Az 1889 és 1893 között felépült ház legfőbb éke az utcaszinten található gyógyszertár, annak is az officina-része, vagyis az a helyisége, ahol a vendégeket fogadják és kiszolgálják. Az 1975 óta védettség alatt álló bútorok egyébként egy kis félreértésre adnak okot: bár a ház helyén valószínűleg már korábban is működött patika, a bútorokon pedig az 1883-as évszám szerepel, azok eredetileg mégsem ide, hanem egy óbudai apotékába készültek. A bútoron a következő feliratot olvashatjuk: „Ezen állványt Zakár Antal asztalosmester, két legénye: Kádár János és Szokolay Andrással készíte, 1883ban Kisvárda/Szabolcs/ városából jöttek fel ezen munkát elvégezni, mely után Budapesten telepedtek meg.
September 30dika 1883. Zboray Béla gyógyszerész mint készíttető”
Amikor az ottani földszintes épületet a Flórián építése miatt le kellett bontani, úgy döntöttek, hogy a gyönyörű berendezési tárgyakat ide, a pesti oldalra hozzák át. Kis érdekesség, hogy a patikát egy ideig még Örkény István apja, Örkény Hugó patikus is üzemeltette.
Az épület tervezője Pecz Samu építész, műegyetemi tanár volt, aki olyan épületekkel vált ismertté, mint a Szilágyi Dezső téri református templom, a Fővám téri Nagycsarnok, a Magyar Országos Levéltár vagy a Gólyavár. Annak ellenére, hogy számtalan középületet hagyott örökül a budapesti városi tájban, lakóházat tudomásunk szerint igen keveset tervezett.
Erről így ír önéletírásában: „A központi vásárcsarnok befejezése előtt egynéhány bérház épületet is terveztem és felépítettem; nevezetesen Budapesten a József köruton a Wirnhardt-féle két bérházat (66. és 68. sz) az egyiket gót modorban faragott kő homlokzattal, a másikat florenci reneszánsz stílusban vakolt homlokzattal, továbbá Kolozsváron a Széky-féle házat gót stílusban szintén faragott kő homlokzattal.”
A Nagykörutat azóta egyébként többször átszámozták, ez az oka, hogy nem a ma használt 64-es számról ír.
A ház udvara belülről egységes, rendezett képet mutat. Az udvar közepén található két emelt virágágyásba árnyékot tűrő növényeket ültettek, a korlátok és a fém díszek még az eredetiek, a terazzo burkolatot is igyekeztek megcsináltatni, de az eddig beérkezett árajánlatok egyelőre meghaladták a ház forrásait, illetve lehetőségeit.
A nyílászárók nagy részét sikerült megmenteni a mindenütt végigsöprő „cseréljünk minden ablakot műanyagra” mozgalomtól, a belső homlokzatok pedig egyforma színűek – manapság ez is nagy szó.
Utóbbit egyébként a ház közös képviselőjének remek ötletével érték el, aki egy festővel megbeszélte, hogy minden egyes nyílászáró körül néhány ezer forintért lefesti a falat. Amikor a lakók látták, hogy a szomszédos lakások sokkal kulturáltabban néznek ki a festés után, ők is nekiálltak. Lehet követni a példájukat.
A lakók egyébként nagyon készülnek a hétvégére: az egyik emeleti lakásban három, a MOME-n végzett fiatal művész (két fotós és egy szobrász) rendez egy kis kiállítást, érdekesnek ígérkezik a szenespince-rekonstrukció is, a lakók közül néhányan korabeli ruhákba öltöznek, a ház tervrajzait kasírozva állítják ki, Auberné Bede Szilvia gyógyszerész a gyógyszerkészítés hagyományos eszközeit mutatja be, Magos Gergely történész pedig a fővárosi gyógyszerészet múltjáról mesél majd.
Érdemes lesz tehát a Budapest100 hétvégéjén, 2016. április 16-án 10 és 18 óra között ide is benézni. A házról további információkat szerezhetünk a Budapest100, illetve a ház weboldalán.
