A Kós Károly sétányon napjainkban autók ezrei haladnak keresztül. Nem volt ez mindig így – a Városliget egykor sétaútjairól, a tó körüli piknikekről, a találkozásokról volt híres. Az itt töltött nyarakhoz megszámlálhatatlan személyes emlék, történet kötődik – ezért a családi fotógyűjteményből elő-előkerül egy-egy kép, amelyben a nagypapa – még gyerekként – a park hatalmas fái alatt játszik vagy a szülők – egyetemistaként – a tó körül tesznek egy sétát.
A századforduló budapesti polgára számára a fotózás szinte ünnepi alkalom volt, a húszas és harmincas évek társas eseményeihez viszont már egyre inkább hozzátartozott a fényképezés. A Szecskában fürdőző egykori fiatalurak, az ötvenes években meggymálnát szürcsölő gyerekek és a Vidámparkban hullámvasutazó szerelmespárok mind megelevenednek a LIGETEM Szabadtéri Kiállítás és Galéria fotóin és kisfilmjein, hogy felidézzék nemcsak a saját, de nagyszüleink és dédszüleink élményeit is – olvashatjuk a kiállítás kísérőszövegében.
Éppen ez a személyesség és a valószínűleg még sosem látott, a szó klasszikus értelmében nem is profi felvételek adják a kiállított anyag báját. A képeken egy kicsit nosztalgiázhatunk, de végre nem a „boldog békeidők” már-már túl idilli felvételeivel vagy éppen a '60-as '70-es évek sörös-virslis majálisos képeivel.
A fotók egy olyan korszakot mutatnak be, amikor a város lakói valóban használták a Városligetet. Ma, ha napközben végigsétálunk itt, azt látjuk, hogy a terület egyik felén (az Állatkerti sétány és a tó környékén) nagy a forgalom, a másik felén azonban – a kutyásokat leszámítva – nem sokan járnak, este pedig tényleg csak a legbátrabbak merészkednek a park belsejébe.
A LIGETEM címmel nyílt, május végéig látható szabadtéri tárlatnak nem valamiféle autóellenes retorika a célja, de tényleg jó látni azt, hogy így is lehetett és így is lehetne használni a város valaha volt legszebb parkját.
