A Ludwig Múzeum ad helyet a velencei biennálék megszervezéséért felelős irodának, így ők koordinálták a pályázatot, a hét folyamán megrendezett sajtótájékoztatón pedig ismertették a pavilonra készült terveket. Magyarországot egy olyan, az Arkt Építész Stúdió által felújított épület képviselheti, amely teljes mértékben illeszkedik a Biennálé főkurátorának koncepciójához és az úttörő nemzetközi építészeti irányzatokhoz. Az Arkt története az egész országban példaként szolgálhat.
Az egri Gárdonyi-kert ősfái alatt található épület, illetve az ezt bemutató pavilon képviseli hazánkat a 15. Velencei Építészeti Biennálén. Az Arkt Művészeti Ellátó egy olyan közösségi tér, amelyet az építészek találékonyságának – és sok segítségnek – köszönhetően nulla forintból, mindenfajta pénzmozgás nélkül sikerült felújítani, és egy jól működő közösségi teret létrehozni – a nemzetközi szinten terjedő szemléletmód itthon is követendő példa lehet.
Mint Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója hangsúlyozta, Magyarország nem egy drága beruházással, egy ikonikus alkotással vesz részt a kiállításon, hanem egy urbánus térben megjelenő, kreatív, közösségi projekttel, ami végső soron hasonló szemléletből indult ki, mint egykor a pesti bulinegyed. Boros Géza művészettörténész az aktivátorok és a talált erőforrások, valamint a felelősségteljes, szolidáris építészet szerepére hívta fel a figyelmet.
A két építész, Fábián Gábor és Fajcsák Dénes azzal keresték meg az önkormányzatot, hogy egy használaton kívüli, értéktelennek tekintett épületet szeretnének megmenteni. Így esett a választás a Gárdonyi Géza Emlékház közvetlen szomszédságában elhelyezkedő, lepusztult, eleve nem különösebben értékes épületre, amelyet társadalmi szerepvállalással sikerült felújítani. Erről egy rövid, de annál erősebb videót is láthattunk a sajtótájékoztatón.
A veszélyes fákat a tűzoltóság egy katasztrófavédelmi gyakorlat keretében távolította el, a helyi szakközépiskola tanulói a festést, a villany- és fűtésszerelést és a bútorok újrahasznosítását végezték, a helyi börtön fogvatartottjai pedig – órabérükről lemondva – segítettek. Minden anyagot újrahasznosítottak, a levágott faágakból azokat korongokra vágva a terasz burkolatát készítették el, a régi bútorokból újat hoztak létre, még a régi neonlámpákat sem dobták ki, ezekből dizájnelemek lettek. Az épület most igazi közösségi tér: nappal co-office, kiállítótér és kávézó – az utóbbi, Brancs néven üzemelő egységben este a környék borkultúrájával is közeli barátságot lehet kötni.
Az építészek egyébként az egyetem óta ismerik egymást, és olyan projektekben is részt vettek, mint az azóta országos hírnévre szert tett egri Fúzió – Gál Tibor Pincebár és Bikavér Múzeum, a budapesti A38 állóhajó felújítása vagy az ELTE Bölcsészkarának szokatlanságában nagyszerű emlékműve, ami tulajdonképpen egy a téglák fugái közé rejtett, 200 méter hosszú és 1 centiméter magas bronzcsík, rajta a II. világháború egyetemista áldozatainak nevével.
A 15.
Velencei Építészeti Biennáléról bővebben a Ludwig blogján olvashattok, a magyar pavilont pedig az #aectivators hashtaggel ellátott képekkel követhetitek az Instagramon. Aki persze kedvet érez, élőben is megnézheti a magyar pavilont, ezt egészen május 28-tól november 27-ig bárki megteheti, aki ellátogat a velencei Giardini területére.
