A „Magyar motorok világa” című kiállítás márciusban nyitott meg a Kolosy téren található, nemrég felújított üzletház, a jelenleg Buda Entertainment & Gastro néven futó épület legfelső emeletén. A program célja, hogy méltóképpen mutassa be a budapesti (és általában a magyar) motorgyártás aranykorát, az 1928-tól 1974-ig terjedő időszakot, makulátlan állapotú, szinte a modellek teljes skáláját felvonultató motorbicikliken keresztül.
Az ezekből az évekből származó, helyi gyártású, klasszikus gépeket most bárki megcsodálhatja, és biztos, hogy a sokszínű kiállítás antik csodái, melyek közül a legtöbb ma is működőképes, minden motorrajongó szívét megdobogtatják majd. A lekerekített domborulatok, az aprólékosan kidolgozott részletek láttán gondolatban már egy Európán átívelő road trippen vagyunk, szinte érezzük, ahogy a szél a hajunkba tép. Még aki nem vonzódik a kétkerekű járművekhez, az is értékelni fogja a mesteri formatervezést és gyártási megoldásokat. A magyar mellett angol nyelvű táblák avatják be a közönséget a motorok és gyártók történetébe.
A csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek 1920-as évek végén kezdett motorbicikliket gyártani: az első néhány modell inkább motorral ellátott kerékpárra hasonlított, majd a gyár fokozatosan átállt a nagyobb erejű és gyorsabb gépek készítésére. A kiállításon megszemlélhetünk egy ilyen korai, bőrüléses darabot, ami hibátlan minőségben maradt meg az utókor számára. A faborítású kormányra akasztott, bőrből készült motoros szemüveg korhű kiegészítője a veterán járműnek.A Weiss Manfrédet a második világháború pusztítása a motorkerékpár-gyártás beszüntetésére kényszerítette, 1946-ban azonban újraindult az élet, a gyár egyszerű mopedekkel tért vissza a piacra. A kommunista rezsim idején a vállalatot államosították, ekkor neve Csepel Vas- és Fémművekre változott. A szovjet forrásokat felhasználva a gyár az 1940-es évek végén új modelleket vezetett be Csepel 100 és Csepel 125 néven – ez utóbbi annyira népszerű lett, hogy 1966-ig folyamatosan készültek az újabb és újabb példányok, akkor már Danuvia márkanév alatt (a logó kísértetiesen hasonlított a BMW-hez).
Copyright ide vagy oda, a két kiállított éjfekete Danuviával biztos menő lehetett a városban furikázni – az alacsony üléses kis D-Csepel, aminek még zeppelin alakú kipufogócsöve is van, a világgal haragban lévő, lázadó tinik álomjárgánya.
Az 1950-es években az üzem további állami támogatást kapott, és újabb sikeres modellekkel rukkolt elő: a lóerővel már kicsit jobban megpakolt Csepel 250 például annyira jól fogyott, hogy 1954-ben saját nevet és logót érdemelt ki. Az ikonikus Pannóniát futurisztikus oldalkocsival ellátott verzióban is gyártották.
A Pannónia iránti kereslet folyamatosan nőtt, egészen a 60-as évekig, leginkább azért, mert a kommunista rendszerben a tömegeknek jóval egyszerűbb volt motorbiciklihez jutni, mint autóhoz. A bemutatott darabok sorában ott figyel néhány karakteres megjelenésű Pannónia modell is, többek között egy 1968-as fekete-ezüst P10 chopper, amin a Pokol bármelyik Angyala büszkén feszítene.
A Pannónia diadalmenete az 1970-as években ért véget: a modell elvesztette versenyképességét a szovjet exportpiacon, és közel 700 000 Budapesten legyártott példány után az utolsó ilyen motor 1974-be gurult ki a gyárból. Az itt kiállított, narancs színű P12-es Pannónia is ilyen példány, amit a hitelesség kedvéért még egy bukósisakkal is megfejeltek, rajta a korszakhoz illő, békejelet mutató kezet ábrázoló matricával.
A nagyobb teljesítményű motorkerékpárokon kívül magyar gyártású kismotorok és mopedek is a kiállítás részét képezik, van például kétszemélyes, feminin Tünde márkanévre hallgató robogó, ennek hosszított farrésze a klasszikus Cadillacre emlékeztet; kis, sportos, skarlátszínű Berva moped, és 1961-ből származó piros-fehér Panni is, jellegzetes, a kormányrúd közepére felszerelt kis kilométerórával.A „Magyar motorok világa” kiállítás vintage kétkerekűi egytől egyig a kiállítótér tulajdonosának tekintélyes veteránjármű-gyűjteményéből valók – talán ez az oka, hogy más országokban gyártott klasszikus modellek is akadnak a kiállított motorok között. Találunk zöld színben pompázó német Triumph versenymotort, utánfutóval és teljesen fedett oldalkocsival ellátott cseh JAWA túramotort és egy elég laza Honda mocit is.
A helyszínen jelenleg dolgoznak, úgyhogy a motorok egy üres üzletek szegélyezte hosszú folyosón árválkodnak, igaz, a környezeten dobnak valamit az újonnan elkészült, plafont ékesítő festmények, amik a Teremtés könyvének jeleneteit ábrázolják. A legtöbb betérő egyenesen a földszinti szupermarket vagy az ágymozi felé veszi az irányt, így kimarad a motorkiállítás nyújtotta élményből.
A furcsa helyszín szellemváros feelingje most még kicsit ijesztőnek tűnhet, de az mindenképp dicséretes, hogy a kiállítás – a magyar retró poszterkiállítással, Sprok Antal fából készült, pszichedelikus szobraival és az összes magyar kézműves sör árusítását célul kitűző új bárral együtt – megpróbálja az embereket Budapest egyelőre kihasználatlan részére vonzani. Mindez jól mutatja a kezdeményezők magyar történelem, művészet és kultúra bemutatása iránti elkötelezettséget, mi pedig reméljük, hogy a veterán motorok titeket is inspirálnak, hogy a városnak ezt a szegletét is felfedezzétek.
