A budapestiek emlékezetében leginkább a Moulin Rouge nevű diszkóként él a Nagymező utca 17. szám alatti épület, pedig a falak ennél jóval színesebb múltra tekinthetnek vissza. 1894-ben Somossy Orfeum néven nyílt itt szépreményű nagyvárosi mulató, azonban öt év alatt csődbe ment. Ezután rengeteg néven és formában működött tovább, de mintha átok ült volna rajta, egyik sem bizonyult tartósnak. Április 20-án felújítva adták át Kálmán Imre Teátrum néven a szomszédos Budapesti Operettszínház fenntartásában, kalandos történetéről azonban nem feledkeztek meg.

Az Operettszínházban egy kiállítás állít emléket az épület első blikkre zűrzavarosnak tűnő történetének. Molnár Dániel színháztörténész, a pesti szórakoztatóipar történetének szakértője, a kiállítás kurátora szerint a mulatók iránti igény együtt járt Budapest világvárossá fejlődésével és a szórakozni vágyó polgárság megerősödésével. Beköszöntött a színházi vállalkozók kora, és bár nem hagyományos színdarabokat játszott, a Somossy Orfeum küllemében igyekezett felzárkózni a komoly játszóhelyekhez: az épületet a híres bécsi tervezőpáros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte. „Nem széksoros, hanem asztalos berendezésű volt, és fogyasztani lehetett a nézőtéren, plusz szeparék, és különszobák is épültek hozzá. Ez lehetett az első >>minőségi<< megjelenésű mulatóhely” – részletezte lapunknak Dani. Egy ilyen „cifra palota” fenntartása azonban rendkívül költséges volt, nem csoda, hogy megbukott.

Somossy Károly próbálkozása után az intézmény Fővárosi Orfeum, Pavillon Mascotte, Fővárosi Kabaré, majd 1920-tól újra Pavillon Mascotte név alatt futott különböző vezetőkkel. 1922-ben a Budapesti Operettszínház épületét Ben Blumenthal, a Vígszínház tulajdonosa leválasztotta és színházzá alakította, míg a Mascotte tovább működött kabaréként. A nemrég lezárult felújítás ezt az 1922-es állapotot idézi fel.

1928-ban a korszak „fekete vénusza”, a világhírű Josephine Baker is táncolt a színpadon, de még ez sem volt elég az aktuális tulajdonosok csődbe menetelének elkerüléséhez. Molnár Dániel azzal magyarázta a sorozatos bukásokat, hogy ebben az időben rendkívül nehéz volt profitot termelni a főleg magánvállalkozások által működtetett szórakoztatóiparban. 1945-ig csak a Nemzeti Színház és az Opera kapott állami támogatást, ráadásul a közönség ízlése a huszadik század technikai fejleményeivel együtt nagyon gyorsan változott, nehéz volt kiszolgálni.

A mulató a harmincas években Moulin Rouge néven mégis fénykorát élte kabarékkal, revüműsorokkal és olyan sztárokkal, mint Alfonzó, a Latabárok, Feleki Kamill vagy Kiss Manyi. Ekkor a Nagymező utca másik oldalán állt a híres Arizona is, és ez volt az úgynevezett „görlök” fénykora, akikről ebben a cikkünkben lehet részletesen olvasni. Molnár Dániel szerint színházszakmai berkekben nem örvendtek nagy presztízsnek, a születési- és pénzarisztokrácia azonban előszeretettel dőzsölt a lokálokban, ami mindenki másnak csípte a szemét. „A háború után a –nemcsak a kommunista, de a – baloldali pártok retorikájában is bűnfészekként hivatkoztak az éjszakai életre” – mondta, hozzátéve, hogy okkal: a legtöbb korszakban, ahogy ma is, az éjszakai élet és az alvilág sok ponton összefonódott.A fénykornak a zsidótörvények vetettek véget, 1941-től Vörös Malomra magyarosodott a mulató neve, a háború után Budapest Kávéház, majd Budapest Táncpalota, a hatvanas évek végétől pedig ismét igényes, profin összerakott showműsorokkal Moulin Rouge néven működött az épület egészen a rendszerváltásig. 2000-ben történt egy sikertelen kísérlet az eredeti funkció betöltésére, aztán beköszöntött a már ismert diszkókorszak.

A főváros vezetése a kulturális hasznosítás mellett döntött, ezért 2015-ben bezárta és átalakította a szórakozóhelyet. Az egykori Moulin Rouge színpadát kibővítették, kivették a szeparékat és mobil nézőteret hoztak létre, valamint megújult a színház előcsarnoka, ahol Teátrum Café néven kávézó várja a vendégeket. Április 20-án aztán a Budapesti Operettszínház mintegy száz év után újra összenyitotta főépületével az 1922-ben leválasztott épületrészt, ami a színház kamarajátszóhelyeként Kálmán Imre magyar zeneszerző nevét viseli, és bekapcsolódik a zenés színház vérkeringésébe.