Mikor először találkoztunk Lígiával, éppen egy képen dolgozott az Altair Teaházban, így egy hétköznapi este számára is különleges pillanatainak voltunk tanúi. Egyből felkeltette az érdeklődésünket, hogyan lehet valaki számára ennyire természetes az alkotás folyamata, és mi hozta a portugál lányt éppen Budapestre. Majdnem  mindenre választ kaptunk, és megtudtuk azt is, hogy Budapest sárga színű.

WLB: Honnan származol?

Lígia
: Lisszabonból, Portugáliából.
WLB: Hogyan jellemeznéd Budapestet öt szóban?

Lígia
: Öreg, sárga, fiatal - ez vicces, mert az előbb mondtam, hogy idős -, történelmi és terhelt. Azt gondolom, hogy az épületek és az utcák szerkezete nagyságot és súlyosságot is tükröz.

WLB: Miért éppen sárga?

Lígia
: Szeretem azt gondolni, hogy minden városnak van egy színe, illetve ki lehet festeni egy színskálával. Budapest sárga, barna, homok- és porcelán színű is. Emellett pedig borús. Ami a sárgát illeti, egy ember biztosan egyetért velem a világon: Chico Buarque, brazil énekes, aki egy Budapestről írt könyvében sárgára színezte a várost.
WLB: Ha Budapest egy másik európai város lenne, melyik lenne az?

Lígia
: Egy mix. Néha Barcelonára emlékeztet az utcák geometriája miatt, ugyanakkor ez keveredik más kelet-európai-, illetve balkáni városok elemeivel.
WLB: Hogy fest Budapest arca?

Lígia
: Két arca van: mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Kemény város, de egyben gyönyörű is. Vannak csodálatos részei és van, ahol rendkívül rosszul tudod érezni magad. Az emberek kedvesek, ha már ismered őket, de nagyon gyanakvóak is, amíg közelebb nem kerültök egymáshoz. Egyszóval kettősség jellemzi.
WLB: Miért jöttél Budapestre?

Lígia
: A barátom miatt. Mikor megismertem őt Lisszabonban, ő már itt dolgozott Budapesten. Elég gyorsan történt minden, de biztos voltam benne, hogy együtt kell maradnunk. Egyébként is kerestem a lehetőséget egy újabb nemzetközi tapasztalatra, szerettem volna minél többet látni, és úgy gondoltam, nem lesz könnyű dolgom, ha otthon maradok. Plusz nem ismertem Európának ezt a részét, mindez már bőven elég volt ahhoz, hogy ideköltözzek!

WLB: Mi az első dolog, ami a várossal kapcsolatban eszedbe jut?

Lígia
: A kávézók.

WLB: A kelet-európai elemek nagyon meghatározzák Budapest karakterét, és talán éppen ettől lesz olyan vonzó és különleges város. Mit gondolsz erről?

Lígia
: Én nyugat-európai városként tekintek Budapestre. Voltam már Bukarestben, ami például sokkal intenzívebben hordozza magán a keleti elemeket. Nekem inkább Berlinhez hasonlít.
WLB: Kedvenc helyeid?

Lígia
: Jedermann Café. Nyáron szeretem a Csendes Társat, a . Imádom a Lokált, a koncertek és a lindy hops órák miatt. Ó, és a folyót a hidakkal, kedvencem a !
WLB: Mivel foglalkozol most?

Lígia
: Egy nemzetközi cégnél foglalkozom valami olyasmivel, amit szolgáltatás-ellenőrzésként lehetne definiálni.
WLB: Inspirál téged Budapest?
Lígia: Igen, főként amiatt, hogy több szabadidőm van, amit magamra szánhatok, illetve van egy csomó új élmény, történet és üzenet, amiket az írásaimon és a rajzokon keresztül szeretnék megosztani a barátaimmal és a családommal.
WLB: Szereted a magyar konyhát? Mi a kedvenc ételed?
Lígia
: Attól függ, hol főzik. Volt egy csodás vidéki kirándulásunk, amely során kemencében sült húst és zöldségeket készítettek nekünk. A kedvenc ételem itt a sült kacsa káposztával és krumplival.

WLB: Mi a leginkább kritizálható tényező Budapesten?

Lígia
: A külvárosi rész nem annyira vonzó. És vannak olyan napszakok, amikor kifejezetten utálok metrózni.
WLB: Beszélsz bármilyen szinten is magyarul?

Lígia
: Csak alapszavakat tudok. Most tanulom a színeket, számokat és a hét napjait. A kedvenc szavam a hello, mert köszöntéskor és elköszönéskor is használható.

WLB: Tervezed, hogy itt maradsz?

Lígia
: Igen, de nem örökre és nem is hosszú időre. Az a helyzet itt, hogy a fizetések miatt nem nagyon lehet terveket szövögetni a jövőre vonatkozóan. Remek dolog itt fiatalnak lenni, de el sem tudom képzelni, hogy itt töltsem az idősebb éveimet.
WLB: Mit változtatnál meg Budapesten?

Lígia
: A levegő minőségét! Sokkal több zöld és nyitott teret létesítenék: néha szinte beszorítva érzem magam két utca közé. Azt hiszem, mindenhez több társadalmi támogatás is kellene.