Berobban a mozikba az Argo2

Érdekesen alakult Árpa Attila Argójának pályafutása: anno nagyon sok kritikában lehúzták, az átlagnéző pedig túl durvának és erőszakosnak találta az itthon egészen új műfajú játékfilmet. Az internet emberét viszont már 2004-ben sem lepte meg a cifra káromkodásoktól és abszurd vérfröccsenésektől hangos mozi: rákattantak. Így lett az először keményen bírált alkotásból évek alatt igazi kultfilm, amelyből ugyanúgy idézünk, mint az Üvegtigrisből, a Kontrollból vagy a FEKETEországból. Árpa Attila, Trunkó Bence és Huszár Péter tehát a nyitva hagyott befejezés után nem sokkal már az új epizódon gondolkodott. A megvalósítás még váratott magára, mivel számos akadályba ütköztek, út közben például az utómunkázós céget is lecserélték, és gyakorlatilag újra össze kellett rakni a leforgatott anyagot. Közben a rajongók már tűkön ültek, hogy vajon mikor röhöghetnek újra a pitiáner bűnbandán. Októberben

kaptunk egy Tankcsapda klipet, amely a film egyik betétdalához készült, szóval minimális elképzelésünk már lehetett arról, hogy Balog Tibiék milyen ügyekbe keverednek majd.

A bemutatóra kicsit késve érkeztünk, de így még hatásosabb volt az Argo2 antréja. Nyugodtan fészkelődtünk, mert azt gondoltuk, még egy-két trailer úgyis hátra van a kezdésig. Aztán beúsztak a nevek, a Lucy Liura hajazó mangacsaj mellett ismerős arcok is feltűntek. Hogy mi? Ez már a film? Ilyen a főcím? Vagy a mozigépész eltévesztett valamit? Nos, elég ütős felvezetést sikerült összerakniuk. A profi képi világ pedig szerencsére az egész Argo2-re jellemző. Nincsenek kínos, ’80-as évek trükkjeit idéző robbantások, a tarantinós kardpárbajok és fejlesuhintások után is csak elismerően bólogattunk: tiszta Amerika! Akciójelenetből nincs hiány, tényleg jól ki lettek dolgozva, bár voltak, akik már a filmet követően arról diskuráltak a kínált pogácsától fulladozva, hogy milyen hibákat fedeztek fel. Kevés a magyar akciófilm (még kevesebb az akcióvígjáték!), volt pár próbálkozás, amely inkább lett kellemetlen, mint élvezhető és profi, viszont most tényleg elég brutális lett a vizuális élmény. Mindez úgy, hogy egyensúlyban maradt a látvány a gegekkel, poénokkal.

Tibiék még mindig nagyon pitiánerek és bénák, karakterfejlődés nincs, maximum a melléjük szegődött, visszafogott informatikushoz tudtak volna idomulni, de inkább belőle jön ki a sok elfojtott dolog, mikor a „nehézfiúkkal” éppen Párkányban igyekszik megvédeni házát és azt a bizonyos floppyt. Ellenben ez éppen így jó. Nem várhatunk tanulsággal járó fabulát, illetve az elnagyolt szituációk miatt eleve nem veszünk komolyan semmit. Hogy is vehetnénk, ha már az elején egy olyan geggel indítanak, hogy Tyson azért élte túl a fejlövést, mert túl pici az agya, és elment mellette a golyó. Szegény behemót nyálcsorgósan jön ki a kórházból, de egy tűzpárbaj során a fejéhez csapódó kocsiajtó miatt „visszaáll” eredeti állapotába, amely szintén egy lobotómián átesett Teletubbie-babára emlékeztet. Egyszerűek ezek a fiúk, és bennük van, hogy nagyon veszélyesek szeretnének lenni, de inkább lesznek imádni valóan szerencsétlenek, csakúgy, mint az első részben. A színészi játékok most is kiválóak, Kulkától Schererig mindenki brillírozik. Nekünk talán a roma maffiás szál tetszett a legjobban: Nagypál Gábor gumiarca és indulatos karaktere miatt még egy kis macskajajos felütést is kapott az Argo2, ami több mint szórakoztató.

Első emésztésre megfogalmazódott bennünk a kritika, hogy kicsit már lerágott csont ez a Kelet-Európa vs. Japán téma, hogy az oroszok már nem elég egzotikusak maffiózóknak, az olaszok túl egyértelműek és ezért lett belekeverve a Távol-Kelet. Második gondolatunk pedig éppen az volt, hogy ez az egész, hogy éppen a nagyon „divatos” Japánhoz nyúltak, annyira nevetséges, hogy ez is egy fricska. Legyen maffiózó, legyen ismeretlen ázsiai és kegyetlen. Szemben a kegyetlenkedni akaró, de pancser magyar lúzerekkel. Április 30-tól irány a mozi, ahol azok biztosan jól fognak szórakozni, akik hátrahagyják a flegmázást, hiszen az Argo2 saját magát is az akcióvígjáték/suttyófilm kategóriába sorolja.