről. Mindenkiben mély nyomokat hagyott Csonka Pál tanár úr, akire a legmagasabb rangú oktatóként emlékeztek az egybegyűltek, csillogó tekintettel osztották meg az anekdotákat a megközelíthetetlen, több nyelven beszélő elegáns professzor úrról, Weichinger Károlyról, a Kossuth-díjas építészről, akinek a Gellért-hegyi Pálos kolostor és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium épületét is köszönhetjük. Szó esett a káprázatos rajztudású Jánossy Györgyről Ybl-díjas építőművészről is. Egy kicsit megismerhettük Szendrői Jenő, Major Máté, Szrogh György és Pogány Frigyes legendás oktatókat és építőmestereket. Mint megtudtuk, a szakma kiváló művelőiben felhalmozott tudás továbbörökítése is fontos feladat. Az építésztársadalom nagy vágya, egy építészeti múzeum nagyszerűen szolgálná a célt.
A zárszó találóan hasonlította a párbeszédet egy kandallóhoz, amelyben az egyik fa pattog, a másik lassan-halkan parázslik, míg a harmadik lobogva ég – mégis nagyon jó melegedni a közelében. A különböző személyiségű, más-más hőfokon égő építész személyiségek teszik sokszínűvé ezt a szakmát. Minden hozzászóló létfontosságúnak tartja a kötelező tudományos és műszaki irányelvek mellett, hogy a lelket és a szeretet is beletegyék a házépítésbe – ettől lesz ugyanis művészi-alkotó folyamat a házrajzolás. Többen esküdtek a firkálgatásra, az intuícióra és az első ihlet tökéletességére: mindig az első skicc az igazi, azt kell továbbfejleszteni. A jelenkori kihívásokkal kapcsolatban volt, aki a klímaváltozást és a környezetre való reagálást emelte ki, más a szociális töltetű építészet fokozódó jelentőségére hívta fel a figyelmet, egy harmadik "ház+mester" pedig az elfogulatlan, kíváncsi új építészgeneráció iránti optimizmusát fejezte ki. Nagyon sok bölcs gondolatot raktároztunk el, amelyek nem csak az építészetben érvényesíthetők. A szervezők folytatást ígérnek, a következő évtizedek nagy Ház+Mester-generációival.
