Harmadszorra már az egész országban megrendezik a Mozinet filmes ünnepét. Az első két alkalommal csak Budapestre korlátozódó filmes fesztiválhoz idén kilenc vidéki város (Békéscsaba, Szeged, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Debrecen, Szolnok, Szombathely) csatlakozott. A koncepció azonban szerencsére nem változott: az elmúlt években a nagy nemzetközi filmfesztiválokon sikerrel szerepelt, ám moziban már nem vetített alkotásokból válogattak a szervezők. Ráadásul a listát idén megtoldották egy premier előtt vetített filmmel (Renoir), és a már szokásos, kedvezményes jegyárral (900 forint) is. Mi pedig a filmnapokat megtoldjuk öt olyan filmajánlóval, amelyen biztosan ott leszünk.Jiro Dreams Of Sushi (Szushiálmok) Rengeteg szaklap mondta már ki a nyilvánvalót: amiben most élünk, az az úgynevezett passion culture. Az éra, amikor az számít igazán, hogy szeresd a munkádat, és még jobb akarj lenni benne. Jiro Ono pedig vita nélkül a legjobb benne, minden szaklap azt állítja, hogy az étterme, a Sukiyabashi Jiro a világ legjobb sushi-étterme, ő pedig a legjobb sushi-séfje. Mégsem az a legérdekesebb, hogy a Michelin-csillagos étterem egy toronyház alagsorában van, vagy hogy a tojásos sushit a legnehezebb elkészíteni. A film ugyanis leginkább egy fénnyel írt himnusz a szenvedélyhez, az odaadáshoz, az alázathoz és az emberiséghez - egy olyan ember portréján keresztül, akitől minden mozinéző tanulhat. David Gelb csodálatos dokumentumfilmje még a laikusoknak is hidegen (mert az igazán jó sushi sosem meleg) ajánlott.
Hunger (Éhség) Steve McQueentől sosem álltak messze a provokatív témák, elég csak a huszonegyedik század Patrick Batemanjének odüsszeiáját ábrázoló Shame - A Szégyentelenre gondolni. Debütálása, a bebörtönzött IRA-tagoknak emléket állító Éhség minden illúziótól megfosztott, lecsupaszított, húsba vágó filmes élmény. Az 1981-es éhségsztrájkot fókuszba helyező film mindvégig pengeélen táncol a hatásvadászat és
a manipulatív minimalizmus határán, de McQueen dokumentarista stílusa, az eszköztelenséget erénnyé kovácsoló tehetsége mindig megmenti a filmet attól, hogy egy szimpla erőszakos történelemórává redukálódjon. Érdemes azonban tájékozódni a történtekről, ugyanis a film dokumentarista, "mindent-megmutat" stílusa miatt nem való mindenkinek.
iLL Manors (iLL Manors - Rázós Környék) Plan B hiphop/soul-popsztár rendezői bemutatkozása leginkább ólommal telepumpált, nyaktörő száguldás a Circle Estate nevű lakótelep lefelé húzó spiráljában. Drew filmje ugyanannyira tekinthető egy gyors szocio-tripnek, mint saját súlya (és dramaturgiája) alatt majdnem összeroppanó gengszterfilmnek. A lakótelepi bejelentkezés nagy előnye, hogy legjobb pillanataiban olyan, mint Nas klasszikus Illmaticja: remek zenékkel van tele, nem villant fel szinte semmit a csillogó felszínből, sokkal inkább a gettók árnyoldaláról mesél, érzékenyen, őszintén és feszesen. A film (által bemutatott világ) vérgőzét Plan B szerencsére okosan párolta le művészetté, és bár néha elkaphat minket a "fölöslegesen túl sok" érzése, a film beleillik az utóbbi idők remek hip-hop filmjei közé. Plan B rajongóknak különösen ajánljuk!
Beasts Of The Southern Wild (A Messzi Dél Vadjai) Varázslat. Talán ez a legjobb szó Benh Zeitlin tavalyi filmjére, amelyet arról a tőről metszettek, amelyről mondjuk A Faun Labirintusát is. A Messzi Dél Vadjai nem csak abban segít, hogy másfél órára elszakadjunk a valóságtól, és csak sodródjunk a filmmel, hanem hogy jobban megértsük a gyereklelket - és ezzel együtt mi, nézők is egy kicsit újra gyerekké váljunk. Nem az ész, hanem a szív húrjain játszik a Quvenzhané Wallis (hatévesen már Oscarra-jelölték) elemi játékával hajtott csoda, de nem is baj. A Precious óta kevés ennyire szívszorító, őszinte és valahol mégis elvarázsoló film született, így mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy pirossal karikázza be a programfüzetben.
Toată lumea din familia noastră (Mindenki A Mennybe Megy) Marius arra készül, hogy vakációzni viszi volt feleségével és annak jelenlegi párjával élő kislányát. Ám a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan eltervezte. A kislány ugyanis beteg, nem mehet nyaralni. Marius azonban ezt nem hiszi el, úgy gondolja, volt felesége és annak férje szövetkeztek ellene. A román újhullám egyik legjobb filmje olyan, mint egy a szemünk előtt kibontakozó totális karambol: előre látjuk a tragikus végkimenetelt, és nem szeretnénk a tanúi lenni, mégsem tudjuk elfordítani a tekintetünket róla. Radu Jude (A Legboldogabb Lány A Világon, Képcső stb.) biztos kézzel bontja ki a minimalista kamaradrámát, könyékig mélyedve az emberi pszichének azon részébe, amiről a legtöbb ember legszívesebben elfeledkezne.
