Vannak képzőművészeti korszakok és stílusok, amelyekről még a művészettörténet iránt csak mérsékelten érdeklődők is viszonylag sokat tudnak, vagy legalább az alkotásokat jól ismerik. Az olasz reneszánsz vagy a francia impresszionizmus alkotásai széles körben ismertek. Az orosz avantgárd nem ilyen. Ezért is örömteli, hogy a viszonylag ismeretlen, de izgalmas korszak alkotásaiból nyílt kiállítás a Várban a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum avantgárd gyűjteményére támaszkodva.
A „való élet” forradalmain, háborúin, zavarodott állapotain túl a művészeti életben is forradalmi változásoknak volt tanúja az 1910-es és 1920-as évek Oroszországa, illetve Szovjet-Oroszországa. Az avantgárd egyik legrégebbi és legegységesebb gyűjteménye Jekatyerinburgban található – ez az anyag mindeddig nem hagyta el az ország területét.
A budapesti kiállítás negyven kiemelkedő alkotása között megtaláljuk Kazimir Malevics, Vaszilij Kandinszkij, Alekszandr Rodcsenko, El Liszickij, Natalja Goncsarova és Mihail Larionov alkotásait is. De hogy kerültek ezeknek a kiemelkedő művészeknek a munkái egy állami múzeumba?
A válasz az orosz kulturális élet forradalom utáni átszervezésével magyarázható: a Közoktatási Népbiztosság moszkvai képzőművészeti osztályán 1918-ban jóváhagytak egy névsort, akiknek műveit megszerezték, hogy a hatalmas anyagot A modern festészet összes irányzata című, nagyszabású kiállításon mutassák be. Később ez a hatalmas anyag képezte a jekatyerinburgi múzeum alapját is.
A budapesti kiállítás rendezői öt nagyobb egység, a neoprivitizmus, a Káró Bubi művészcsoport (1910-1917), a kubisták, futuristák, kubofuturisták, a szuprematizmus és a konstruktivizmus témakörén keresztül mutatják be az orosz avantgárd történetét, így a Nemzeti Galéria harmadik emeleti kiállítóterein végigsétálva eljutunk a népi művészetben gyökerező, figurális ábrázolásmódtól egészen az absztrakt látásmód kiteljesedéséig.
Egy külön kis részt kapott Vlagyimir Tatlin a III. Internacionálé emlékművének makettje, illetve az erről készült fotók is.
A festményeken túl, a kiállítás közepén egy hangsúlyos filmes blokk kapott helyet. A mintegy tucatnyi monitoron párhuzamosan futnak az 1917 körüli időszakból származó képsorok, melyeken a hivatalosan reprezentált, cári Oroszország mellett bemutatják a dolgozók életét, a frontokon harcoló katonák hétköznapjait (illetve ezek imitációját), az ipari termelést és a számos műkincs megsemmisülésével járó, elkeseredett templomrombolást. A felvételek nemcsak izgalmas dokumentumok, hanem egy kísérletező időszak, a filmes formanyelv kialakulásának tanúi is egyben.
A tárlaton nem mellesleg olyan remekművek szerepelnek, mint Nagyezsda Udalcova Konyha (1915), Kazimir Malevics Szuprematizmus (1915) vagy Alekszandr Rodcsenko Absztrakt kompozíció (1919) című alkotása.
A művészet forradalma – Orosz avantgárd az 1910-1920-as években című kiállítás végigvezet tehát a '10-es és '20-as évek orosz avantgárd művészetének legfontosabb irányzatain, így akkor is érdemes ellátogatni a Várba, ha kevésbé, vagy egyáltalán nem vagyunk képben a korszakot illetően.
