Gárdos Péter 1998. augusztus 4-én olvasta először a szülei levelezését, amely mintegy 50 levelet tartalmazott. Azonnal megihlette a történet, és nem lehetett, hogy nem kezd vele valamit, ha már ekkora kincs került a birtokába. A „posztholokauszt szerelmi történet"-nek titulált film könyvváltozata egyébként már öt évvel ezelőtt megjelent magyarul, a filmpremierre viszont csak most kerülhetett sor.
A történet GárdosMiklós és Lili egymásra találását meséli el – Miklós egy svédországi kórházba került, mivel olyan beteg volt akkor, hogy az orvosok néhány hónapot adtak neki. De nem akart meghalni, sőt szerelmes akart lenni, meg akarta találni a párját, akivel újrakezdheti az életét, ezért elkérte azt a listát, amely azoknak a magyarzsidó lányoknak a nevét tartalmazza (117-nek), akiket szintén valamelyik svéd rehabilitációs intézetben ápoltak. Az akkor 25 éves fiú mindenkinek írt levelet, a 17 válaszoló közül viszont Lili nyerte el a legjobban tetszését, akivel el is kezdett papíron kialakulni a beszélgetés, amely kezdeti tapogatózásból intim viszonyba csapott át. Hamarosan a találkozás ötllete is felmerült. Hogy ez hogyan történt, abba most nem megyünk bele, mivel nem kenyerünk a szpojlerezés.
A film tulajdonképpen egy szerelmes alkotás, amelyre a holokauszt emléke nyomja rá a bélyegét, és a romantikus sztorin kívül rávilágít arra is, hogy azok az emberek, akik hasonló borzalmakon mennek keresztül, már soha nem lehetnek ugyanazok, mint azelőtt. Ezen felül van még egy fontos üzenet: nem kell elfogadni a dolgokat, ha az ember akar, akkor minden lehetséges. Ez első olvasatra biztosan hatalmas klisének tűnik, manapság azonban fontos lenne megtanulnunk újra nagyon akarni dolgokat.
A Hajnalilázat először Bécsben mutatták be, amely egyértelmű jele annak, hogy jelentős külföldi karriert is be fog futni az alkotás, amely aktualitása miatt is érthető. A magyarországimozik a tervek szerint december 17-től tűzik műsorra a filmet.
