Yusuke egy tokiói antikváriumban bukkant rá Barcsay Művészeti Anatómiájára, nem sokkal később pedig már a Képzőművészetire járt, nagyjából itt indul a japán művész budapesti története. Épp futó kiállításai kapcsán vele beszélgettünk a városról és az életről.

WLB: Honnan jöttél, mi a sztorid?
Yusuke: Japánból, Toyama városából. 19 évesen, egy tokiói antikváriumban találtam rá Barcsay Jenő Művészeti anatómia c. könyvére. Nem sokkal később Magyarországra jöttem, és jelentkeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakára, innen indul Budapest és az én történetem.

WLB: Miért kezdtél festeni? Miért festesz most? Tíz év múlva is fogsz szerinted?
Yusuke:

Gyerekkoromban rajongtam a bogarakért, és a saját gyűjteményemet festettem vagy rajzoltam, éppen amilyen kedvem volt. Később, 15-16 éves koromig szakács vagy művész akartam lenni, de végül a képzőművészetet értékesebbnek éreztem. Ez az utam.
WLB: Mi a véleményed a budapesti képzőművészeti életről?
Yusuke:

Világszínvonalú, de sajnos szeretjük eltitkolni, mint ahogy azt a Quimby Country Joe McDonald száma is mondja: Mer' amúgy világhírű vagyok, Csak a világ nem tud róla,
A nyerget már megvettem, Épp, hogy csak nem futotta lóra
WLB: Aktuális kiállításod?
Yusuke:

Kettő is van: a Casati Art Corner-ben nyílt kiállításom Jahan Matboo-val az ART-IN-FUSIKON projekt keretein belül, ahol tusrajzok láthatóak tőlem. A másik az Everybody Needs Art átmeneti galériájában, a FLOW c. egyéni kiállításom zajlik éppen. Itt minden nap bent vagyok a galériában és festek. Élvezem ezt a kissé furcsa helyzetet. Általában egy galériában kész alkotásokkal találkozhat az érdeklődő, de jelen esetben végigkísérheti napról napra egy műtárgy születését.

A megnyitón, Dj Bootsie közreműködésével egy performance keretein belül elkezdtem 2 db nagyméretű (120x200 cm) kollázs alkotást, amelyek a 2010 Testírás c. fotósorozatom újraértelmezései. Nevezhetjük őket vizuális remixeknek is. Egy 5x7 m-es helyspecifikus installáció, a Carpet Paintings mellett pedig az elmúlt 20 év munkáiból készült válogatás látható.
WLB: Mit tartasz a kedvenc helyednek?
Yusuke:

A műtermemet a Brody-ban és a Városligetet.
WLB: Első emlék a városról?
Yusuke:

Keleti pályaudvar, 9. vágány, 1991. november 18-a.

WLB: Ha nem Budapest, hol laknál még? Miért?
Yusuke:

Budaörsön, a halpiac miatt.
WLB: Honnan a legszebb a város szerinted?
Yusuke:

Vecsés-nyugat, 200 E buszmegálló.
WLB: Jársz rendszeresen piacra?
Yusuke:

Igen, a Lehel piacra, a Vásárcsarnokba és az MDF piacra a Komjádinál
WLB: Milyen az ideális budapesti napod?
Yusuke:

Nagyjából így: 7-kor kelés, hagyományos japán reggeli, műterem, kávé Eriktől (hosszú kávé hideg tejjel és 2 kanál mézzel), festészet „bemelegítés", délután egy-két szelet pizza a Presto-ban, vissza a műterembe, kávé 2, festészet, pihenés, találkozás a barátokkal. Ez utóbbi nem Budán.
WLB: Mi a legjobb dolog, amit lehet kapni Budapesten?
Yusuke:

Finom borok és a baráti társaságom.
WLB: És szerinted hol adják a városban a legjobb ételt?
Yusuke:Pavillon de Paris
Philippe miatt.

WLB: Mi neked a legkultikusabb hely a városban? Miért?
Yusuke:

Óbudán a Kassák múzeum, a Nők Lapját olvasó teremőr nénik miatt (kevés ilyen hely van ma már).
WLB: Másztál már fel pesti háztetőre?
Yusuke:
Még nem.
WLB: Egy dolog, amit megváltoztatnál itt?
Yusuke:

Olyan emberek látószögét bővíteném, akik azt állítják, hogy azzal rendelkeznek, mint például én.