Budapesti lépcsőházak – Szent István körút 18.

Az 1895-1896 között épült négyemeletes lakóház kívülről viszonylag jó állapotban van, bár az összevissza reklámtáblák és a házon elhelyezett légkondik itt sem emelik az épület fényét. A homlokzat az első emeletig bezárólag sávozott.

A Hegedűs Gyula utca felőli részen az épület sarka le van metszve; itt és a kapu fölött zárterkélyeket találunk.

A főbejárat a körúti homlokzat középtengelyében található. A kapu mellett mindkét oldalon oszlopszékkel (vagy piedesztállal, talapzattal) kialakított oszlopot találunk.

Az előtér falfelületeit és a tagoló pilasztereket egyaránt színes márványt imitáló festés borítja. Az előteret keresztboltozat fedi.

A lift kovácsoltvas rácsa ornamentális díszítést kapott.

Az épületben egy belső udvar található, melyet a minden szinten végigfutó függőfolyosóról nyíló lakások vesznek körül. Az udvaron mozaikszerű borítást találunk.

Érdemes szót ejteni az építtető személyéről is. Haraszti Jellinek Henrik (1853-1919) közgazdász a Magyar Zsidó Lexikon vonatkozó szócikke szerint tanulmányai végeztével belépett az atyja, Jellinek Móric által alapított közúti vasút-társaságba, amelyet 1883 és 1911 között vezérigazgatóként irányított.

Sokat tett a főváros vasúti hálózatának kiépítéséért és a főváros környékének helyiérdekű vasutakkal való ellátásáért, amiért udvari tanácsosságot és nemességet kapott. Később, az I. világháború után az Új Nemzedék című hetilapot finanszírozta.

A ház építésébe tehát 42 évesen vágott bele, miután már több mint egy évtizede vezette a társaságot. A korszakban egyáltalán nem volt szokatlan, hogy a tehetős üzletemberek ingatlanokba fektették megtakarításaikat, erre a kiépülő – és adómentességet kapó – nagykörúti telkek különösen alkalmasak voltak.Ez az útvonal lesz az idei Budapest100 fókuszában is, amelyre a szervezők továbbra is várják a jelentkező házakat. A kutatásban részt vevő Bede-Fazekas Janka művészettörténésznek, önkéntesnek pedig ezúton is köszönjük a segítséget a cikk megírásához nyújtott segítségért!