Az Amber Smith a radikális stíluskanyarok helyett mindig is inkább a finomhangolásról, az apró eltolódásokról szólt és ez most sincs másképp: a Modern leginkább olyan, mint ha a két évvel ezelőtti cím nélküli album oldottabb hangulatú, gitár helyett szintiközpontú kistestvére lenne. A klasszikusok mintájára felépülő, egy slágeresebb A oldalból és egy elszállósabb, elmélyülősebb B oldalból álló lemez nem csinál titkot a hatásaiból: két, a Bowie-féle Low pszichidelikus hangkollázsait idéző instrumentális szám, egy kis Simple Minds, egy csipetnyi Ultravox, pár pillanatra még Julian Cope is eszünkbe juthat. De ez egyáltalán nem baj, Poniklóék ugyanis továbbra is ügyesen párolják le a hatásaikat saját magukban is érvényes és élvezhető, sőt táncolható számokká. Bár a slágerhányados most kicsit alacsonyabb, mint, mondjuk, az Introspective- en, a Hold On To Your Love , Batman vs Joker már két hallgatás után beleragad az ember fülébe és a többi számban is akad egy-egy eltalált pillanat, ötletes megoldás, amiért újra és újra visszatérhetünk hozzájuk. Úgy látszik, Ács Oszkár kiválása után sem érdemes temetni a zenekart.
A legutolsó albumhoz képest ismét változott a zenekar felállása. Mi vezetett ehhez? Ráadásul ez már sokadik az Amber Smith eddigi történetében – nehéz természet vagy, vagy szimplán így alakulnak a dolgok?
Nem vagyok egyszerű, ez tény, de szerintem vannak itthon jócskán legalább ilyen nehéz frontemberek, mint én, sőt. Nincs arról szó, hogy vaskézzel irányítanék, épp ellenkezőleg: ha bárkinek jó ötletei, dalai vannak, azt örömmel veszem, miképp az Introspective első 3 dalából is kettő Oszkáré volt, Toof is már 3 vagy négy dalban társszerző, ha az Another Way "B-oldalas" számát, a Merciful Sea-t nézzük.
Tizenöt éves a zenekar. Mi jut eszedbe, ha az eddigi évekre gondolsz? Mi hajt még előre téged/titeket?
Ha visszagondolok....nagyon sok mindenen keresztülmentünk, csomó dolgot csináltunk, rengeteg helyen játszottunk, USA-tól Svédországon és Spanyolországon át Boszniáig, meg a csomó német/francia turné..., de sorolhatnám sokáig. Nagy utat tettünk meg, csomó mindent elértünk, sok remek koncertünk volt, miközben engem mindig csak az hajtott és hajt, hogy dalokat írjak. Ez vagyok én, ez az, ami éltet.
Van már egy úgynevezett, azonnal felismerhető Amber Smith-hangzás. Hogy érzed, mennyire vagytok – pont emiatt – keretek közé szorítva zeneileg?
Ezt lehet negatívan vagy pozitívan is felfogni, Én igyekszem az utóbbi lenni, és örülni, hogy tényleg kialakult egy hangzásunk. Szerintem azért csaknem minden lemezen feszegetjük is a határainkat, legyen az a Bourbon and Soda vagy az új lemezen a Batman vs. Joker, plusz a két instrumentális szám, ami kb annyira "indie", mint Taylor Swift.
Az albumot főként a nyolcvanas évek zenekarai inspirálták, mesélnél egy kicsit arról, kik és hogyan hatottak rád ebből az érából?
Nem titok, hogy az első megvásárolt lemezem (vinylen persze) a Pet Shop Boys "Actually" lemeze volt 1987-ben. Én azóta is rajongó vagyok, de például elég alulértékeltnek tartom a Simple Minds korai lemezeit is, pedig sok fantasztikus dal van azokon is és nagyon dögösen is szólnak mai füllel is.
Hogy jött az album címe, a Modern?
Kicsit vicces, hogy pont ennek a szónak mára elveszett az értelme. Mi modern ma már? Ugyanakkor egész egyszerűen, amikor összeállt a lemezanyag, ez jutott eszembe címnek, ösztönösen, és szerintem a "Reprint"-hez meg az "Introspective"-hez remekül illeszkedik a sorba - egy szó, ami az angolul nem értők vagy kevéssé értők számára is értelmezhető.
Mesélj a Hold On To Your Love klipjéről!
Rómában töltöttük a karácsonyt, és a dal nyers mixének hallgatása közben spontán beugrott ez a kép, hogy egy ázsiai lány, fején fülhallgatóval mászkál egy idegen nagyvárosban, görkoris diszkóba megy...szövegben, tempóban semmi köze a dalhoz, egyszerűen erre asszociáltam. Szőke Barna, a rendező javasolta Brightont, és szerintem teljesen jól passzol a képi világ a számhoz, én nagyon szeretem, nagyon jó a hangulata.
A legutolsó Amber Smith album óta dolgoztál Hámori Gabriella szólólemezén (Nem Örmény Népzene) és a The Poster Boy második albumán (Bonjour, c'est Pop deux). Mennyit viszel át ezekbe a projektbe az Amber Smithből? És mennyit vissza?
Szinte semennyit. Nekem, az én fejemben ezek tökéletesen különválnak. Hámori Gabinak a dalokat Gabival a fejemben írtam, az ő hangjára, karakterére, azok nem szimplán "amber smith dalok magyarul". A Poster Boy-ban pedig sokszor már eleve Mike Zwecker (dobos, szövegíró) szövegére írok zenét, illetve Noel (a másik forntember) is írt sok dalt, tehát ott eleve egy hármas dalszerzői csapat volt.
A Blur visszatérése kapcsán felvetődik a kérdés, hogy hogy látod jelenleg a brit gitárzenei színtér helyzetét és mit gondolsz, miért nem tudott ez a stílus igazán gyökeret verni itthon?
Amellett, hogy épp ma hallgattam meg az új Blur lemezt és igazán remek kis album, én igazán a következő „nagy dolgot" várom: egy hullámot, hogy jöjjenek olyan zenekarok, előadók, akik izgalmasak, mernek kockáztatni, van mondanivalójuk, és nem úgy néznek ki, mintha egy H&M katalógusból léptek volna ki.
Ami az itthont illeti: nincs biztos válaszom, én is többször gondolkodtam már ezen. Szerintem igenis van egy fajta magyaros íz, ami a nyelven kívül megtalálható minden nagy és sikeres magyar zenekar zenekarban. Ez tud szólni nagy tömegekben a fiatalokhoz, ez az, ami megfogja őket. Én pont az urbánus "hűvösséget" mondanám, ami az angolszász popnak, vagy az "indie"-nek csúfolt műfaj egyik alap jellemzője, amivel nem tudnak széles körben mit kezdeni.A Modern teljes egészében meghallgatható a zenekar Bandcamp-oldalán.
