Persze nem szeretnénk alábecsülni egyetlen itteni rendezvény közönségét sem, de valószínűleg egy átlagos koncerten sokkal kevesebb döntéshozó, gondolkodó és tudós fordul meg az Akvárium Klub falai között. A konferencia-helyszínként is eddig ötösre vizsgázó klubban napjaink legnagyobb nevei adnak elő az ember és a csúcstechnológia kapcsolatáról, városainkról, közösségeinkről és úgy általában, a jövőnkről.

Az már az első percekben is érzékelhető volt, hogy az Akvárium Klub közelében nagy a készülődés: a háromnapos konferencia mindegyik szervezője számos komoly rendezvényen van túl, mégis mindenki azt érezte, itt mégis valami új – és talán korszakalkotó – van születőben.

Az első napon megszólalók többsége, ahogy ez már az előadások címéből is látszott, lényegében az ember és a gép viszonyáról, a robotok lehetséges jövőjéről és a gépek egyeduralmáról beszélt, felvetve a vallási és az etikai aspektusokat is.

Utóbbiakról egyébként általában elmondható, hogy a tengerentúlról érkezett előadóknál talán kevésbé van meg a kritikai szemlélet és a lehetséges veszélyektől való félelem, sokkal inkább a lehetséges felhasználás módjairól beszéltek – miközben a közönség tizede még az érdekes előadások alatt is éppen valamilyen készüléket nyomogatva alkotott sajátos sziámi-párt. Az egyik előadó a technológia lehetséges felhasználási módjai között egy olyan videót is mutatott, ahol a mosógépünk zaklat küld értesítést a mobilunkra, egy jól brandelt, napelemes sörhűtőt pedig reméljük, hogy csak viccnek szánta a jövő „nagy találmányai” közötti felsorolásban.

Az egyik legérdekesebb vitát szintén a vallás, pontosabban a teremtés, a technológia és az emberiség viszonyát tárgyaló részen hallottuk, amelyre ráadásul a közönség soraiból is sokan reagáltak.

A csütörtöki napon kétségkívül Niall Ferguson előadását előzte meg a legnagyobb várakozás – és ez nemcsak a Magyarországon először közvetített, hologramos technológiának volt köszönhető. A skót származású történész ugyanis régen igent mondott Böszörményi Nagy Gergelynek, a Design Terminál vezetőjének meghívására, azzal azonban ők sem számolhattak, hogy a professzor iráni származású felesége ellen fatvát adtak ki, ezért az FBI nem javasolta Fergusonnak, hogy elhagyja az Egyesült Államokat.

Ez azonban 2015-ben nem lehet a gondolat terjedésének akadálya: a történész fizikailag Massachusetts-ben volt, miközben az előadását a népes budapesti közönség hallgatta. Ferguson láthatóan ismeri az ország történelmét, nagy ívű előadásába számos magyar referenciát ágyazott. „Ha Párizsból érkezel, azt gondolod, hogy Moszkvában jársz. Ha viszont Moszkvából tekintesz Budapestre, ez Párizs” – kezdte beszédét. Ezzel a város hídszerepére és dualitására is utalt. Később eljutott Európa jövőjének, a tömeges migrációnak és az elöregedésnek, valamint a bolsevizmusra emlékeztető, járványszerűen terjedő iszlám radikalizmusnak a tárgyalásáig. A konferencia kulcsmotívumához kapcsolódóan elmondta: a technológia önmagában nem véd meg bennünket, csak segít nekünk.

A pénteki nap sztárelőadója, Richard Florida a tudásalapú társadalom és a „kreatív réteg” kialakulásáról beszélt, áttekintve az elmúlt néhány évtized számos fontos fordulatát. Beszélt a jelen megarégióiról, a városokról és a klaszteresedésről, a kreatív közösségekről, megemlítve többek között Steve Jobs és a Szilícium-völgy, a művészet és a technológia kapcsolatát illusztrálva pedig Jimi Hendrix példáját hozta fel, aki a stúdiót és az erősítőt is innovatívan merte használni.

A pénteki nap előadásai elsősorban a technológia és az állam, a szombati pedig a várostervezés és a „smart cities” témakörét járják körül.

Eddig túlnyomó részt érdekes, a szakmának és a laikusoknak egyaránt szóló előadásokkal találkoztunk a Brain Bar Budapesten, ami bátrabb témaválasztásokkal, több konkrét (külföldi) példa bemutatásával a jövőben még izgalmasabb lehet.