We Love Budapest: Hogyan indult el ez a retró sorozat?Papp Gábor Zsigmond: A Magyar Retró 2 már az 5. filmünk Tamási Miklóssal, aki gyűjtögeti a cikkeket és írja a narrációkat a filmekhez. 15 évvel ezelőtt, Budapest egyesítésének 125. évfordulójára kaptunk pár százezer forintot, és abból csináltuk meg a Budapest Retró első részét. Akkor még nem gondoltuk azt, hogy ez önálló filmként is megállja a helyét, amit moziban vetítenek és több tízezer DVD-t adnak el belőle. Ki akartunk találni egy formát, hogyan lehetne kiszabadítani a régi reklámokat, híradókat, propagandafilmeket az archívum fogságából. Egymásba kellett illeszteni ezeket a filmrészleteket, mint a fogaskerekeket, ezért tematikus fejezetekbe rendeztük őket. Én minden rész után fogadkoztam, hogy több ilyen filmem már nem lesz, de időről időre jó egy kicsit búvárként lemerülni kincsekért a hajóroncsok közé.WLB: Melyek az eddig elkészült részek?PGZs: A Budapest Retró 1-2, a Balaton Retró és a Magyar Retró első része.WLB: Meddig tart egy ilyen filmet elkészíteni?PGZs: Körülbelül fél évig. Ebből két hónap archívumi kutakodás, egy hónap szerkesztgetés, ezzel párhuzamosan a zenei szerkesztő keres zenéket, a Miklós keres cikkeket, utána pedig három hónapig tart a vágás.
WLB: A Magyar Retró 2-ben elég határozottan elkülönülnek egymástól a különböző témák: a megyei jogú városok, a falvak, a földművesek és egy nagy blokkban az ifjúság. Már a munka legelején meghatározzák, hogy mik lesznek ezek?PGZs: Ez főleg attól függ, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésre. Az egyes témákat nem a társadalmi súlya vagy a fontossága adja, hanem inkább az, hogy kellően humoros és blőd legyen ahhoz, hogy megfogja az embereket. Nekünk az tetszett kifejezetten, hogy ezek a filmek olyanok, mint a Kádár-rendszer. Egyszerre tragikusak és komikusak.WLB: Fontos az, hogy humoros és blőd legyen?PGZs: Szerintem igen. Van az egésznek egy bumfordi bája, attól, amit akkor gondoltak a filmkészítésről, vagy a közönségről. Ők nagyon komolyan vették saját magukat, ezért nevetünk rajta. Ha mi is komolyan vennénk ezt a dolgot, ugyanabba a hibába esnénk.WLB: Sokat nevetnek a vágás alatt?PGZs: Igen, más dokumentumfilmhez képest mindenképpen. Ez nekünk inkább örömmunka.
WLB: A felhasznált dokumentumfilmeknek mekkora aránya megrendezett?PGZs: Ezt sokszor nehéz eldönteni. Van olyan, aminél eleve vállaltan megrendezett eseményeket mutatnak, de akad olyan, amelynél ezt nagyon nehéz megmondani. Például a Balaton Retrónál volt egy jelenet, ahol egy csöves üres kólás ládák között nyilatkozott egy pincében. Egy 1970 körüli Kékfény-szerű riport, ahogy mesél az életéről, például a csajozási szokásairól. Gyanús volt, hogy mennyire jó arcú, jól öltözött volt az a csöves, aztán a vágó felismerte Sipos Istvánt, a Duna TV későbbi rendezőjét. Ez például nagyon spontánnak tűnt, pedig egy megrendezett film volt.WLB: Nekem ez a galeris részről jutott eszembe, mert azon nagyon látszik, hogy valamilyen oktatófilm szeretne lenni.PGZs: Annak a galerinek a tagjait elkapták, és kötöttek egy vádalkut a hatósággal. Forgattak róluk egy filmet, ahol eljátsszák, hogy ők miket csináltak, cserébe kevesebb büntetést kaptak. Tényleg nehezen tudná ellopni a srác a pezsgőt, miközben egy kamera nagytotálban veszi.WLB: Lehet ma az ilyen képsorokra az irónián kívül másképpen is tekinteni?PGZs: Persze, mert mindig lehetne mellé politikumot is csempészni. Ez hasonló ahhoz, hogy ugyanazokat a dolgokat két különböző nézőpont mennyire másképp tudja interpretálni. Elég arra gondolni, hogy egy bal- és egy jobboldali újságíró mennyire mást vesz le ugyanabból az eseményből. A mi filmünk nem a Kádár-rendszert mutatja be, hanem azt, hogy a Kádár-rendszer hogyan akarja láttatni önmagát. Próbálja mutatni, hogy mennyire jó, miközben leleplezi saját magát.
WLB: Akkor ezek szerint attól lesz ironikus, hogy teljesen mellőzi a politikát? Ha jól emlékszem, összesen egyszer hallunk egy rövid Kádár-beszédet.PGZs: Alapvetően igen, de azzal is lehet játszani, hogy a Kádár-beszéd alatt pergő képsorok teljesen más kontextusba helyezik az egész beszédet.WLB: Miért vonzódunk ennyire erősen a retróhoz?PGZs: Ez egyénenként más. Az idősek szívesen nézik vissza a fiatalkorukat, a fiatalabbakat pedig érdekli, hogy milyen korban éltek a szüleik. Valamiért nosztalgiázni mindig szeretünk. Emlékszem, hogy a 80-as évek elején a Filmmúzeumban - ami ma a Belvárosi Színház - 40 év után ismét vetítettek Karády Katalin-filmeket. Több száz méteres sorok álltak jegyért.WLB: Ha az ember csak a Magyar Retró 2-t veszi, akkor egy boldog, szinte idilli világot lát maga előtt, miközben tudjuk, hogy a politikai körülmények miatt nem tombolt feltétlenül a szabadság. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy látva ezeket a képsorokat, az emberek visszavágynak a Kádár-korba?PGZs: Biztosan lesz olyan, akinek ez nagyon csábítónak tűnik. Mi azzal számolunk, hogy mindenkinek van iskolában megszerzett háttértudása, ezért nem kell elmagyarázni a nézőknek a történelmi hátteret. És azt sem akarjuk állítani, hogy így nézett ki a Kádár-kor. Azt mutatjuk meg, hogy akkor készültek ilyen jellegű, a rendszert éltető filmek.
WLB: Miért kapnak ilyen komoly szerepet a fiatalok?PGZs: Mindig a korábbi filmekből kimaradt témákból szemezgetünk, és a fiatalokról eddig nem esett szó. Az iskolákról és az ifjúságról jó anyagok készültek, amiket érdemes volt összerendezni.WLB: Cseh Tamás és az LGT miért nem került be a fiatalokról szóló részébe?PGZs: Folytathatnánk a sort, hogy miért nincs bent például Latinovits Zoltán sem. Nem az volt az elsődleges szempontunk a válogatásnál, hogy szerepeljen minden, ami érték volt akkor és érték ma is. Mi inkább a giccs és az érték határán próbáltunk egyensúlyozni, ezért kerültek be inkább a mára elfelejtett akkori slágerek.WLB: Néhány rész nagyon megmaradt bennem a filmből. Például amikor a diákok elmondják, hova jelentkeztek továbbtanulni és azt is, hogy mihez kezdenek, ha nem jön össze. Az a rész szándékosan lett így összevágva, vagy ott tényleg mindenki elmondta, hogy mit csinál, ha nem sikerül?PGZs: A teljes foglalkoztatottság korszakáról beszélünk, tehát mindenki fejében az volt, hogy fog találni magának valamilyen munkát. Szerintem ebben az van benne, hogy céltudatos fiatalokként volt határozott B és C lehetőségük is, ha az A terv nem jönne össze.
WLB: Nekem viszont az jutott eszembe, hogy előre készülnek a kudarcra. Szinte természetesnek veszik, hogy elbukjanak. Érdekes, hogy manapság már inkább azt halljuk, hogy csak abból lesz valaki, ha megvalósítja az álmait.PGZs: Valóban történt változás, ma inkább egy individualista világban élünk. Már nem kell mindenkinek szorgos kishangyaként ugyanazt a termeszvárat építeni.WLB: Vagy ott van az a probléma, hogy a munkások gyerekei panaszkodnak, hogy az értelmiségi, jobb körülmények között élő család gyerekeinek több esélye van bekerülni egyetemre, mint nekik.PGZs: Igen, az ember azt gondolná, hogy ha valamikor, akkor a szocializmusban ebből nem volt probléma. Az a felvétel engem is meglepett.WLB: Van egy erős rész a roma problémáról is, ami a Kádár-korban nem volt egy túlbeszélt téma. Ezen is meglepődött?PGZs: Igen, de ha belegondolunk, abszolút érthető. Akkor is nagy volt a szegregáció, mint ma, csak ez nem volt annyira szem előtt. Nem került be a statisztikába, vagy kozmetikázták az adatokat, az újságok pedig nem írtak róla. Egy-két dokumentumfilmes mégis utánament a dolognak.
WLB: Ezek azért ma is releváns problémák. Tükörként akarták megmutatni a mai embereknek?PGZs: Nem, inkább csak abban az adott pillanatban, amikor válogattunk, valamiért érdekesnek tartottuk. Egy francia író mondta egyszer, amikor kérdezték tőle, hogy valamelyik szövege alatt mit akart érteni: „Amikor írtam, még ketten tudtuk, a Jóisten és én. Most már csak a Jóisten tudja.” Pont azt szeretem ebben a munkában, hogy ez nem olyan, mint egy történelmi dokumentumfilm, ahol nagyon egzaktan kell fogalmazni. Itt sokkal szabadabban válogathatunk.WLB: Én nem éltem akkor, amikor ezek a felvételek készültek, valamiért mégis érzem a kapcsolatot ezzel a világgal. Egyetért azzal, hogy ez azért van, mert a problémák a mai napig nem oldódtak meg?PGZs: Igen, de azért van egy kettősség ezekben a felvételekben. Percenként megdöbben az ember a ruhák és minden egyéb miatt, hogy úristen, minden milyen más volt, aztán a következő képkockán szembesülünk azzal, hogy semmi sem változott. Az előző rész, a Magyar Retró végét például a Magyar Vircsaft című rész zárja. Abból kiderül, mennyire előítéletesek voltak már akkor is a magyarok: ugyanúgy cigányoztak, zsidóztak, mint manapság.WLB: Azt mondta, hogy minden rész után megígéri: ez volt az utolsó. Most is?PGZs: Nem, most már nem ígérem meg, de az új rész sok mindentől függ. Anyag van bőven, de kérdés, hogy lesz-e rá pénzünk, vagy igény a közönség részéről.WLB: Magyar Retró 3 lesz, vagy valamilyen új téma?PGZs: Erről korai még beszélni, mert kell legalább 3-4 év, hogy ez megérjen a fejünkben.
