Mivel a szervezés nem kis feladat, így mindenképpen szükség van a lakók és az önkéntesek felkészítésére, a munkát hónapokkal az áprilisi időpont előtt megkezdve. A néhány napja második alkalommal megtartott lakótalálkozó szerencsére inkább volt oldott hangulatú ismerkedő est és fórum, mint unalmas tréning.
A Budapest100 először 2011-ben került megrendezésre és egy csapásra óriási siker lett, aminek több oka van: a rejtett értékek felfedezésének izgalma, a felelevenített történetek érdekessége és az igény a közösségre mind hozzájárult a jogos népszerűséghez. Talán az utóbbi tényezőre, vagyis a közösségépítésre van a legnagyobb szükség: a pesti belvárosi beépítések sajátosságaiból adódóan a belső kerületek gangos bérházaiban lassan senki nem ismeri a másikat. A vasrácsokkal lezárt folyosók lakói kis univerzumokban töltik hétköznapjaikat, az őslakók egyre kevesebben, a hamarosan továbbálló, vagy reggeltől késő estig dolgozó lakók pedig egyre többen vannak.
Így nem csoda, hogy a lakóknak nem jut idejük egymást megismerni, pedig mindenkinek lenne egy - vagy inkább egy tucat - érdekes története világháborúról, a forradalomról vagy a csengőfrászról. A történetek mellett pedig néha még egy-egy tepsi pogácsát is kapnánk a szomszéd nénitől - mindössze pár jó szóért cserébe.
A program nem titkolt célja a közösségépítés - mondta el Szerencsés Rita, az idei fesztivál projektvezetője, hogy a vizuális élmény és a szép fotók mellett mit nyerhetünk még, ha ellátogatunk a házak egyikébe.
Maczó Balázs a koordináció szépségeibe engedett bepillantást, Tolnay-Pálóczy Enikő és Németh Nóra művészettörténészek pedig abba, hogy milyen alapos és hiánypótló kutatáskíséri a programsorozatot.
A lakók néhány érdekes történetet is megosztottak a hallgatókkal, így megtudhattuk, hogy hol üzemel titkos belvárosi hostel, míg máshol "Elfogadható állapotban van a ház. Viszonylag a lakók is." Néhány résztvevő a lakótalálkozót lakógyűlésnek értelmezte, így előkerültek régi sérelmek és néhol egészen
szórakoztató
komoly dolgokról is szó esett, miszerint bizonyos házakban "csörögnek a poharak", míg máshol robogóval közlekedő - és így dugóban sem elakadó - szerelők mentik a bentragadt liftezőket!
A program még várja a csatlakozó házak jelentkezését, mi pedig biztosak lehetünk benne, hogy az udvarokban váró terített asztalok, a még rejtőzködő fotótémák vagy a gondolkozásra késztető régi történetekidén sem maradnak el, úgyhogy érdemes lesz az utolsó áprilisi hétvégét a százéves budapesti épületekkel együtt ünnepelni.Alapértelmezett fotó: Ember Sári
