Ismert tény, hogy egykor a mai Budapest területét fallal kellett védeni a külső támadásoktól. Jelenleg két falról tudunk: az elsőt az 1241-es események előtti rétegekben találták meg a régészek, tehát valószínűleg a tatárjárásra való felkészülésként épülhetett, a második pedig ezzel párhuzamosan, 1444-1479 között készült el. Az utóbbi középkori városfal nyomait a mai napig láthatjuk a Kiskörúton a Duna, a Kálvin tér, az Astoria, a Deák tér és a Vörösmarty tér vonalában, jelenlétüket pedig gyakran emléktáblákkal is jelzik.
Megtalálni a nyomokat azonban nem mindig egyszerű feladat: a fal nagy része az évek során teljesen elpusztult, a megmaradt darabok pedig sok esetben beépítésre kerültek a jelenleg is álló bérházakba. Szerencsére van azonban néhány belső udvar, pince vagy mélygarázs, ahol még látható az építmény.
A Bástya utcában bukkantunk rá az első darabra, ahol a parkoló és a játszótér egy tekintélyes méretű falrészt őriz. A részletre az 1970-es években találták rá egy épület elbontásával, és ami miatt jelentős, hogy a lőrések kifejezetten jó állapotban megmaradtak.A környéken a Bástya u. 17-19-21. számok alatti összevont telektömbön ez a rész majdnem 30 méter hosszúságban folytatódik a Királyi Pál utcában kialakított városfal-bemutatóterem irányába, ahol bárki megnézhet egy jó állapotban megőrzött darabot, ha a szemben lévő Budapest Ponthoz ellátogat munkaidőben. Itt egyébként előadásokat is szoktak tartani a témában, és egy dombormű mutatja a védelem épülését, alakulását, hajdani vonalát.
Az egyik kedvencünk innen nem messze a parkolójának garázsánál van, és a néhány métterre található gazdasági bejáratnál folytatódik, mielőtt eltűnik az utca épületeinek szerkezetében.
Az Astoria irányában számos épületben, illetve belső udvaron találhatunk még részleteket, az egyetlen baj, hogy ezekre a helyekre nem könnyű bejutni. Volt olyan darab, amit a szomszédos antikvárium ablakából csodálhattunk csak meg, és olyan is előfordult, hogy csak egy kapu résein keresztül tudunk fotót készíteni.Az egyik legláthatóbb helyen lévő darab a mellett van, ahol egy jókora emléktábla is jelzi, hogy ez nem egy egyszerű tűzfal (sokszor összekeverhető), hanem Pestbástyafalának egy része, mely a ház udvarán folytatódik, bejutni viszont nem könnyű. Sajnos nekünk sem sikerült.
Sikerrel jártunk azonban a 9-ben, ahol a fal az udvar teljes hosszában látható, és a Magyar utca 10-12-14. szám alatt folytatódik. Ugyanitt a 36-os szám alatt egy iroda lépcsőházában találtuk rá egy részletre, amit egyébként a segítőkész portás szívesen megmutat az érdeklődőknek.Az Astoriától a felé megritkulnak az észlelések, az aluljáróban még láthatjuk az építmény egykori rondelljának emléktábláját, amelynek maradványai az mellett, a felszín alatt fekszenek.
A városfal a régészek szerint nagyjából 6 méter magas, 2 méter széles volt, és a tetején egy 3 méteres mellvéd egészítette ki. Bónuszként az egészet még egy 4 méteres vizesárokkal, földvédművekkel és rondellákkal is kibővítették. A várost körbevevő falnak 3 kijárata volt, a Hatvani kapu (Astoria), A Váci kapu (Váci utca eleje), illetve a Kecskeméti kapu (Kecskeméti utca). Ezek egyformán voltak felépítve, korabeli telekhivatali leírás szerint: nyolc öles homlokzattal (8x189 cm) és hét öles oldalmérettel (7x189 cm). A Váci kaput 1789-ben bontották le, a Kecskeméti kaput 1794-ben, a Hatvani kaput 1808-ban. A városfal egy része sokáig állt, hiszen a lakóházak hosszú ideig ezeken támaszkodtak.Az építmény sok dolgot meghatározott a maga korában, és ami a város fejlődését illeti, hatását a mai napig érezzük: a VII. kerületi például azért van ott, ahol, mert a falon belül nem engedték a zsidó lakosságnak, hogy kereskedjenek, így ők egy időben a falon kívül intézték dolgaikat.
