Jarmusch sosem arról volt híres, hogy gyors és kapkodó, vizuális ingerekkel jócskán megpakolt filmekkel rukkoljon elő. Ez a Paterson esetében is igaz: a csaknem két órás filmben felesleges várni a katarzist és a nagy amerikai tűzijátékot. A külvárosi kisemberek életét mutatja be, minden sallang nélkül, szimbólumokon és kis mozzanatokon keresztül. Üdítő végre egy olyan filmre beülni a moziba, ahol nem a sikeres sztárújságíró outfitjei vagy a sármos bankár csalásai kerülnek reflektorfénybe, hanem azok az emberi és szeretetnyelvi tényezők, melyeket csak nagyon ritkán jelenítenek meg a vásznon.
Paterson városban éppen olyan fazonok élnek, mint amilyenek a mi szomszédságunkban is. Dolgosak, sok a problémájuk, fizetik a csekkeket, hétvégén piacra járnak, este kutyát sétáltatnak. A kocsmáros mindenkit ismer, a buszsofőr biccent a szembejövő járat vezetőjének. Jarmusch főszereplői is lehetnének bármelyikünk ismerősei. Az a kicsit ellentétes személyiségű, mégis boldog pár, akik minden dráma és szélsőséges viselkedéstől mentesen boldogan ébrednek fel mindennap egymás mellett. Érthetetlen ez a boldogság? Biztosan sokunkat sokkol, hogy létezik ilyen is. Másokat pedig megnyugtat, hogy ha saját kapcsolatuk valami hasonló. Tányértörés, intrika, acsarkodás és játszmázás nélküli.
A költészet és a további művészeti szimbólum bevonása is gondolatébresztő. Paterson a mindennapok apróságairól írja noteszébe verseit (például egy gyufásskatulyáról), kedvese pedig "vizuálisan elég erős" és mindennap újabb mintákat fest az otthoni kárpitokra, vagy akár Paterson uzsonnásdobozában a narancsra. Emellett lelkesen készül a hétvégi piacra, ahol bemutatkozhat a vélhetően szörnyű, de igencsak díszes muffinjaival, amitől naivan anyagi előrelépést vár. Azokkal a sütikkel, melyekből mindennap csomagol szerelmének és ő mindennap csak a felét eszi meg, de sosem panaszkodik. Nüansznyi dolgok ezek, de talán erre hashtagelnénk manapság, hogy #relationshipgoals. Paterson viszont nem értené a hashtaget sem, mivel régi vágású fickó, akinek nincs telefonja. Ufó? Nem. Más a fontos neki.
Adam Drivert a Girls című sorozatban ismertük meg, és már akkor sejtettük, hogy sok van még ebben a srácban. Most kiderült, hogy nemcsak az ösztönös, de szerethető trógert hozza hitelesen, hanem egy teljesen hétköznapi fickót is, akinek testbeszédével, stílusával és verseivel kell megmutatnia, hogy milyen is. Partnere, a gyönyörű Golshifteh Farahani is remekül hozza a gyermekien naiv, néhol már ettől kissé idegesítő lány karakterét. Nem beszélve az elkötelezetten lokálpatrióta csaposról, vagy a nevetést is a filmbe csempésző angol buldogról.
Ez a film tényleg olyan szimbolikával és olyan csipkefinom gegekkel játszik, melyekre még akkor is oda lehet figyelni, ha egyébként maga a csaknem kétórás alkotás nagyon lassú folyású. Mikor elkalandozna a figyelem, finoman beúszik egy olyan jelenet, tárgy, kép, amitől mosolyra húzzuk a szánkat, hogy hiába lenne itt az ideje egy erőszakos bankrablásnak, vagy fülledt szexjelenetnek, mégsem azt kapjuk. És ez így van jól.
A Paterson-t 2017.02.16.-tól vetítik, többek között a Cirko-Gejzír moziban.
