A ReProduced Paradise igazi kakukktojás az Ékszerek Éjszakájának kínálatában. A kiállítást impozáns helyszínen, a sütőpor feltalálójáról, Váncza Józsefről elnevezett Váncza Villában rendezték, és egyszerű ékszermustránál sokkal többet nyúlt: igazi összművészeti szalon, ahol váratlan és frappáns alkotások fogadnak minket a fürdőszobában, a konyhában, a kandalló felett, de még a padláson is.

A pasarétiVáncza Villa 1933-ban épült klasszicizáló stílusban, itt élt Váncza József patikus, aki véletlenül, élelmiszer-vegyipari kísérletekei eredményeképp találta fel a sütőport. Az épület jelenleg üresen áll, februárban felújításon esik át, ami után ismét otthonként fog funkcionálni. December 3-ig viszont Sterling Galéria és az Everybody Needs Art (ENA) közös projektjének helyszínéül szolgál, az Ékszerek Éjszakája programsorozat részeként, november 4-én nyílik ugyanis a ReProduced Paradise című kiállítás, amelyen egyedülálló módon kortárs ékszerkészítők és képzőművészek együtt állítják ki munkáikat, kihasználva az ódon villa elegáns tereit.

Bencze Péter, az ENA alapítója, a kiállítás egyik társkurátora amúgy sem a hagyományos kőgalériákban szokott gondolkozni, ő maga a Budafoki úton egy ház tetején hozott létre szabadtéri kiállítóteret, ahol télen az időjáráshoz alkalmazkodva kültéri projektek, installációk láthatóak.

A ReProduced Paradise létrejöttében fontos szempont volt, hogy idehaza a kortárs ékszer nemcsak a nagyközönség soraiban, hanem már művészeti ágak képviselőinek körében sem annyira ismert. A Váncza Villában egy olyan platform jött létre, amely teret ad az inspiráló kölcsönhatásoknak, hiszen sok ékszerkészítő más területeken is alkot néha, és ez visszafelé is igaz.

Már a Toroczkó utcai épülethez érkezve részese leszünk a projektnek, a villa falaira ugyanis színes, fabunkókra emlékeztető lufik vannak felaggatva. Ezek Lőrincz Rékaékszerkészítőnek, a tárlat másik társkurátorának korábbi ékszerkollekciójára utalnak, melyben az antik stílust idézte meg; a kültéri dekoráció is a különböző generációk között szeretne hidat képezni.

Beljebb a bibliai értelemben vett paradicsom metaforája köré szerveződik a kiállítás, erre rendkívül változatos megoldásokat találunk Benczúr Emese sörnyitókból kirakott, látogatók által tovább alakítható műalkotásától kezdve Brückner János kaparós sorsjegyeiig, amelyeknek szerencsés nyertese a művész falra akasztott fotósorozatát viheti haza.

Megcsodálhatjuk Zevs francia street art művész egyik munkáját is, aki arról ismert, hogy 2002-ben kivágta és elrabolta a berlini Alexanderplatzról az egyik Lavazza-óriásplakát modelljét, és ezért a „Visual kidnapping”-ért váltságdíjat követelt, amit a kávémárka ki is fizetett.


Napirajzok a lépcsőházban, gagyi fülbevalók steckereiből kirakott „Let it shine” felirat az előszobában, falon lógó laptop – minden zugban találni mélyebb jelentéssel felruházott műalkotást. És ha már megjelenik a paradicsom, utat kell engedni a pokolnak is: Uglár Csaba erre utaló munkái a folyosószerű gardróbban kaptak helyet.

A pink fürdőszobában Max Siedentopf Second Worst Hostel című fotósorozata és Lőrincz Réka műkörömmel ellátott esztétikus gumikesztyűje fogadott minket, míg a konyhában Komoróczky Tamás Berlin utcáin készített zsánervideóinak képsorai peregtek. Az innen nyíló, homokkal felöntött cselédszobát kerítéssel leválasztották le a konyhától, utalva a menekültválságra. A padlás bejáratánál a lépcső felett RobOtto-Szabó Ottó kukoricamorzsolóból készült, manuális Bugyborékolójából lehet buborékokat fújni a lépcsőn felfelé igyekvő látogatóra, és ahogy beljebb a padláson, úgy a lépcső alatti tárolóban is egy izgi kortárs videómunka fogad minket.Kortárs ékszerek A hagyományos ezüst- és aranyékszerek, vagy épp a népszerű bizsuboltok kedvelői alaposan meglepődnének a képzőművészeti seregszemlét kiegészítő ékszerkiállításon. Óriási, afrikai maszknak tűnő brossokat, extrém geometriai megformálású gyűrűket láttunk az ékszerszekcióban: a német nagyágyúnak számító Bettina Speckner melltűinek a hátulján is lapul egy kis díszítés, Märta Mattsson természetközeli, látszólag egyszerű ékszereiről pedig nehéz lenne elsőre megmondani, hogy porrá zúzott drágakövekkel fedi be őket. A kortárs ékszerpiacon egyébként a méret a trendi, külföldi ékszerkiállításokon 60-70 éves nőket is látni óriási láncokkal.

Ezeket a csecsebecséket a kortárs műalkotásokkal együtt valószínűleg jobban értékelik majd a művészetkedvelők, mint az átlagos ékszerimádók. Lőrincz Rékától megtudtuk, hogy tőle főleg a kortárs képzőművészetet gyűjtők szoktak vásárolni, míg külföldön az ellenkezője jellemző: a kortárs műgyűjtőket nem érdekli az ékszer, ott külön erre specializálódott gyűjtők vannak. A Váncza Villában kiállított darabokat meg is lehet vásárolni 100 és 5000 euró közötti összegekért.