WLB: Mit jelent neked Budapest?
Fluor: Mivel vidékről költöztem fel, így nagy eséllyel jobban rácsodálkozom Budapest szépségeire, mint azok, akik itt nőttek fel. Öt év után is vannak helyek, amik nem álltak össze a fejemben, és mindig borzasztóan büszke vagyok magamra, mikor felfedezem a kapcsolódási pontokat, utcavégeket.
Brutál tempóban fejlődik a város, erre jó példa a második otthonom, a Gozsdu udvar. A napokban, nosztalgiázás közben merült fel bennem, hogy régen miért nem Gozsduztam, aztán leesett, hogy azért, mert három éve még nem is igazán létezett ez a helyszín ebben a funkciójában.
WLB:
Akkor ez azt jelenti, hogy szerves része vagy a budapesti partikultúrának?
Fluor:
Erre nem minden hétvégén vagyok büszke, de igen, a bulinegyedet nagyon élem a körülbelül hetente nyíló új helyekkel. Divat itthon nyavalyogni, hogy minden botrányos, de én azt mondom, ez igenis egy elnöki hely és Európában itt lehet a legjobbakat éjszakázni. A helyek hajnalig nyitva tartanak, ha olyanod van, hétig pöröghetsz. Nem véletlen, hogy rengeteg a turista, akik ide járnak megőrülni. De hogy mondjak egy másik példát: legutóbb, mikor Párizsban voltam és leesett az első hó, képtelenség volt bejutni a reptérről a központba, mert a metró, a buszok nem jártak és taxit sem volt egyszerű fogni. Ehhez képest mikor itthon leesett az első hó, ingyen volt a BKV, és mondhatni zavartalanul lehetett tömegközlekedni.
WLB:
És akkor te budapestinek tartod magad?
Fluor:
Igen, Budapest megváltoztatja az embereket, ahogy engem is átformált.
WLB:
Hogyan lesz valaki budapesti?
Fluor:
Hangozzon ez bármennyire is hülyén, Budapesthez fel kell nőni. Vidéken tizedannyi inger ér, plusz jóval kisebb a szociális hálód is. Amennyire szépnek tartom Fehérvárt, ugyanannyira untam is egy idő után. Épp akkor jöttem el, amikor lebontották az utolsó helyet is, amit imádtam, ahova évekig jártunk a spanokkal. Életem legjobb döntése volt, hogy feljöttem. Itt sokkal több lehetőség van, beszéljünk bármiről. Jóval több szituba bekerül az ember, amit meg kell tanulni kezelni, és közben óriási a sodrás is, de ez erősít meg abban, hogy megtaláld az értékrendednek megfelelő közeget. Egy kétmilliós városban nagyobb az esélyed arra, hogy közönsége legyen annak, amit csinálsz, még akkor is, ha az alapvetően egy szűkebb kört szolgálna ki. Jó ebben a valóságban élni.
WLB:
Ha már itt tartunk, milyen érzés Fluornak lenni Budapesten? Megismernek? Támadnak? Szeretnek?
Fluor:
Mint említettem, itt sok a szociális szitu, ezért beletanulsz, hogy hogyan kezeljed dolgokat. Persze én eleve jóval több sztoriba belefutok az ismertségem okán. Most már egy kicsit nyugisabbak a dolgok, de amikor berobbantam a köztudatba, akkor volt egyfajta cheat code-os GTA flesse, hirtelen mindenki engem akart, legyen szó negatív vagy pozitív élményekről. Mondjuk úgy, hogy újra be kellett illeszkednem.
WLB:
És milyen módszerekkel tetted ezt? Hogy kezelted a konfliktusokat?
Fluor:
Ez egyrészt mindig attól függ, hogy mennyire van kedvem belemenni. A legtöbbször az a vége, hogy azt mondják: “te nem is vagy olyan hülye gyerek, gyere igyunk valamit”. De sokszor megkérem azért az embereket, hogy hadd ne fejtsem meg a popzenét hajnali 3-kor, amikor már alig látok. Ilyenkor a csendes ignorálást választom. Verekedős nem vagyok, és fizikaiba nem is szívesen megyek bele, mert ha meglátszik az arcomon, akkor elmarad a másnapi koncert, közben a másik meg éli tovább nyugodtan az életét, következmények nélkül.
WLB:
És ha már bulik és éjszakák: a dalaidban fontos szerepet játszik a csajozás. Szerinted lehet csajozni Budapesten azzal, hogy te vagy a Fluor Tomi?
Fluor:
Mindenképpen előny, hogy ismernek és sokszor kezdeményeznek is, szóval különösebb erőfeszítéseket nem kell tenni. Persze ezzel az összes ismert arc hasonlóképp van, a belváros olyan, mint egy kisváros, néha kicsit belterjes. Istenes Bence spanommal szoktunk erről beszélni, hogy általában ha felfedezünk egy lányt, a Puskás Peti már két héttel előttünk ott volt, mert egy picivel több az ideje, vagy többet foglalkozik a témával (meg persze hihetetlenül macsó és nyilván fényévekre vagyunk a csajozási technikáitól). Szóval ilyenkor felmegyünk a Facebookra és megvizsgáljuk, hogy az adott hölgy hány profilképét lájkolta a Peti, és úgy egyáltalán ismerőse-e. Jobban bírjuk, mikor nem.
WLB:
Milyenek szerinted a pesti lányok?
Fluor:
Egy budapesti nő karrierista, melózik vagy tanul, de mindenképpen hasznosan, aktívan tölti az idejét. Összességében azt látom, hogy ezekben a lányokban van késztetés arra, hogy csináljanak valamit. Okosak, kreatívak. A legtöbbjük biztosan modell, táncos vagy blogger, esetleg fotós, és ha nem tartja magát alternek, felkapja a "csini" ruhát a buliban. Jó esetben van stílusérzéke is, érdekli a divat. Én alapvetően pozitívan gondolok rájuk. Bevállalósak, de emellett cukik is. Erős karakterek. Feleségül venném mindet.
WLB:
És amúgy kedvenc helyek?
Fluor:
Amikor nem volt ez a belvárosi ügy, akkor a Corvintetőre jártunk. Meg bírtam a Mammut aljában a Dokk Cafe-t, sok kedves lányt el lehetett halászni a "swag-yolo" arcok elől. A Gozsdu, mint már mondtam, a második otthon, nincs nagyon hely azon belül, ahol ne fordulnék meg. Mostanában ráéreztem az Ötkertre és a környező szórakozóhelyekre. Minden helynek megvan a specialitása, a Kolorban van a város legjobb piadinája, míg az Arribában a sós peremű pohárban felszolgált, lime-os Michelada-t bírom. A Menza is nagy törzshely, annál jobban egy éttermet sem szeretek. Ha meg nincs idő kajálni, ott a Királyon a pár száz forintos, vékony pizzaszelet rukkolával, kedvelhető történet.
WLB:
És ha nem buli, akkor éppen mivel foglalkozol?
Fluor:
Most megalapítottunk egy csapatot Diazzal, a Wellhello-t, ami eléggé beindult, 4 hétig vezettük a Petőfi toplistáját. Sőt, már a Class és a Juventus is nyom minket, ami meglepő, mert utóbbi rádiók zárkózottabbak voltak ennél. Úgy tűnik, áttörtünk pár falat, ami nekünk óriási flash, hatalmas motiváló erő. Tavasztól már járjuk az országot, Budapesten az Akváriumban lehet majd először látni minket. Több projekt is kötődik a városhoz. Például, a "Felébredni máshol" című dalomban felemlegetem az éjszakai fények hipnotizáló jellegét, a vonzó belvárost, de a Rakpart című dal is végig pesti helyszíneken játszódik, és természetesen az itt megélt történetekből táplálkozik.
A zenén kívül még a műsorvezetés pörget, idén volt szerencsém többször élőben is levezényelni eseményeket, műsorokat; ezekről elég jó visszajelzéseket kaptam. A hetekben készítettünk pilot-ot egy Youtube-os műsornak, amiben másik két sráccal nagy öregeket kérdezgetünk meg arról, hogy miket tanácsolnak a fiatalságnak, lesz egyfajta edukációs jellege. Ezen kívül tervezek egy rádióműsort is, jövőre kiderül, mi lesz belőle. Sok a megkeresés, de alapból is erős bennem a tettvágy, nem unatkozom. Nagyon szeretem, hogy itt az alulról jövő, építkező dolgoknak is van tere. Budapest az a hely, ahol lehet úgy szerelemből csinálni dolgokat, hogy abból meg is lehet élni.
WLB:
De rád amúgy eléggé jellemző, hogy merítesz a városból?
Fluor:
Alap. Én rengeteget merítek a városból, rengeteg kis rejtekhelyem van. Ez a környezet formál, és egyre otthonosabban érzem magam, hiszen már sztorik kötnek helyszínekhez lányokkal, szerelmekkel, munkával, szituációkkal. Saját padom is van, amiről elhiszem, hogy csak az enyém, oda járok ki merengeni, elég szentimentális tudok lenni olykor. Meg hát romantikázni és borozgatni is rengeteg helyen lehet a városban. Mindig van mit felfedezni.
WLB:
Szerinted ha Pest ember lenne, akkor ki lenne ő?
Fluor:
Valószínűleg egy sokat látott, nagyon jó nő lenne, aki nem egy éjszakás kaland, hanem örök szerelem. Az egyetlen probléma az lenne vele, hogy éppen annyira mindenki másé is, amennyire a tiéd.
