Az emberek nyomot akarnak hagyni. Ezért van a Mount Rashmore, vagy a nagy Hollywood Hills felirata, de hazai példákat is fel lehetne sorolni, például a Gellért-hegyen a szobrot, vagy akár a Hősök terét. Az emberek ott akarják hagyni nyomukat a különféle helyeken, és éppen ez a lényege az utcai művészeteknek is. A szerkesztőségtől nem messze a Nagymező utca és a Király utca sarkán azonnal bele is botlottunk a véleménynyilvánítás szabadságának egyik különös értelmezésébe, mégpedig egy Zorán plakát mellett. Az „alkotás” a művészet fogalmát nem feltétlenül meríti ki, de mindeképpen egyfajta reakció az életre. A felirat szerint „azt sem tudjuk, holnap mi lesz, nem hogy februárban”. És milyen igaz. Ez az életérzés kicsit carpe diem.
Utunk során a Csirke csibésszel szemben érdekes kék pöttyöket is találtunk, amelyek egyáltalán nem azért vannak ott, mert valaki az újonnan vett festékét próbálgatta. Akármennyire is nehéz elhinni, van mögötte gondolat: a „városi himlő” becenévre hallgató „kompozíció” a urbán életre reagál, egészen egyedi módon. Ez egyébként 2004 óta található itt.
Innen nem messze egy mainstream helyszín jól ismert graffitiét is megnéztük közelebbről. Ami abból a szempontból különleges, hogy bár megrendelésre készült, mégis köztéren van, szimbolizálva, hogyan épül be a streetart a mainstream kultúrába.
A Nagymezőutcának itt még nincs vége: az utca elején, egy pékség bejáratánál táblára készült krétarajzra bukkantunk. Persze sokan elmennének mellette, de streetart szempontból érdekes lehet, ugyanis az utcai művészetek hajnalán, Amerikában gyakran előfordult, hogy a nagy nevek ilyen táblákra rajzoltak és írogattak szövegeket, ez a hagyomány pedig most Budapest egyik legismertebb utcájában is visszaköszön. Ez persze egy múló tünemény.
Innen kimerészkedtünk egészen az AranyJánosutcai metrómegállóig, amelynek az oldalán egy divatújságok darabjaiból összeragasztott street art montázst találtunk. Tudomásunk szerint ez Miss KK keze munkája.
A közelben egy másik nőnemű alkotó művét is megnézhetjük: A Klauzáltér és Wesselényiutca sarkán egy dán származású képzőművész lány foglal állást ismerkedési szokásaival kapcsolatban. A hölgy egyébként kicsit feminista.
Hasonlóan érdekes lehet a Csányiutca egyik parkolójának bejáratánál található „Semmi különös” nevet viselő opusz, ami jól tükrözi a street art egyik vonalát, méghozzá azt, amelyik az esztétikumról szól, nem pedig a mondanivalóról.
Sok esetben viszont az alkotások igenis reagálnak bizonyos városi jelenségekre. A Batthyány Örökmécsesnél látható leegyszerűsített kutya például a kutyapiszok problémáját magyarázza el egy négylábú szemszögéből, aki a rajz szerint nem csinált semmit, „csak sétált”. Ez amúgy régebbi darab, nagyjából 5 éve lakik itt.
Köszönjük a cikkhez nyújtott segítséget Budha Tominak.
Ha érdekel a street art, akkor ajánljuk még a korábban a híres graffiti művésszel, Nikonnal készített interjúnkat, KAST Afx-el készített interjúnkat, illetve Urban Tactics interjúnkat.
