Amikor az Astoria
Hotel 1914 tavaszán megkezdte működését az egyik legmodernebb intézménynek számított, olyan akkoriban ritkaságnak számító szolgáltatásokkal, mint az elektromos felvonó, illetve a központi porszívó rendszer. Az első szállodaigazgató, Gellér Mihály New Yorkban, a legendás Waldorf Astoria szállóban is dolgozott, és onnan hozta magával a szakmai tudást és egykori munkáltatója nevét. Bár az Astoria nem luxushotelnek készült, belső tereit mégis gazdagon díszítették ólomüveg ablakokkal, Sévres-i vázákkal, fényezett faburkolatokkal és különleges szőnyegekkel - sok ezek közül még ma, száz évvel később is a hotel fontos díszítőelemei.
Sajnos alig néhány hónappal az Astoria megnyitása után kitört az első világháború, amelynek hatását nemcsak a forgalom, hanem az infrastruktúra is megérezte. Mindezek ellenére 1918-ban itt tartották első gyűlésüket a magyar vezetők, miután az ország hivatalosan kivívta függetlenségét a legyőzött Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Az Astoria az 1930-as években élte virágkorát, amelynek a második világháború kirobbanása vetett véget. Ezt követően az épület először a Gestapo tisztjeinek szálláshelyéül szolgált, majd a megszálló Vörös Hadsereg pusztítását kellett túlélnie. A háború viszontagságai után az Astoria volt az egyik első hotel Magyarországon, amely megnyitott, és azóta is szüntelenül fogadja a vendégeket, a folyamatos korszerűsítések mellett megőrizve az épület hagyományos vonásait.
A négycsillagos belvárosi palota-hotel 135 légkondicionált szobával, három tágas lakosztállyal és változatos rendezvények befogadására alkalmas termekkel üzemel, és igencsak hasonlóan népszerű az üzletemberek és a turisták körében, hiszen a hotel a város közepén, egy közlekedési csomópont mellett található, szó szerint 1 percre a metrótól. A szálláslehetőség persze csak az egyik szolgáltatás: emellett van szuvenír- és ékszerüzlet, illetve a hotel étterme, a Café Astoria sem elhanyagolható tényező.
Ez utóbbi az elmúlt száz év alatt szinte semmit sem változott.
Ahogy az utcát magunk mögött hagytuk, és beléptünk a hallba, olyan volt mintha a modern korból belecsöppennénk egy századfordulós érába, ahol a kifinomultság - korunkkal ellentétben - még a mindennapok része volt. Az impozáns pultnál a becsekkolás mindössze pár percig tartott, addig pedig körbenéztünk az Astoria házi múzeumának antik darabjai között, amelyek tökéletesen passzolnak az eredeti réz díszítőelemekhez és az ólomüveg ablakokhoz. A hagyományőrző hangulat ellenére persze a szobákban már beléptető kulcskártyás rendszer működik, amely érezteti vendéggel, hogy ez itt azért mégis a XXI. század.
A szobák a nagy belmagasságúak és a tágasak. Annak ellenére, hogy néhol mutatkoznak az évszázados múlt jelei - például az itt-ott lepattogzott festék - az Astoria belső terei modern, mégis méltóságteljes összhatást keltenek. Az első dolgunk volt, hogy leültünk az íróasztalhoz, hogy teszteljük, milyen gyors az internet, majd bekukkantottunk a minibárba is (mindent rendben találtunk), majd egy karosszékbe huppanva élveztük egy kicsit a csendet, amely ezen a környéken, valljuk be, elég ritka. Ez annak köszönhető, hogy az utca zajából a hangszigetelt nyílászárók miatt a szobában semmit nem érzékelünk, ha mindent zárva tartunk. Az erkélyajtó kinyitásával mindez persze megszűnik.
A kötelező program a Café Astoriába való visszatérés volt: most egy kicsit jobban körülnéztünk az étteremben, amely alapvetően a klasszikus századvégi kávéházi hangulatot idézi, és egy kicsit úgy éreztük, mintha a Gerbeaud-ban vagy a Centrálban lennénk. A vacsorához természetesen egy ablak melletti asztalt választottunk, hogy evés közben figyelhessük a várost, amely itt talán az egyik legizgalmasabb látványosság. Hamarosan az étlap is megérkezett: rajta a reggeli szortiment mellett a magyar konyha klasszikusait találtuk luxuskivitelben - de persze nem kötelező enni, akár egy italra, némi harapnivalóra vagy délutáni teára is betérhet bárki bármikor. A szezonális kínálat áttanulmányozása után végül szarvasgerincet választottunk pirított tésztával, tárkonyos hollandi mártással és vaníliás bébikörtével - kiadós fogás modern, művészi tálalásban.
Aztán eljött az idő, hogy felmenjünk a lakosztályunkba, ahol lefekvés előtt vettünk még egy kikapcsoló, izomlazító fürdőt a széles márvány mosdókagylóval, erős vízsugarú zuhannyal, bidével és fürdőkáddal alaposan felszerelt fürdőszobában. Mielőtt ágyba bújtunk, még nézegettük kicsit az erkélyről az elénk táruló, örökké mozgásban lévő budapestibelvárost. Kelet felé egyébként elláttunk egészen a Keletiig, nyugati irányba pedig a Duna-partig. Végül bezártuk az ajtót, bevackoltuk magunkat a hatalmas, puha és kényelmes franciaágyba, majd egészen reggelig nem is ébredünk fel.
A reggelinél is boldogan konstatáltuk, hogy a választék elképesztő: a roskadozó büféasztalon találtunk többek között gyümölcsleveket, rántottát, croissant-t, salátákat, sajtokat, babot, bundás kenyeret, zöldségragut, steakburgonyát, mindenféle kenyeret, és még sok mást, és az külön jó volt, hogy a magyar specialitások sem maradtak ki: kínáltak például lecsót és dobostortát. A háttérben közben végig szólt a klasszikus zene, és az Astoria reggelinek helyet adó nagy báltermét teljesen megtöltötte a már-már bábeli zűrzavarra emlékeztető, soknyelvű beszélgetések zaja. Ritkán van ilyen, hogy ennyire ráérősen, a falatokat, ízeket átgondolva kezdjük a napot. Ilyenkor igazán indokolt a luxus érzés, hiszen ritkán van egy értékes óránk rántottázni, müzlit összeállítani, dzsúszt facsarni.
Aztán persze eljött az idő, vissza kell térnünk a a We Love Budapest irodába, úgyhogy nem maradt más hátra, összepakoltunk és lementünk a recepcióhoz. Kijelentkezés közben a szobaárakat böngésszük, és arra a kellemes következtetésre jutunk, hogy bizony az Astoria által nyújtott vendéglátást egész kedvező áron élhetjük át, főleg ha azt nézzük, hogy a hotel ennél központibb helyen már nem is lehetne. Sok modernebb, ám jellegtelen szállodának lenne mit tanulnia abból az időtlen elkötelezettségéből, amelyet az intézmény képvisel. Minden bizonnyal ez az oka, hogy az egyedülálló hotel több mint száz éve áll a vendégek rendelkezésére. A cikk megjelenésekor a Danubius Hotel Astoria City Centerben egy személyre körülbelül 70 euró és 120 euró közötti szobaárak érvényesek, az ár a reggelit nem tartalmazza. Az aktuális árakat megtalálod a hotel foglalási oldalán. A We Love Budapest “Egyéjszakás kaland a városban” sorozata fővárosi szállodákat mutat be, amelyek lehetővé teszik, hogy munkatársaink térítésmentesen szálljanak meg náluk. A hotelmenedzsment beleegyezik, hogy cikkünkben akár negatív benyomásokat is megfogalmazhatunk, illetve hogy a cikk az ő véleményezésük nélkül jelenik meg.
