A Müpa egy szinte előzmények nélküli, új kezdeményezés. – írja Káel Csaba vezérigazgató az intézmény létrejöttéről. A Vigadó, az Operaház és a Zeneakadémia után mintegy száz évig semmilyen nagyobb méretű koncertterem nem épült Budapesten, pedig óriási igény lett volna rá. Az új épület több funkciót egyesít magában, ezzel pedig a közép-európai térség elsőelőadó-művészeti központjává vált, amely befogadja a zenét, a táncot, a képzőművészetet, az irodalmat és a filmet.
Zoboki Gábor építész a kötet két fejezetét is jegyzi. Az elsőben az épület keletkezéstörténetét foglalja össze. A kezdetek egy olyan időszakra nyúlnak vissza, amikor nem volt Budapesten modern művészeteknek szentelt múzeumi tér és világszínvonalú akusztikájú hely.
Utóbbi tény annak fényében különösen érdekes, hogy a magyar zene jelentős tradícióval és értő közönséggel rendelkezik. Az akusztikai tervezést – az időközben elhunyt – nemzetközi nagyágyú, Russel Johnson végezte, akinek New York-i irodája, az Artec a világ legfontosabb hangversenytermeit alakította. A vele készült, lebilincselően érdekes interjúból kiderül, hogy milyen a koncertterem ideális formája, de olyan részleteket is megtudhatunk, hogy milyen újításokat vezetett be ahhoz, hogy akár „száraz” hangzást, akár nagy utózengésű, templomi akusztikát is elő lehessen állítani.
Az akusztikai tervező szorosan együttműködött a – szintén zenerajongó – építésszel. Zoboki Gábor következő írásában az európai koncerttermek fejlődéstörténetén keresztül jutott el az aranymetszés elvei alapján szerkesztett budapesti tér ideális megoldásáig. A hangversenyterem hatalmas, 18 ezer tonnás hajója a ház a házban elve alapján mintegy 300 kompozit rugón nyugszik – így lehet elérni azt a tökéletes csendet, amely világviszonylatban is kiemelkedővé teszi. A teremben Johnson számos újítását (a betonajtókkal elzárható zengőkamrákat, az elektronikus hangosítású koncertek esetén használt hangfüggönyöket, a zenekar fölötti hatalmas dobozokat, úgynevezett canopy-kat) alkalmazva alakította ki a belső teret.
Demeter Nóra építész a Ludwig Múzeum kialakításának izgalmas részleteit vázolja föl, egyaránt bemutatva az intézmény rövid történetét és napjaink múzeumépítési trendjeit. Az egyik legfontosabb kihívás a fénnyel való játék volt, hiszen a white box felfogás alapján épült, de különböző adottságú terekben egyaránt biztosítani kellett a minél természetesebb hatású megvilágítást. Az új múzeum a többi épületszárnynál szorosabb kapcsolatot ápol a várossal és a Dunával, egyben egy új budapesti panorámát is kínál a látogatóknak.
A kötetben további írásokat olvashatunk, Demjén Sándor az ingatlanfejlesztő szemszögéről, Földényi F. László író Jovánovics György szobrászművész reliefjeiről, Kiss Imre, a Müpa első vezérigazgatója a minőségi kultúráról, Fodor Géza a Müpa operaelőadásairól írt.
Mindezt kiváló fotósok munkái egészítik ki, megragadva az első tíz év előadásainak egy-egy felejthetetlen pillanatát. A kötetben Réthey-Prikkel Tamás két fotóesszéjét is megtaláljuk, akinek egyébként a müpás fotóiból kiállítása is nyílik az Innoshopban szeptember 30-tól.
Az első sorozat az épület csodálatos részleteit, a sugárzóan szép római folyami mészkő felületeket, a diófa burkolatokat, a white boksz-szerű múzeumi teret, a mandorla formájú lépcsőházát örökítette meg. A második sorozat a kulisszák mögötti életből tár elénk néhány elkapott pillanatot.
Az igényes kiállítású kötetet három CD egészíti ki, amely a Müpa első tíz évének válogatott koncertjeit tartalmazza.
Müpa Budapest
Libri Kiadó-Müpa Budapest Nonprofit Kft.
