A Budai Vár egyik legnépszerűbb része, és mind a budai, mind pedig a pesti oldal szempontjából a város egyik legmeghatározóbb látványossága a Halászbástya. A főváros egyik legismertebb műemléke persze nem csak a turisták kedvence, járnak ide a helyiek is szép számmal, például kirándulni, romantikázni, vodkanarancsot keverni, fotózkodni, vagy éppen csak úgy. A Parlament, a Bazilika, a Hősök tere és a Citadella után, most a Halászbástya felújításokkal teli történetének jártunk utána.
A bástya eredeti szerepe
A Budai Vár megalapítása óta rendkívül fontos szerepet kapott a "Híradástorony" és a Jezsuita lépcső közötti szakasz, ugyanis ez látta el a királyi székhely és az alatta húzódó Halász-város védelmét. Itt vezetett az a keskeny kapu is, amelyen keresztül a halászok a folyópartról feljöttek a Vár alkalmanként halpiacként funkcionáló részére, hogy értékesítsék zsákmányukat.
A várfal ezen szakasza 140 méter hosszú, ebből a déli folyosó 40, az északi 66 méter hosszú, de méretei mellett történelmi jelentőssége is kiemelkedő: ezen keresztül kísérelte meg például 1456-ban Hunyadi László a menekülést a fogságból, de ezen keresztül jutottak fel a Várba 1541-ben a német csapatok is.
A Halászbástya régen
Az Árpád-házi királyok idején a várfal amellett, hogy szálláshelyként funkcionált, védelmi célokat is szolgált. Komolyabb megerősítését a török uralom idején kezdeményezték először, de mindig újra és újra megrongálódott. Persze nem csak a harcok tettek kárt a falban: a hegyoldalon lezúdúló esővíz is rendszeresen kimosta alatta a talajt. Emiatt az egész folyamatos felújításra szorult.
A Rákóczi-szabdságharc leverése után az osztrák hatalom alakította át az akkori “modern” hadászati elvárásoknak megfelelően a falat: a “hajtogatott” védelmi rendszerben a bástya vonala úgy törik meg, hogy az egyes szakaszok egymást oldaltűzzel védhetik támadás esetén. Ezt persze már az akkor divatos barokk stílus alkalmazásával építették, és egy ideig eleget is tett ebben a formában a korabeli igényeknek.
A Halászbástya és környezetének állapota 1874-ben kezdett el teljesen leromlani, mivel az osztrák hatalom katonai szempontból végelegesen korszerűtlennek nyilvánította, és nem adott több pénzt a felújítási munkálatok folytatására. Szerencsére a Pesti Szépészeti Bizottság már 1871-ben elkezdett kiemelten foglalkozni a terület rendezésével, és pályázatot is kiírt rá.
Az első nagy felújítás
A Vár erődítmény jellegének megszüntetésével, rögtön elkezdtek tervezni egy esztétikailag igényes, a gyalogosforgalom számára használható, ugyanakkor a védelmi feladatokat ellátni képes fal kiépítését. 1890-ben Schulek Frigyes, amikor megnyerte a Mátyás-templom felújítására kiírt tendert, feltétlenül szükségesnek találta a körülötte lévő talaj és bástya rendezését is, és egységes tervet készített.
A Halászbástya átépítése 1899-ben indult meg, 1902-ben fejeződött be, és hamar a város egyik büszkeségévé vált, ellentétben a sok vitát megélt Mátyás-templommal. Csak fokozta az élményt, amikor 1928-ban elkészült a bástya díszkivilágítása.
Valahol persze mindig is az esztétikai élmény volt a legfontosabb szempont a tervek elkészítésekor, és célja is volt az újonnan épült neogótikus épületnek, hogy a várfal monotonítását megtörje, a merevséget pedig feloldja. Érthető módon az egyik kiemelt terv a nagy "Híradás-torony" kihangsúlyozása volt, de mellé újabb bástyákat is emeltek. Ekkor jött létre az a lehetőség, hogy a Várba a Jezsuita lépcső helyett a bástyákon keresztül lehessen feljutni.
Schulek nagyon nagy gondot fordított a részletek kidolgozására is: az oszlopok, a vízköpők, a burkolat és a Mátyás-templomnak méltó keretet adó fedett árkádok tökéletes összehangban vannak egymással, de a Halászbástya magját ma is a barokk kori erődítményrendszer alkotja.
Persze nem minden valósult meg az erdeti tervek közül: kezdetben ide tervezték a hét vezér szobrát, ami aztán később a Hősök terén valósult meg, illetve a három szakaszból álló, gránitból készült lépcsőzetet az eredeti tervek szerint Schulek a Duna partjáig akarta levinni.
Schulek egyik legnagyobb érdeme az átépítéssel kapcsolatban, hogy az alapvetően hadi célokat szolgáló területet békés sétánnyá és kilátóvá alakította át.
A II. világháború után Nem sokkal ezután a II. világháború sajnos ismét hatalmas károkat okozott az épületben, de mivel ekkor már kiemelt nevezetességnek minősült ez a terület, ezért felújítása abszolút priorításnak számított. De még így is csak 1953-ra fejeződtek be az igencsak felületes munkálatok, hiszen az építkezés előtt a tűzszerészeknek centiről centire kellett átfésülni a környéket bombamaradékok után.
A romlás sajnos ez után sem állt meg az elhanyagolás és a környék füstszennyezésének következtében, és néhány év múlva ismét sürgőssé vált egy újabb építkezés megkezdése. Ez egy jó darabig még nem következett be, így folyamatos őrjárat alakult annak érdekében, hogy megakadályozzák a baleseteket.
1984-85-ben az akkori tervhivatal külön keretet különített el a felújítására, ami alap szinten elkezdődött ugyan, ám 1990-92-ben a rekonstrukciós munkák már le is álltak. Addig elkészült a déli bástyaszakasz felújítása.
A legutóbbi felújítás
Az 1990-es évek elején a bástya a Hilton szálló építése miatt viták kereszttüzébe került, hiszen sokan kifogásolták a kettő stílusbeli különbözőségét, mások viszont éppen a régi és az új egymás mellett élésének szimbolikus jövőbe mutatásaként értelmezték a jelenséget. Ezeknek a vitáknak a lecsengése után látta csak meg a városvezetés a valódi problémát: a Halászbástya felújításának újbóli sürgősségét.
1994-ben az I. kerület saját erejéből kezdte meg a felújítást. Ezek a munkálatok magukban foglalták a déli bástya rekonstrukcióját, a Schulek-lépcső és a déli felső lépcső, valamint a Mátyás-templom mögötti fal átalakítását. Ezeknek a munkálatoknak köszönhetjük azt, amit ma látunk.
