A csinosra nyírt bokrokkal és fűszernövényekkel övezett, hűs vízpermettel komfortosított terasz fine dining lakomákhoz, koktélozáshoz, elmélkedéshez és ebéd utáni heverészéshez is ideális helyszín. Corso-kalandunkat a fonott székekkel körbevett, árnyékos asztalok egyikénél érdemes indítani, majd a desszert után - egy kávéval felszerelkezve - megéri áttenni székhelyünket az egyik kültéri kanapé puha párnái közé, ahol kellemes kajakómába süppedve vizslathatjuk a korzó kánikulai forgatagát és a budai oldal városszimbólumait.A Lánchíd tőszomszédságában található Corso persze nem csak a képeslapra kívánkozó kilátással keltette fel a külföldi és a hazai közönség figyelmét. Miután a konyhafőnöki posztot a többek között New Yorkot, Dubait és Moszkvát megjárt Gullner Gergő vette át, az ízvilág magyaros fordulatot vett, így a kínálatban immár a szezonális, hazai ételek dominálnak, amelyeket Gergő – inspirációt merítve külföldi tapasztalataiból – jó adag modernitással és a nemzetközi konyhák különböző mesterfogásaival fűszerez.
Gergő hazatérése másodlagos jelentéssel is bír, hiszen nem csupán szülővárosába, hanem gyerekkora egyik helyszínére tért vissza. Édesapja (aki szintén séf volt) és édesanyja is az InterContinental ősében, a Forum Hotelben dolgoztak, Gergő pedig még élénken emlékszik, ahogy kiskölyökként annak az étteremnek a függönyei között rohangált, amelyet ma már ő irányít. Gergő már fiatalon tudta, hogy apja nyomdokaiba szeretne lépni. A szakma alapjait Budapesten sajátította el, majd 17 évesen egy vancouveri magyar étteremben kapott állást, és ezzel megkezdődött hosszas gasztro-bolyongása.
Vancouverben azóta legendássá vált Dobos tortájával kivívta a magyar származású, neves ételkritikus, George Lang elismerését, ami jelentős lökést adott Gergő karrierjének. Ezután ismét Budapest, pontosabban a Gundel következett, ahol Gergő – a Gundel csapatával karöltve – többször is abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a New York-i ENSZ-székház éttermében csillogtathatta meg tudását és a magyar gasztronómia legjavát. Ez nem csupán óriási presztízzsel, hanem felbecsülhetetlen értékű tapasztalattal is járt, hiszen a Delegates Dining Room konyháján több tankönyvre elegendő trükköt és technikát sajátíthatott el a világ minden tájáról. Nemzetközivé duzzadt tudását a zürichi Marriottban, majd később Dubaiban kamatoztatta, ahol luxusszállodákban, illetve a város egyik legjobb seafood éttermében dolgozott. Dubaiból kisvártatva újra hazahúzta a szíve: a Corinthia, a Four Seasons, valamint a Kiosk vendégeit kápráztatta el ételkölteményeivel, majd jött egy kétéves moszkvai misszió, végül pedig pár hónapja visszatért oda, ahol a főzés iránti szerelme lángra lobbant.
Párját ritkító tudása és tekintélyes nemzetközi tapasztalata ellenére Gergő ars poeticája korántsem bonyolult: minden ételben kihangsúlyozni a természetes ízeket úgy, hogy az alkotóelemek a lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb módon harmonizáljanak. A gyakorlati megvalósításban sokat segít, hogy az elmúlt években rengeteget javult a hazai termesztésű alapanyagok minősége, így Gergő olyan szezonális fogásokkal gazdagíthatja a kínálatot, amelyek nem csupán elméleti síkon magyarosak.
Az idei nyár előételei között olyan étvágygerjesztőket találhatunk, mint a szokatlan módon megkomponált nizzai saláta tonhallal, zöldbabbal és kandírozott paradicsommal, míg a levesek közül a tőkehallal, avokádós uborkával, tejföllel és kaviárral izgalmassá tett, üdítően hűs andalúz zöldséglevest emelnénk ki; egyszerűen utánozhatatlan, ahogy a kaviár markáns zamata összekeveredik a pikáns paradicsomos alappal.
A főételeket böngészve (és főleg kóstolva) valóságos műalkotásokra bukkanhatunk: roston sült kacsamell rókagombával, barackos polentával, bodzával illatosított pecsenyelében – ez olyan jól hangzik, hogy még leírva is megennénk, bár nyomtatott formában valószínűleg kevésbé lenne zamatos a frissítően édes ízharmóniát remekül kiegészítő kacsahús.
A nyár másik szárnyas slágere a tökfőzelékkel, rántott tökkel, mangalica sonkával és kaporszósszal érkező tanyasi omlós csirke, amely kreativitásával is kiemelkedik a mezőnyből, ugyanis a tökfőzelék egy kivájt paradicsomban megbújva kerül a tányérunkra. A kellemesen sós mangalica sonka jól ellensúlyozza a habkönnyű csirkét, míg a rántott tök ropogósabb textúrát csempész az összképbe.
Nem feledve a sorsfordító Dobos tortát, Gergő kiemelt figyelmet szentel a szintén hazai alapanyagokból készített desszerteknek, például a flambírozott eperrel és maracujával szervírozott, bazsalikomos panna cotta és sorbet-kombinációnak, vagy épp a málna fagylalttal tálalt, tihanyi levendulás csokoládé mille feuille-nek, amely a nyár esszenciája egyetlen desszertben megénekelve.
A Corso terasza a nyári ebédek és a romantikus vacsorák mellett nagyobb volumenű kulináris rendezvényeknek is otthont ad: vasárnaponként 12 és 15 óra között bőséges nemzetközi ételpalettát felvonultató brunch-csal, augusztus 20-án pedig egy tűzijátéknéző ünnepi vacsorával várják az érdeklődőket. Utóbbira már most érdemes asztalt foglalni, bár ilyen ételek mellett nehéz lesz a tűzijátékra koncentrálni…
Cím:
1052 Budapest, Apáczai Csere János utca 12-14.
Elérhetőség:
+36 1 327 6392
Facebook
