Ha létezne egy „legsürgősebben helyreállítandó budapesti épületek” nevű összeállítás, akkor az egykori Ernst Múzeum épülete ezen a listán biztosan előkelő helyen szerepelne. A Nagymező utcai épületben lakások, a kortárs magyar fotográfia egyik legfontosabb kiállítótere és egy egykor híres filmszínház is található. Mi most az utóbbit jártuk be, hogy megmutassuk nektek a felújításra váró, de még így is gyönyörű részletekkel rendelkező tereket.
Kissé elmosódva – ez Robert Capa, magyar származású fotográfus háborús memoárjának a címe. Ma az egykori Ernst Múzeum épületében a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ működik, sok látogatóval, számos sikeres kiállítással. Az udvar, a lépcsőház és a belső terek jó állapotban vannak, de a homlokzat állapota, az omladozó vakolat, a töredezett plasztikai díszek ebben az esetben finoman szólva sem a fővárosi műemlékvédelem sikertörténetéről tanúskodnak. Ott áll a Nagymező utcában – Capa mondatát parafrazeálva „kissé elfeledve”.
A szecessziós épület a kiváló építész, Fodor Gyula tervei alapján épült fel. A tervezésben aktívan részt vehetett a tulajdonos, Ernst Lajos műgyűjtő is. A korszak egyik legnagyobb művészetpártolója számos műtárgyat és régiséget halmozott fel régi otthonában, így az 1912-ben megnyílt új múzeumban végre méltó otthonra lelt gyűjteménye.
A tömb emeleti részén bérlakásokat találunk, amelyeknek bevételéből a tulajdonos a gyűjteményét finanszírozta és fejlesztette. A legfelső emeleten nagy ablakokkal ellátott műteremlakásokat alakítottak ki. Az épület külsején könnyen felismerhetőek a szecesszió formajegyei, de a belső terek funkcionálisak, jól használhatóak maradtak.
A földszinten eredetileg kávéházat akart nyitni a műgyűjtő-tulajdonos, de később szerződést kötött a Projectograph Mozgófénykép és Gépgyár Részvénytársasággal, és az átépítés után, 1912. december 7-én megnyílt az akkori Pest legnagyobb mozgóképszínháza, a Tivoli. A 700 férőhelyes mozi még ma is nagynak számítana, így a Tivoli az akkori kulturális élet egyik fontos intézményévé vált a környékbeli színházak, az Opera és a mulatók közelében.
A rovásos márványpillérek között elhelyezett, szecessziós motívumokkal felruházott, sárgaréz kapun belépve az előcsarnokban találjuk magunkat. A mozi építészeti kialakítását Skutetzky Sándor építész végezte.
Az egész belső térre a nemes anyagok használata a jellemző. A díszítések között egyaránt láthatunk nép formakincsből táplálkozó motívumokat, geometrikus mintázatokat és figurális ábrázolásokat.
A falakon a művészet és a tudomány klasszikus jelképeit, írótollas baglyot, geometrikus kalászokat, medalionban látható három üres címerpajzsot, a bejárati részben geometrikus női arcokat, a nézőtéri pillérek fejezetein baglyokat, törpéket, növényi ornamentikákat fedezhetünk fel.
A mozit egyébként 1942-ben Tinódi névre keresztelték, a Tivoli nevet csak 1991-ben kapta vissza. Az utolsó mozielőadásokat – melyeken A nagy postarablás és A taxisofőr című filmeket vetítették – 1992 végén tartották az épületben.Nagy renoválásra az 1970-es évek második felében, illetve 1995 és 1997 között került sor. Az utóbbi során a moziból színházat alakítottak ki König Tamás és Wágner Péter tervei alapján. Sokáig a Budapesti Kamaraszínház működött itt, manapság főként színházi próbateremként használják az egykori mozi tereit, amelynek felújítására több terv is született. Csak remélhetjük, hogy a homlokzat még a közeljövőben méltóvá válik múltjához és környezetéhez, az egykori filmszínház pedig olyan funkciót kap, hogy minél többen megcsodálhassák ezt a kivételes teret.
