Paterson egy kedves, nyugodt kis város New Jersey-ben. Itt él Paterson, kedvese és kutyájuk, Marvin. A férfi buszvezető és hobbiköltő, a nő pedig önjelölt és nagyon lelkes művész, aki hol a festésben, hol a sütésben találja meg önmagát. A két teljesen eltérő személyiségű fiatal mégis szeretetben és megható harmóniában tölti a mindennapokat. Azokat a mindennapokat, melyek többnyire teljesen egyformák, mindenféle extremitás és különösebb dráma nélkül. Szeretik egymást, összetartoznak és ezen semmilyen tényező nem változtathat.

Jarmusch sosem arról volt híres, hogy gyors és kapkodó, vizuális ingerekkel jócskán megpakolt filmekkel rukkoljon elő. Ez a Paterson esetében is igaz: a csaknem két órás filmben felesleges várni a katarzist és a nagy amerikai tűzijátékot. A külvárosi kisemberek életét mutatja be, minden sallang nélkül, szimbólumokon és kis mozzanatokon keresztül. Üdítő végre egy olyan filmre beülni a moziba, ahol nem a sikeres sztárújságíró outfitjei vagy a sármos bankár csalásai kerülnek reflektorfénybe, hanem azok az emberi és szeretetnyelvi tényezők, melyeket csak nagyon ritkán jelenítenek meg a vásznon.

Paterson városban éppen olyan fazonok élnek, mint amilyenek a mi szomszédságunkban is. Dolgosak, sok a problémájuk, fizetik a csekkeket, hétvégén piacra járnak, este kutyát sétáltatnak. A kocsmáros mindenkit ismer, a buszsofőr biccent a szembejövő járat vezetőjének. Jarmusch főszereplői is lehetnének bármelyikünk ismerősei. Az a kicsit ellentétes személyiségű, mégis boldog pár, akik minden dráma és szélsőséges viselkedéstől mentesen boldogan ébrednek fel mindennap egymás mellett. Érthetetlen ez a boldogság? Biztosan sokunkat sokkol, hogy létezik ilyen is. Másokat pedig megnyugtat, hogy ha saját kapcsolatuk valami hasonló. Tányértörés, intrika, acsarkodás és játszmázás nélküli.

A költészet és a további művészeti szimbólum bevonása is gondolatébresztő. Paterson a mindennapok apróságairól írja noteszébe verseit (például egy gyufásskatulyáról), kedvese pedig "vizuálisan elég erős" és mindennap újabb mintákat fest az otthoni kárpitokra, vagy akár Paterson uzsonnásdobozában a narancsra. Emellett lelkesen készül a hétvégi piacra, ahol bemutatkozhat a vélhetően szörnyű, de igencsak díszes muffinjaival, amitől naivan anyagi előrelépést vár. Azokkal a sütikkel, melyekből mindennap csomagol szerelmének és ő mindennap csak a felét eszi meg, de sosem panaszkodik. Nüansznyi dolgok ezek, de talán erre hashtagelnénk manapság, hogy #relationshipgoals. Paterson viszont nem értené a hashtaget sem, mivel régi vágású fickó, akinek nincs telefonja. Ufó? Nem. Más a fontos neki.

Adam Drivert a Girls című sorozatban ismertük meg, és már akkor sejtettük, hogy sok van még ebben a srácban. Most kiderült, hogy nemcsak az ösztönös, de szerethető trógert hozza hitelesen, hanem egy teljesen hétköznapi fickót is, akinek testbeszédével, stílusával és verseivel kell megmutatnia, hogy milyen is. Partnere, a gyönyörű Golshifteh Farahani is remekül hozza a gyermekien naiv, néhol már ettől kissé idegesítő lány karakterét. Nem beszélve az elkötelezetten lokálpatrióta csaposról, vagy a nevetést is a filmbe csempésző angol buldogról.

Ez a film tényleg olyan szimbolikával és olyan csipkefinom gegekkel játszik, melyekre még akkor is oda lehet figyelni, ha egyébként maga a csaknem kétórás alkotás nagyon lassú folyású. Mikor elkalandozna a figyelem, finoman beúszik egy olyan jelenet, tárgy, kép, amitől mosolyra húzzuk a szánkat, hogy hiába lenne itt az ideje egy erőszakos bankrablásnak, vagy fülledt szexjelenetnek, mégsem azt kapjuk. És ez így van jól.

A Paterson-t 2017.02.16.-tól vetítik, többek között a Cirko-Gejzír moziban.