Már senki sem lepődik meg azon, ha egy dizájnerrel, marketingmenedzserrel vagy start up CEO-val találkozik, ha viszont valaki a bemutatkozásnál azt mondja, hogy a foglalkozása ikonfestő, akkor már van miért felkapnunk a fejünket. Így történt ez velünk is, amikor megismertük Hankóné Vincze Klárát, aki már évek óta foglalkozik ikonok készítésével. Abban a szerencsében volt részünk, hogy meghívást kaptunk a művész otthonába, ahol belenézhettünk a munkafolyamatba, és beszélgethettünk egy kicsit erről az egészen ritka mesterségről.

WLB: Hogyan lesz valaki ikonfestő?

Engem egész életemben érdekelt az ikon. Akartam aukción vásárolni egyet, de annyi pénz a világon nem volt. Ekkor hozott a férjem külföldről egy képanyagot ikonokról, és azt mondta, hogy fessek egyet magamnak. Ekkor kezdődött a történet.

WLB:

Hogyan lehet megtanulni ezt a szakmát?

Csak valaki olyantól, aki ezt műveli. Én speciel egy restaurátortól tanultam. Nekem csak azt a technikát kellett megtanulnom, hogy ezt hogyan kell rádolgozni a fára. Meg persze azt, hogy milyen fára, mert bizony az sem mindegy.

WLB:

És milyen fára kell festeni?

Hát például hordódongára. Így nevezik a hordó íves oldalsó léceit, mely tölgyfából készül. Ezekre felviszünk egy réteget, amire lehet festeni. A most megkezdett darabon látszik is, ahogy kilóg belőle a vászon, de ez még csiszolva lesz

WLB:

Hogyan zajlik a folyamat?

Minden attól függ, hogy mikor melyik képanyagba szeretek bele. Ha ez megvan, akkor a fiam, aki fafaragó, levágja nekem a fát. Ekkor jön az, hogy francia enyvet veszek, azt beáztatom egy éjszakára. Másnap felmelegítem, majd az enyvvel bekenem a fát, és rásimítom. Ez akkor egy napot szárad. Másnap a maradék enyvbe bolognai krétát kell keverni, és az egészet felforralni, de nem mindegy, milyen melegre. Ezt érzi az ember. Aztán ezzel elkezdem lekenni a vásznat az egyik irányból. Majd ez is szárad egy napot, akkor lekenem másnap a másik irányból is. Ezt 8-10 alkalommal csinálom. Valaki mindennap csiszolja, én viszont szeretem, ha van a felületnek egy kis játéka, nem szeretem, ha a felület olyan, mint a tükör. Ha ez kész, akkor a nagy arányokat az ember rákopírozza erre, majd elkezdi tűvel bekarmolni az egészet. Ez után pedig jönnek az alapszínek. Az ember játszik vele, megpróbálja eltalálni, ami nem könnyű, mert amit felfestek, az másnap szárazon már nem olyan. Itt nem igazán lehet igazgatni, ha az ember egyszer fest, akkor várni kell a száradásra, különben az egész leesik. Tulajdonképpen ennyi a lényeg. Türelemjáték.

WLB:

A festék is különleges?

Igen. Itt nincs az, hogy van egy festék, amit csak úgy kinyomok a tubusból. Itt porfestéket keverek be tojásemulzióval, almaecettel, éppen úgy, ahogyan több ezer éve csinálták. De sok technika létezik.

WLB:

Honnan lehet ezeket az anyagokat beszerezni?

Ezek viszonylag nehezen beszerezhető, drága hozzávalók. Én például egy ismerősömön keresztül szerzem be őket. Aztán van itt még egy aranyfajta, amit füstaranynak hívnak. Amikor ezt felragasztom a megfelelő helyekre, utána

ökörepével kell megfesteni a később még dekorálandó részeket.

Elég sokáig el lehet vele bíbelődni

WLB:

És ezeket a képeket megszentelik?

Igen, ezek meg vannak szentelve. Attól lesz ikon, amit az ember tisztelhet. Addig viszont csak egy megfestett fadarab az egész.

WLB:

Hogyan történik a megszentelés?

Pap szenteli fel őket egy szertartás keretein belül. Én zárdában nevelkedtem, és onnan van egy pap barátom, akihez tanulni jártam. Volt egy éve egy nagy kiállításom Győrben, ezt ő megtudta, és ennek apropóján meghívott a püspöki palotába, és ott történt meg a szentelés. Ez egyébként úgy zajlik, hogy van egy szentelőima, amit elmondanak, amihez persze a pap még hozzáteszi a saját beszédét és üzenetét. Az ikonfestés megkezdése előtt is van ima, ezzel kezdődik a folyamat. Ilyenkor tulajdonképpen köszönetet mondok azért, hogy meg tudom ezeket festeni, és fontos, hogy ezért nem is írhatom rá a nevemet arra, amit csinálok, mert én csak a kezemet adom hozzá.

WLB:

Mennyit tehet hozzá egy ikonfestő önmagából a műhöz?

Ebben a folyamatban az őskép a lényeg, ennek alapján készül az egész. Itt nincsen kitalálás, önkifejezés és művészi szabadság.

Az ikon nem a művész fantáziájából született eszménykép, hanem a mennyei lét képmása.

WLB:

Van kedvenc?

Én főleg a korai ikonokat szeretem. A kortársak helyett inkább a kopt típusúakat preferálom. Ezt a festéskor így is adom vissza. Én megpróbálom a megfestendőt belülről látni valahogyan. De ezt nehéz elmagyarázni.

WLB:

Mennyi idő egy ikon elkészítése?

Attól függ. Egy kisebbet körülbelül egy hónap alatt csinálok meg. Egy nagyobb, az mondjuk három. De lehet ez még hosszabb is, ha nagyon komplikált. A Halott Krisztus az angyallal például egy nagy munka volt. Ez az esztergomi Keresztény Múzeumban látható eredetiben. Én hármat-négyet szoktam egyszerre festeni, aminek gazdasági okai vannak. Így nem vész el semmi a drága festékből, ami marad, az talán jó lesz a másikra alapnak. Ha pedig az ember leül, akkor már érdemes órákat foglalkozni vele. Egyrészt, mint azt korábban mondtam, drága az alapanyag, másrészt pedig fél óra maga a festék bekeverése.

WLB:

Ezeket az ikonokat meg is lehet vásárolni?

Alapszabály, hogy első ikont nem adok el. Ha valakinek tetszik, és rámutat, akkor megfestem újra. Szájról szájra terjed a dolog, aki szeretne valamit, az úgyis megtalál.