1517. október 31-én Luther Márton német szerzetes egy vitairatot írt, melyben tiltakozott többek között a búcsúcédulák árusítása ellen. A 95 tétel néven ismertté vált írás egy sor olyan változást indított el, amelynek hatása az európai kultúrtörténetre – és úgy általában, a történelemre – elemi erejű volt.
A katolikus után több protestáns felekezet jött létre, a két legjelentősebb az evangélikusok (Luther követői) és a reformátusok (a svájci reformátor, Kálvin János követői). Tevékenységük nyomán elérhetővé vált az anyanyelvű Biblia – Luther személyesen fordította németre, magyar területen pedig Károli Gáspár fordítása terjedt el. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs - Kálvin? Nem hiszem.” – Illyés Gyula két mondata pontosan rávilágít arra, hogy milyen mértékben formálta a nemzeti identitást a protestantizmus.
Október 31-én azóta is a reformáció emléknapját ünneplik szerte a világon, az idei 499. évforduló után jövőre a kerek évszám következik. Erre az alkalomra készül az a rendkívül szellemes és elegáns köztéri installáció a Kálvin tér és a Baross utca találkozásánál, melyet Szabó Levente építész (Hetedik Műterem) tervezett. A budapesti reformátusok legfontosabb szellemi központja mindig is a mai Kálvin tér környékén összpontosult, elég ha csak megnézzük a környék utcaneveit vagy épületeit, a templom mellett könyvesboltot, teológiát, gimnáziumot és más református intézményeket is találunk.
Óriási szerencse, hogy a pályamű nem egy újabb kiemelkedő, műtárgyszerű, három dimenziós emlékművet akart a térre zsúfolni. Már a Móricz Zsigmond körtér ’56-os emlékműve kapcsán is megállapítottuk, hogy végre eljutott oda a hazai emlékezetpolitika is, hogy valamire nem csak úgy lehet méltóképp emlékezni, ha valami nagy tárgyat helyezünk egy adott tér közepére, tovább bonyolítva az emlékművekben amúgy is bővelkedő magyar közterek vizuális világát.
Maga az installáció 95 db impregnált finombeton lapból áll, amely az itt lefektetett térkövek helyére illeszthetőek. Mindegyik lapba két idézetet öntöttek, az egyik egy nagy reformátoré, a másik egy magyar vonatkozású szöveg, ezzel a nyelv fontosságára és a globális-lokális együttélésére is felhívják a figyelmet. A térkövek egyedi grafikáját Polgárdi Ákos készítette, a betűtípusok pedig egy klasszikus, reneszánsz arányú betűtípus és egy kortárs „mono-space” típus ütköztetésével érnek el egyedi hatást. „Ahogy bizonyos szempontból a reformáció maga is egy tágan értelmezett nyelv-reform, számtalan textuális gesztus (kritika, prédikáció, újrafordítás) kritikus tömege, úgy a mi installációnk eszköze is maga a nyelv, a szöveg, a magyar szavak.” – írják a pályázatban.
Többek között a térbeli szétszóródásra is reflektál az installáció, a lapokat a központi mag körül sűrűsödve helyezték el, de bizonyos elemeket egészen távolra helyeztek. Az emlékév után ráadásul minden egyes elemet örökbe lehet fogadni, így országszerte szétterülhet a reformáció eszmeiségét hirdető installáció.
Észrevétlen és látható, kortárs és a múlthoz nyúló, egyszeri és mégis maradandó. Sok emlékmű meríthetne ebből az elegáns tervből, amely jövőre a Kálvin téren valósul meg. A projekt alakulását a reform500.hu oldalon követhetjük majd nyomon.
