Az Urban Symmetry Duna-parti épületeket mutat be, ezeket kiemeli saját környezetükből, és elszeparáltan helyezi el egy megtisztított, homogén térbe. A sorozat érdekessége, hogy egyik kép sem a valódi épületet ábrázolja, hanem annak tükrözött részleteit. Ezáltal tulajdonképpen fiktív házak jöttek létre, melyek ennek ellenére magukon hordozzák jellegzetes karakterüket és saját esszenciájukat. Ahogyan maga a fotós is írja weboldalán: mintha ezeknek az épületeknek emberi arcuk és eltérő személyiségük lenne.A Designboom után most az Architizer jelentetett meg egy írást Hlinka Zsolt fotósorozatáról. Az oldal szerint Budapest jó úton halad, hogy a kortárs építészet első számú közép-európai központja legyen, hiszen olyan projektek kerültek fókuszba a közelmúltban, mint a Bálna vagy az évtized végére elkészülő Magyar Nemzeti Galéria.
Ugyanakkor a Duna menti díszes homlokzatú, régi épületek továbbra is a régió egyik legnagyobb kincsei, ezeket hirdeti fotóin minden dicsőségükkel együtt a magyar művész, Hlinka Zsolt. Az “Urban Symmetry" (Városi szimmetria) elnevezésű projektben Hlinka finoman manipulálta az épületeket fotóin, mégis megtartva azokat részleteikben és karakterükben, de homogén háttérrel, magukban állva mutatja meg őket. Ezáltal az épületek pontosan úgy néznek ki, mintha egyenesen Wes Anderson A Grand Budapest Hotel című filmjének moziplakátjáról léptek volna le, miniatűr ablakaikkal, tetejükkel és minden részletükkel.
