Aki sütött már mások örömére, az pontosan tudja, hogy néha nincs ennél jobb érzés, főleg amikor a produktum címzettje egy 8 éves gyerek izgatottságával majszolja a sütinket a kanapén. Nagyjából ez az a vízió, amiből kiindulva Berke Márta szeptember 27-én megnyitotta az Asztalkát, amely egy kissé eldugva, a Tabáni Plébánia mellett található.
A receptek nem mondhatók hagyományosnak, a palettán a jól megszokott krémesek és rigójancsik helyett például olasz és bajor receptek alapján készült édességeket - többek között almaboros tortát, meg trüffelt - találunk. Napi szinten 7-8 féle sütit lehet kapni, és néha előfordul, hogy egy igazi nagymama keze munkája is megkóstolható. A választék napi szinten változik, ez attól függ, hogy éppen milyen a hangulat, és hogy mit lehet frissen kapni.
Ezek a különlegességek tökéletesen beleillenek a környezetbe, ugyanis a dizájn - annak ellenére, hogy a lehető legegyszerűbb - szintén nem mindennapi. A falak és a pult simán csak fehérek, a szekrények antik darabok, az ülőalkalmatosságok pedig szintén olyanok, amiket dédnagyanyáink napfényes nappalijában láthattunk utoljára. Ezek persze komoly felújításon mentek keresztül, mielőtt idekerültek. Itt minden egyes elem egyedi, és komoly festmények is díszítik a falakat, hiszen a hely minigalériaként is funkcionál. A berendezési tárgyak egy része egyébként egy jó ajánlat ellenében megvásárolható, de éppen hozni is lehet dolgokat, ha hozzá szeretnénk járulni valami személyessel a hangulathoz.
A meleg italok is erősek az Asztalkában: rengetegféle fűszeres teát, saját különleges forró csokit (például málnásat) és kávékülönlegességet lehet az édesség mellé kérni. Mint a sütik, ezek is természetes, adalékanyagmentes összetevőkből készülnek. Ezen a fronton egyedi még az, hogy a vendég kiválaszthatja, hogy milyen bögréből szeretné inni az italát. A gyűjtemény darabjai piacokról, a vendégektől, rokonoktól, vagy barátoktól kerültek a szekrénybe.
A név egyébként nem szimplán egy kedves, beülős helyre próbál utalni, hanem az eredeti koncepció szerint a közösségi tér jellegre is, méghozzá azzal, hogy benne van az angol “talk” (beszélget) szó. Erre mi soha nem jöttünk volna rá, de ahogy elnéztük, ők sem különösebben erőltetik. Tény viszont, hogy ettől függetlenül a szocializálódás működik, nem ritka ugyanis, hogy egymástól független asztaltársaságok összebarátkoznak és talán legközelebb már együtt is érkeznek ide.
Talán egyetlen problémája a helynek, hogy egy kicsit nehéz rátalálni, de sokat segít ebben a szomszédos templom közönsége, illetve a pár lépésnyire található ingyenes parkoló.
Ínyenceknek és nyugalomra vágyóknak mindenképpen ajánljuk, hiszen annak ellenére, hogy egy viszonylag forgalmas út mellett található az Asztalka, valamiért mégsem jut el idáig a szokásos városi zaj.
